Mint tudjuk Obamának van egy álma. Egy álma, melyet az elnökválasztási kampányhoz is felhasznált és melyről – bár erről természetesen máshogy nyilatkozik – saját maga is tudja, hogy csak részben megvalósítható. A teljes nukleáris leszerelés természetesen nyilván nem megvalósítható, ám a tényleges törekvés a nukleáris fegyverek számának további csökkentésére ettől függetlenül még egy pozitív dolog. Részben azért, mert még mindig bőven van miből faragni, részben mert azért, mert így legalább – szemben az új nukleáris fegyverek kifejlesztését dédelgető Bush adminisztráció idejével – lényegesen hitelesebben lehet képviselni a nukleáris fegyverek terjedésével szembeni álláspontot.

A választási ígéretnek megfelelni próbálás részeként az Obama adminisztráció nukleáris politikájának vonalán a mostani bejelentéssel immáron három komoly lépés is történt, melyek távirati stílusban a következőek:

Egyrészt elkészült a 2010-es Nuclear Posture Review, azaz az Egyesült Államok nukleáris doktrínája, mely egyrészt kizárja új nukleáris töltetek fejlesztését, ezzel esetlegesen pedig új nukleáris szerepekörök létrehozását, másrészt formálisan is leszögezi az ország nukleáris arzenáljának szerepét, melynek egyértelműen saját és a szövetségesek védelme lett megjelölve, nincs említés offenzív szerepkörről, avagy az offenzív szerepkörrel történő nyomásgyakorlásról.

Üzenete, miszerint az Egyesült Államok nem tekint nukleáris arzenáljára offenzív eszközként a nukleáris fegyverrel nem rendelkező és az Atomsorompó egyezményben vállaltakat betartó országok esetében segíteni hivatott a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozását.

Másrészt hosszas egyeztetéssorozat után 2010 márciusában megszületett az eddigi legnagyobb leszerelési egyezmény (a START I) jogutódja, mely bár papíron 30% körüli csökkentést jelez, bizonyos, a nehézbombázók és nukleáris rakományuk körüli új számolási mókának köszönhetően gyakorlatilag majdhogynem ugyanakkora mennyiségű nukleáris töltet telepítését teszi lehetővé, mint a 2002-es SORT / Moszkvai-szerződés.

Jelentősége ettől még nem lebecsülendő, hiszen a SORT esetében nem létező, a szerződés lejárta utáni időszakra szóló ellenőrzési rendszert vezet be, másrészt a korábbi adminisztráció által megtépázott amerikai – orosz viszony javításának részeként, bizalomépítő lépésnek könyvelhető el.

És végül itt van hírünk apropóját adó legújabb lépés, mely bár semmibe nem került Washingtonnak, hovatovább túl nagy meglepetést nem hoz sem az orosz félnek, sem a témában utazó elemzőknek, ugyanakkor mégis igen komoly szimbolikus értékkel bír: az Egyesült Államok minden tőle telhetőt megtesz a nukleáris arzenál transzparenciájának növelése érdekében, ezentúl nem kell a sötétben tapogatózni.

„Úgy véljük saját nemzetünk biztonságának kérdése, hogy a lehetőségekhez képest a lehető leginkább átláthatóvá tegyük az Egyesült Államok nukleáris programját” – nyilatkozta a bejelentéssel kapcsolatosan Hillary Clinton külügyminiszter a nukleáris fegyverek terjedésének meggátolásáról értekező konferencián.

A Pentagon a közelmúltban hozta nyilvánosságra azon, a nukleáris arzenál (stratégiai, taktikai, aktív, inaktív, azaz a teljes készlet) méretéről szóló, korábban szigorúan titkos adatokat, melyekről az elemzők eddig csak becsléseket tudtak publikálni – bár sokszor meglehetősen pontosakat. Az 1962-ig visszamenően elérhető (PDF letöltése) adatok tanúsága szerint a készlet 2009. szeptemberi állapotát tükröző 5 113 nukleáris töltet 84%-os csökkenés az 1967-es, 31 255 töltetet számláló készlethez képest, illetve 75%-os csökkenés az 1989-es, 22 217 darabos szinthez képest.

A nukleáris töltetek mennyiségének alakulása az Egyesült Államok esetében | Forrás ,

Ezen valóban bizalomépítő lépés keretében azonban az Egyesült Államok nem mond el mindent, nem lebbenti fel mindenről a fátylat, hiszen ezen megjelölt mennyiség csak a telepített és a tartalékállományban lévő töltetek mennyiségét jelzik, a kivont és így nem a készlet részét képző, de még egyben lévő, vagy már szétszerelt töltetek mennyiségét már nem.

Ezzel kapcsolatosan tudni kell, hogy az Egyesült Államok nukleáris tölteteinek arzenálja készültségi szempontból egy háromlépcsős rendszerben van elhelyezve – mely persze igazából az egyszerű aktív – inaktív állapotok kissé megcsavarása:

• Telepített: az aktív készlet azon tagjai, melyek párosítva vannak a hordozóplatformmal – rajta csücsülnek a silóban, tengeralattjáró indítótubusában elhelyezett ballisztikus rakétákon, vagy a bombázóbázisok raktárkészletében találhatóak, közel a bombázókhoz – és így többé-kevésbé azonnal bevethetőek. A fegyverkorlátozási, leszerelési egyezmények erre a kategóriára vonatkoznak. A SORT egyezmény 2 200 darabos, míg az Új Start egyezmény 1 550 darabos limitet szab meg.
• Aktív állományú / „Responsive Force”: az aktív készlet azon része, mely szintén folyamatosan bevethető állapotban van tartva. Ezek a tartalék töltetek szerepét töltik be, melyeket a telepített töltetek meghibásodása, vagy esetleges szükség esetén a telepített arzenál gyors növelésére lehet hasznosítani.
• Inaktív: ebbe a kategóriába a limitált élettartamú komponenseiktől – pl. trícium – megszabadított, hosszú távú tárolás alatt álló töltetek tartoznak.

A fentebb említett 5 113 darabos mennyiség – mely mostanra már elképzelhető, hogy 5 000 alatt tart – tehát erre a három készültségi szintre értendő. A becslések szerint a kivont, de még nem szétszerelt töltetek száma több ezres nagyságú, így az egyben lévő amerikai nukleáris töltetek száma még mindig 10 000 közelében jár. A neves FAS, azaz a Federal of American Scientsits mérvadó becslései szerint – érdekességképpen megjegyzendő, hogy korábbi becslésükben ezt az 5 113-at mindössze 87 darabbal vétették el – a kivont, de még nem szétszerelt töltetek száma elérheti a 4 500 darabot, mellyel az egyben lévő töltetek száma 9 600 körül alakul, melyet a nukleáris töltetek szétszerelését végző Pantex texasi telepén tárolt 14 000 plutónium mag egészít ki.

A FAS becslése a 2010-es arzenálról | Forrás ,

A készlet csökkentéséről az Obama adminisztráció részéről egyelőre nem érkezett konkrét nyilatkozat, ám a felülvizsgált doktrína szövegezése – megfelelő anyagi finanszírozás megszavazását feltételezve – utal arra, hogy várható az inaktív állomány néminemű további megnyirbálása.

A stratégiai töltetek és a teljes készlet aránya az Egyesült Államok esetében 1945 – 2012 között | Forrás ,

A nukleáris töltetek készletében a Bush adminisztráció végzett nagy vágásokat: 2001-ben a 10 526 darab töltetet számlált a készlet, melyet egy 2004-es utasítás értelmében 2012-ig meg kellett volna felezni. Ezt a szintet azonban már 2007 végére elérték, amit követően a Fehér Ház újabb 15%-os csökkentést irányzott elő, szintén 2012-re időzítve. Azaz akkorra várhatóan mintegy 4 600 töltetre csökken a készlet mérete, ami cirka az 1956-os méretnek felel majd meg.