Az A400M-ről az utóbbi időben egyre kevesebbet hallunk, ami lehet jó és rossz hír is, annyi azonban biztos, hogy a program még mindig haláltusáját vívja. Ez pedig a konkurens repülőgépgyártóknak felettébb jól jön, hisz elkezdhetik megkörnyékezni az összeurópai teherszállító költségességét egyre inkább megelégelő megrendelőket, vagy azon országokat, melyek esetleg már ki is léptek a programból. Eddig egy ilyen van csak, Dél-Afrika, így nem meglepő, hogy egyből ’lecsaptak rá’.
Paul Oliver, a Boeing védelmi, űr- és biztonságpolitikai fejlesztési részlegének afrikai és közel-keleti üzletvezetője nemrég a nyilvánosság elé tárta, hogy vállalata tárgyalásokat folytat Dél-Afrikával a C-17 Globemaster III esetleges eladásáról. Mint ismeretes, a Dél-afrikai Köztársaság még 2009. november 4-én jelentette be, hogy törli 8 gépről szóló A400M-megrendelését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell leváltania Herculeseit, így más típus után kell néznie.
’Már lezajlott egy-két megbeszélés, a dél-afrikaiak pedig jelenleg mérlegelik a helyzetet.’ – mondta Oliver a pillanatnyi helyzetről. ’A tárgyalások még nagyon korai fázisban vannak. Még csak most mutatjuk be az illetékeseknek a terméket részletesen.’
Természetesen nemcsak a Boeing pedálozik. Az Egyesült Államok kormánya februárban javasolta a Dél-afrikai Légierő (South African Air Force – SAAF) számára a Boeing C-17 Globemaster III mellett a Lockheed Martin C-130J Super Herculest és az Alenia C-27J Spartant is. Látható, hogy a három típus három méretbeli kategóriát képvisel, ami az árukon is megmutatkozik, Dél-Afrika pedig nincs kifejezetten eleresztve anyagilag. Ez a kisebb és olcsóbb C-130J és C-27J malmára hajthatja a vizet a C-17-tel szemben, ám ez nem jelenti azt, hogy esélye sincs a Globemasternek.
Kapcsolódó hír, hogy a Boeing vezetősége bejelentette: folyamatosan fenntartja a kapcsolatot a brit Védelmi Minisztériummal, annak érdekében, hogy ha az Egyesült Királyság netán Dél-Afrikához hasonlóan megelégelné az A400M késését és borsos árát, és kilépne a programból, a szükséges légiszállító-kapacitás kielégítésére további C-17-eseket szerezzen be.
Muszáj is a Boeingnek pedálozni, ha életben akarják tartani a gyártósort!
Egyszer talán az USAF vezetése is ráébred, hogy talán még sincs elég C-17-sük! Statisztika ide vagy oda…
Vki meg tudja magyarázni, hogy mért nem állnak át jóval lassabb termelésre? Évi 2-3gép. Ennyit el is adnak és késöbb ezt fel lehet pörgetni ha kevés a ~220 C17. Ha 10év múlva új tipus kell azt 10 de min 5év kifejleszteni és k* sok pénz. Nem lenne olcsobb ez a „low rate” gyártás?