Obama közismerten a nukleáris leszerelés erős pártfogója és hogy ezen álláspontját nem csak holmi kampányfogásnak használta fel, azt beiktatása óta már több lépés is tükrözi: az Obama adminisztráció alatt valósult meg nemrégiben az Egyesült Államok nukleáris doktrínájának megújítása és a későbbi komolya(bb) leszereléseket potenciálisan lehetővé tévő, bizalomépítő jellegű Új START egyezmény. Hovatovább a közelmúltban egy szimbolikus lépésként 1962-ig visszamenően publikussá vált az Egyesült Államok nukleáris arzenáljának mérete is.

Ugyanakkor hiba lenne azt gondolni, hogy ezekkel párhuzamosan mélyrepülésbe kezd majd a nukleáris fegyverekre fordított költségvetés, hiszen a frissen nyilvánosságra hozott információk szerint az elkövetkező évtized nagyobbik felében éppen hogy jelentősen emelkedni fog!

Még ha csak felszínesen vetünk is egy röpke pillantást a dolgok hátterére, már akkor is láthatóvá válik, hogy teljesen természetes ezen költségvetési emelkedés. Az egyik oldalon ott van ugyanis a nukleáris arzenál mögötti háttéripar, infrastruktúra, mely amerikai szemmel nézve mindenképpen lepukkanóban van, szakemberhiánnyal kezd küzdeni, míg a másik oldalon ott van a nem éppen kis számú arzenál, melyet biztonságos és megbízható állapotban kell tartani.

A dolgot csak nehezíti, hogy a potenciális leszerelések végett a bevethető állapotban tartható töltetek száma csökkenni fog, azaz kisebb arzenállal kell szavatolni a nukleáris elrettentő erőt. Mellyel csak annyi a probléma, hogy ezen feladat ellátására hivatott nukleáris töltetek immáron 20-30 évesek és mivel potenciálisan a nukleáris tesztek újbóli beindítását igénylő új töltet kifejlesztéséről szó sem lehet, biztosítani kell ezen töltetek megújítását, megbízhatóságuknak fenntartását.

Ez pedig vaskos pénztárcát fog igényelni, hiszen ráncba kell szedni nukleáris infrastruktúrát, párhuzamosan meg kell tartani és ami lényegesebb bővíteni kell a szakembergárdát mind az elméleti, mind pedig a mérnöki vonalon, illetve biztosítani kell a költségkeretet a program keretén belül esetleg legyártandó elemekre is.

A 2010-es Nuclear Posture Review, azaz a nukleáris doktrína egyik fő pontja által előirányzott feladat, azaz a nukleáris arzenál biztonságos, megbízható és persze effektív állapotának fenntartására 2011 – 2020 között mintegy 80 milliárd dollárt kíván biztosítani Washington a Fehér Ház május 14-ei nyilatkozatának tanúsága szerint.

Az Obama adminisztráció a 2011-es költségvetési kérelmében 7 milliárd Dollárt kért a feladatra, mely cirka 10 százalékos emelkedés a 2010-es összeghez képest. Az adminisztráció előjelezései szerint 2012-ben ismételten csak 7 milliárd körüli összegre lesz majd szükség, melyet a várakozások szerint 2015-re már 7,7 milliárd dollárra kell majd felpumpálni. A 2016-os 8,4 milliárdon keresztül várható a 2018-as csúcsösszeg, a 9 milliárd zöldhasú elérése. Az előrejelzések 2020-ra már „csak” 8.8 milliárdot valószínűsítenek.

A 3 évtizedre előretekintő 2010-es NPR az arzenál karbantartásával kapcsolatosan az alábbiakat irányozza elő:

• Az Egyesült Államok nem folytatja a nukleáris teszteket és törekszik az 1996-ban megszülető Átfogó Atomcsend Egyezmény ratifikálására.

• Az Egyesült Államok nem fejleszt ki új nukleáris töltetet a meglévő töltetek élettartamának kiterjesztéséért felelős programok (Life Extension Programs, LEPs) csak a meglévő, korábban tesztelt elemeket hasznosítják és nem biztosítanak új feladatkört, képességeket.
• A nukleáris arzenál biztonságának, hatékonyságának megőrzése érdekében az élettartam növelő programok keretében a töltetek felújítása, más típusú töltetek alkatrészeinek újrahasznosítsa és végül az alkotóelemek cseréje szerepelhet.
• Az élettartam növelő programok során a preferált megoldásnak a felújítást vagy a újrahasznosítást kell tekinteni, nukleáris komponens cseréjére csak abban az esetben kerülhet sor, ha más megoldás nem lehetséges és erre az elnök és a Kongresszus is jóváhagyását adta.

Ezen fentebb felsorolt irányokkal összhangban a NPR egyrészt javasolja a Trident SLBM-eken telepített W76 nukleáris töltetek és a B-61 bombák folyamatban lévő élettartam növelésének teljes finanszírozását, másrészt ehhez hasonlóan javasolja a Minuteman ICBM-eken telepített W78-as töltetek élettartam növelését megvalósító program előkészítését. Hovatovább a W76 kapcsán javasolja fontolóra venni a jövőben megújuló W78-as tölteteket, mint a W76 esetleges váltótípusát.

Ez utóbbi egyébként egy érdekes kérdés, hiszen az indoklás az, hogy így csökkenthető lenne a telepített töltettípusok száma. Ami igaz is, hiszen jelenleg 4 típus – W78/Minuteman, W87/Peacekeeper/Minuteman, W76/Trident I & II, W88/Trident II – áll rendszerben, ám a W78 elől a legöregebb típus címet egy hajszálnyival elhalászó W76 kapcsán korábban és az élettartam növelő programjának megkezdésekor is, a fejlesztésben egykoron résztvevő csapat egy részétől napvilágot láttak olyan infók, miszerint a W76 tervezéséből adódóan erősen megbízhatatlan lehet. Ez 2004 – 2005 magasságában igen heves vitákat robbantott ki a szakértők körében és bár Washington tagadta az állítólagos problémákat azt azonban elismerte, hogy az akkoriban napirenden lévő – azóta elkaszált – Reliable Replacement Warhead név alatt megvalósítandó, új fejlesztésű töltet elképzelhető, hogy váltaná a W76-ost is.