|

50 ballisztikus rakétával vesztette el a kapcsolatot az USAF

Október 23-án reggel kellemetlen 45 percben volt része a Wyoming, Colorado és Nebraska határán elterülő Minuteman III rakétamezőt otthonának tudó 90. Rakétaezrednek (F. E. Warren Légibázis, Wyoming): mint a közelmúltban kiderült ennyi időre vesztette el a 319. Század a kapcsolatot az általa felügyelt 50 rakétasiló felett.

Igen, tudjuk, hogy ez nem éppen friss hír, – még akkor sem, ha csak 26-án került napvilágra – hovatovább távirati stílusban a magyar média is lehozta már az anyagot. Ettől függetlenül reméljük nem baj, ha a napokban időhiány miatt félretett anyagot befejezve mégis csak tálaljuk. Sajnos azt nem mondhatjuk el, hogy az eltelt pár nap alatt bővebb információk váltak érhetővé, mert ez nem állja meg a helyét. Ettől függetlenül azért lássuk mi is történt elvileg.

Ahogy a bevezetőben is szerepel, a probléma a 319. “Screaming Eagles” Századnál jelentkezett és annak mind az 5 ún. (missile) flight-ja, azaz a század teljes rakétaarzenálja érintett volt.

A Minuteman rendszerben 1-1 század 5 flight-ból áll össze, 1-1 flight pedig 1 (föld alatti) indítóközpontból (Launch Control Center, LCC), a fölé felhúzott kiszolgáló létesítményből (Missile Alert Facility, MAF) és persze az LCC alá tartozó 10 silóból (Launch Facility, LF) áll. Ez századonként 50 rakétát jelent, 1-1 Minuteman III rakétamező pedig 3 század (1 ezred) arzenáljából áll összes, így vélhetően nem nehéz kikalkulálni, hogy a rakétamezőkön 150 ICBM van “elültetve”.

Az F. E. Warren Légibázis melletti Minuteman rakétamező.

Az F. E. Warren Légibázis melletti Minuteman rakétamező. Látható, hogy ezen a rajzon nem 15, hanem 20 flight van feltüntetve. Ennek az az oka, hogy ezen szerepel a 400. Rakézaezred is, – lent délen – melyet később a Peacekeeper ICBM-re állítottak át. Az LGM-118A Peackeeper 2005-ös kivonásával jött létre ezen rakétamező jelenlegi felállása. A 319. Századhoz a mező ÉNy-i sarkában elterülő 5 flight tartozik. | Forrás ,

Az Egyesült Államok jelenleg 3 aktív Minuteman (III) rakétamezővel rendelkezik (F. E. Warren AFB – 90. Rakéta Ezred, Minot AFB – 91. Rakéta Ezred, Malmstrom AFB – 341. Rakéta Ezred), mely értelemszerűen 450 rakétát jelent. Az október 23-i malőr tehát a Wyoming – Colorado – Nebraska közös határának mentén elterülő rakétamező harmadát, a teljes Minuteman III arzenál kilencedét érintette.

Pirossal jelölve az aktív Minuteman rakétamezők

Pirossal jelölve az aktív Minuteman rakétamezők ,

A probléma forrásának több minden lett megjelölve a sajtóban, ám mielőtt ebbe belemerülnénk egy listába összegyűjtve, ami biztos:

A probléma a 319. “Screaming Eagles” Századnál jelentkezett és mind az 5 flight, azaz a század teljes rakétaarzenálja érintett volt.

Az LCC-k az “LF Down” (~siló nem vezérelhető) hibajelzést kapták, azaz az LCC-k és a silók közti, a nukleáris csapásmérés útnak indítását jelentő parancs elsődleges csatornájának végső szakaszán adódott probléma, az állt le mintegy 45 percig. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az LCC-kből nem lehetett volna indítani a szóban forgó rakétákat, illetve elvileg azt is, hogy egyéb biztonsági vonatkozások is kiestek, többek között a beásott beton kapszulákban gubbasztó 2-2 tiszt nem kapott volna visszajelzést a silókba történő behatolásról és a visszatérő egységek szeparálódásáról (leszereléséről) sem.

Ugyanakkor a fenti tényállás nem jelenti azt, hogy a silók felügyelet nélkül maradtak, hiszen a másodlagos és tartalék rendszereken keresztül a rakéták monitorozása zavartalan volt.

Hovatovább a Minuteman rendszer erősen redundáns jellegéből adódóan fel van készítve arra az esetre is, hogy az LCC-k netán kiesnek – mely alatt anno a tervezéskor elsősorban a szovjet atomcsapást értették természetesen. Mindenesetre azon ilyen-olyan okokból degradált környezetben, mikor a nukleáris csapásmérés kiadását követő tűzparancs elsődleges csatornán történő lefutásában probléma adódik – nincsenek már, vagy nem kommunikációképesek az LCC-k – akkor még mindig adottak az ún. Looking Glass feladatkör végrehajtására is képes légi parancsnoki központok.

Az ilyen képességgel felruházott, jellegükből adódóan igen magas túlélőképességgel rendelkező, a rakétamezők közelében tartózkodó vasmadarak fedélzetéről is van lehetőség ugyanis a silókban álldogáló rakéták közvetlen indítására. Jelenleg ilyen képességű gépek a USAF arzenáljában még néhány évig megtalálható 4 db E-4 Nigthwatch, melyektől a Looking Glass feladatkört igazándiból már átvették a Navy TACAMO feladatkörű gépei – melyet jelenleg egyébként az E-6-osok testesítenek meg.

TACAMO

Ha a TACAMO úgymond online státuszba kerül, akkor nagyon nagy a baj: elbukott a nukleáris elrettentés. Szerencsére a MAD elv jól működött, működik. A gépek a Hidegháborús korszakkal ellentétben már nem repülnek 24/7 | Forrás ,

Természetesen a jelenlegi helyzetben, mikor a SIOP (Single Integrated Operational Plan, az elnök rendelkezésére álló nukleáris csapásmérési lehetőségek) bármelyik elemének elindítása abszolúte irreális ez az egész kis fennakadás nem igazán bír komoly jelentőséggel. Illetve abból a szemszögből érdekes lehet, hogy mi is állt a dolog hátterében.

Gondolom nem okozunk nagy meglepetést, ha a meghibásodás mellett egyes médiumok, illetve kommentelők igyekeztek meglovagolni a szabotázs és a cyber támadás lehetőségét, holott erre semmilyen utalás nem volt, hovatovább az USAF relatíve hamar tálalta az okot.

Mivel nem érzünk késztetést a cyber támadás, vagy az UFO-s vonalon (igen, terítékre került az is – megint) rugózni, így rövidre zárjuk a dolgot és közöljük a tényállást, miszerint az egyik LCC kommunikációs rendszerének meghibásodásából eredő hálózati hiba állt elő.

Az LCC-k folyamatosan pingelik (“szólogatják”, lekérdezik) a silókat (mivel a század bármelyik LCC-je képes indítani a század összes rakétáját, így hogy csak a saját 10 LF-jüket monitorozzák, vagy mind az 50-et, azt sajnos nem tudom.). És ebből adódott a probléma: a Minot és Malmstrom esetében 12 évvel ezelőtt történt esetekhez igen hasonlóan az egyik LCC hardveres meghibásodás miatt állítólag kiesett a “ritmusból” és így nem a saját időszeletében kezdett kommunikálni a hálózaton, ami pedig elkerülhetetlenül a hálózaton “rohangáló” üzenetek ütközéséhez vezetett. Ezt egyrészt észlelték a silók, melyek sorra hibakódokat kezdtek visszadobálni, másrészt az egyre szaporodó “LF Down” állapotú silók végett a kezelőszemélyzet is.

Minuteman LCC

Egy Minuteman LCC vezérlőkonzol része a 2 launch officer-rel | Forrás: USAF ,

A helyzeten azonban nem sikerül úrrá lenni, ami oda torkollott, hogy mind az 5 LCC esetében ezen kommunikációs folyamat leállítása mellett döntöttek. Ezt követően az egyik LCC újraindításra került, majd annak normál működése után további három szintúgy. A “gyanúsított” LCC értelemszerűen offline maradt a további vizsgálatok érdekében.

Az esetnek vélhetően nincsen semmi köze az LCC-LF közti kommunikációt titkosító modul frissítéséhez, lévén az információk alapján ez elvileg alacsonyabb, hálózati eszköz szintű (ha úgy tetszik hálókártya) meghibásodás kellett legyen. (A Minuteman rendszer részletes felépítésnek ismerete nélkül értelemszerűen szigorúan tippelgetésnek tekintendő!)

LCC Netlink

2006-tól kezdődően a Netlink megoldásnak köszönhetően az LCC-ben lévők hozzáférnek a bázis hálózatához. Az LCC-LF hálózattól teljesen különálló hálózat extra szenzorinformációkhoz juttathatja egyrészt a kapszulában lévőket, de például oktatási anyagokhoz és a levelezéshez is hozzáférést biztosít. Nem kell megijedni, hogy bemegy a Skynet :D hiszen LCC-kben természetesen egy deka PC sincsen, csak egy monitor, egy egér és egy billenytűzet. A terminál optikai hálón kapcsolódik a központi bázis szerverihez. | Forrás: USAF ,

A szombaton történt esetről egyébként csak október 26-án, kedden tájékoztatták Obama elnököt.
—–
Apropó, aki nem ismeri az asszem 2003-as, Rehearsing Doomsday című dokumentumfilmet és az angollal sem áll hadilábon, no és persze érdekli is a téma, annak javaslom megtekintését példul a Google Videos-on – konkrétan itt.

Ráadásul pont a F. E. Warren légibázis egyik LF/MAF/LCC kombójával nyitnak :)

25 hozzászólás “50 ballisztikus rakétával vesztette el a kapcsolatot az USAF”

  1. Jó cikk.
    Érdekes, hogy itt is windows oprendszer van. Vajon nekik mitől stabilabb mint nekem?
    Szóval vékony klienseik vannak. Nagyon bíznak akkor a szervereikben.
    Azt mondjuk nem értem, hogy miért okoz ekkora gondot, ha rossz időben szólítja meg a silót egy LCC. Egyrészt gondolom digitális a rendszer, úgyhogy be lehet azonosítani rögtön a jelforrást, nem kezdi el keverni az LCC-ket a siló. Másrészt be kell, hogy legyen építve valamilyen protokoll, mely pont az ilyen hibás LCC-ket szűri ki, hogy ne omoljon össze a teljes rendszer. Vagy ez nem egy egyszerű watchdog-elvű rendszer, és már akkor is nagy a baj, ha kiesik egy LCC?

  2. Ezzel az amerikaiak legfeljebb az ezüstéremre jók a “hogyan veszítsük el a kapcsolatot az atomrakétáinkkal?” című olimpiai sportágban! :-)) Még 2008-ban az SSBN Tula nevű Delta-IV boomer áthaladt az Északi-Sarki jégmezők alatt, és közben több, mint másfél napig, 38 órán keresztül nem volt vele semmilyen kommunikációs kapcsolat. Legalábbis az oroszok utólag 38 órát vallottak be. Igaz, a Tula fedélzetén csak 16 Sineva rakéta volt, nem 50, de ha a rakétánkénti maximum 10 MIRV robbanófej volt rajta, akkor már a számháborút is ők nyerik 160 darabbal… :-))
    Egyébként a múltkor az Index lehozott egy meredekebb sztorit is, ahol állítólag az történt még a Clinton elnök alatt, hogy a kódokat tartalmazó atombőröndöt hordozó asszisztens elhagyta (!) a cuccot! Ráadásul két, egymást követő ellenőrzésen azt mondta a biztonsági tiszteknek, hogy minden oké, csak az elnök most nem ér rá bemutatni az aktuális kódokat. Végül, harmadszorra már nem engedték lerázni magukat, akkor vallotta be a fickó, hogy fingja sincs, hol vannak a kódok. Ezt a Pentagon egyik nyugdíjas tábornoka írta meg nemrég a könyvében… :-))

  3. Már bocsánat, hogy csak így… a cikkel semmi bajom, “hovatovább”: csak növekszik a szimpátiám az oldal iránt, de….hovatovább odajutok, hogy a hovatovább kifejezéstől – ami egyébként ritkán használatos, helyette a “sőt, de, jóformán, lassacskán már” a gyakoribbak – lassacskán feláll a szőr a hátamon.
    Előrebocsátva: nem számítom magam a hiteles források közé, hovatovább: az idő műlásával egyre kevésbé leszek az, ami voltam, vagy hittem magam, mégis, ezzel együtt ajánlanám megfontolásra a szerzőnek a “hovatovább” későbbeni használatát.

  4. Még 2008-ban az SSBN Tula nevű Delta-IV boomer áthaladt az Északi-Sarki jégmezők alatt, és közben több, mint másfél napig, 38 órán keresztül nem volt vele semmilyen kommunikációs kapcsolat.

    Ez nekem zavaros. Az idő nagy részében azt, hogy pontosan merre járnak a tengók a kapitányán kívűl senki nem tudja, mert csak a műholdas adatfrissítéskor lehet tudni, hogy pontosan hol vannak. A tengeralattjárónál már csak az a szoksás, hogy rejtőzködik és nincs senkivel kapcsolata, a legutolsó érvényes RoE és parancsok szerint operál. ELF adásra feljönnek és akkor kapnak frissíést, de gondolom rendszeres időközönként azért megteszik ezt ELF adás nélkül is.

  5. “Az idő nagy részében azt, hogy pontosan merre járnak a tengók a kapitányán kívűl senki nem tudja, mert csak a műholdas adatfrissítéskor lehet tudni, hogy pontosan hol vannak.”

    Válasszuk ketté a dolgot! Egyrészt békeidőben talán nem ennyire szigorú a napi rutin, és valószínűleg az SSBN kapitányának függetlensége és önmagára utaltsága is kisebb, mint a doomsday idején. Másrészt, ami ezt a konkrét esetet illeti, itt az volt a probléma, hogy _megszakadt_ a kapcsolat a Tula-val, tehát hogy 38 órán keresztül nem tudtak velük kapcsolatba lépni. Az egy dolog, hogy nem csesztetik őket állandóan, és nem kell félóránként bejelentkezniük, de az már egy másik dolog, hogy ha a Parancsnokság valamiért el akarja érni őket, akkor ennek ne legyen akadálya, pláne egy boomer esetében, ami afféle ultimate weapon…

  6. Killer Clown

    A jégmező alatt botorkált a tengó a kapitánynak az volt a legkisebb baja,hogy a parancsnoksággal társalogjon.Az Északi-Sarkkőr alatti területek tökéletesen feltérképezetlenek,sőt a jég változásával folyamatosan változik.Az senkinek nem jutott eszébe, hogy azért szakadt meg a kapcsolat,mert nem volt lehetőség a jég alatt a felszínre jönni,nem pedig egyéb okokból???

  7. Rém kellemetlen a sztori szempontjából, de a tengókkal csak időközönként kommunikálnak, nem pedig folyamatosan. Ráadásul a sarki jég alatt tekergő tengó esetében nem garantálható, hogy tartani tudja ezt, de ettől max. néhány civil és újságíró fog pánikba esni, más nem nagyon.

  8. @Equus: köszönöm az észrevételt, hovatovább majd figyelek rá :P ;) (tényleg)

    —–

    Az orosz boomer kapcsán valóban nagyon is benne lehetett, hogy nem talált éppen elég vékony jégpáncéllal fedett területet, amin át tudott volna törni.

  9. “Az senkinek nem jutott eszébe, hogy azért szakadt meg a kapcsolat,mert nem volt lehetőség a jég alatt a felszínre jönni,nem pedig egyéb okokból?”

    Most ezzel azt akarod mondani – TCat-el együtt – hogy fel kell jönnie a felszínre a tengónak, ha kommunikálni akar? :-)) Azért ez már nem a Das Boot a WW2-ből… Szerintem normális körülmények között semmi akadálya nincs a rádióforgalmazásnak a mélyben suhanó tengó, és parancsnokság, illetve a többi tengó között…

  10. Van akadálya akkor is, ha nem jön a felszínre (mert nem kell felszínre jönnie), biztosan nem ér meglepetésként: a jég. Valamint az, hogy ha leszakad a kommunikációs bója (mert a jég alsó része azon a környéken nem éppen sima), akkor kommunikációhoz irány a periszkópmélység – ott meg még mindig jég van. :)

  11. Killer Clown

    Valaminek a felszín fölé kell érnie,vagy a kommunikációs bójának vagy a tengónak,csak úgy 100m mélyen nem lehet belerádiózni a vízbe,főleg nem úgy,hogy azt a szárazföldi parancsnokság is hallja.Valóban létezik olyan,hogy két tengó kommunikál egymással a víz alatt de ez tudtommal nagyon kis hatótávolságú technológia.

    Szóval igen gyakorlatilag fel kell jönni a felszínre(van a kommunikációs bólya de nem hiszem,hogy annak több 100méter lenne a sodronykötele).

  12. NEM kell felszínre jönniük: vagy a bóját engedik a felszín közelébe vagy periszkópmélységről az antennákat emelik a felszín fölé. A tengók mindkét esetben a víz alatt maradnak. Persze a felszínre emelkedve is kommunikálhatnak, ha éppen olyanjuk van. :)

  13. Az atomtengeralattjárók a defcon szintjét és kilövési parancsot mindíg az ultrahosszú hullámon kapják mert annak vételéhez nem kell semennyire sem felemelkedni hanem a mélyben is tudják venni…
    Az USA-nak és az Oroszoknak külön erre a célra van kommunikációs repülőgépük ami ezen a hullámhosszon tartja a kapcsolatot a boomerekkel.
    Az USA gép kódneve talán Looking Glass asszem….

  14. Hát jahm, ha nem akar kb. füstjel sebességgel kommunikálni, akkor nem ért a mélységből felemelkedni a felszín 10-20 méteres közelébe – vagy bójáznia inkább. Ám ott is csak VLF hullámhosszú adást tudnak fogni, ami tudomásom szerint olyan 300 bps sávszélt tud összehozni. Ami meg az eredeti, 7 bites ASCII esetén is max. 42 karakter/sec, ami azért valljuk be, szintén kissé nudli…

    A (jenki) tengók felé a Navy TACAMO gépei tudnak pl. VLF tartományban üzengetni.

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.