Úgy tűnik, lesz miről írnunk a HTKA Lapcsoport hasábjain, ugyanis ismét feltűnt a láthatáron egy igencsak szaftos, kemény összegért folyó, nagy mennyiségű repülőgépről (jelen esetben helikopterről) szóló tender, melyet az Amerikai Egyesült Államok légiereje írt ki. A hozzávalók adottak, már csak a díszítéseket kell rápakolni, és egyből kikerekedik belőle egy, a KC-X-hez hasonlító tragikomédia.
Február 25-én került legutóbb szóba a CSAR-X, vagyis a USAF beszüntetett helikopter-beszerzési programja. Akkor éppenséggel azért volt felfedezhető a neve, mert az általa rendszeresíteni kívánt forgószárnyasok helyett vásárolt az Amerikai Légierő UH-60M-eket. Azonban, mint azt akkor is megjegyeztük, az nem megoldás volt, csupán a jelenlegi, nem túlzottan fényes helyzet jobbá tételének további tolódása.
Egyszer azonban el kell jönnie a napnak, mikor a becsületben megőszült HH-60G-k nyugdíjba vonulnak, feladataikat pedig át kell adniuk az utódaiknak. És pontosan itt sántít a dolog: nincs utód. Ez ellen már egyszer tenni akartak a légierőnél, akkor azonban nem sikerült. „Talán most!” – gondolhatták odafönt, és nekiláttak.
Lássuk hát a tényeket: a USAF beszerzési részlege március 23-án adta ki azt a közleményét, melyben bejelentették: 2012-ben alá kívánják írni a szerződést a tenderen győzedelmeskedő céggel, melytől elvárják, hogy 2015 szeptemberében átadja az első nyolc sorozatgyártású, éles harci bevetésre tökéletesen alkalmas példányát annak a helikopternek, melynek példányai első körben 100, majd később az összes HH-60G-t és idővel M-et feleslegessé teszik.
A fentieket kéretik alaposan megjegyezni, mert nagy pénzben fogadni mernék rá, hogy 2012-ben és 2015-ben sokat fogjuk idézgetni. Vagy talán még azután is.
Addig pedig, amíg be nem teljesedik a papíron tök jól hangzó kívánság, továbbra is a Pawe Hawk és annak modernizált változatai fogják menteni a katonákat, cipelni a könnyebb terheket, szállítani a kisebb csoportokat, stb. Nemrégiben folyt le egy nagyobb szabású, korszerűsítéssel egybekötött üzemidő-hosszabbítás a flottánál, melynek köszönhetően további repült órákkal gyarapodtak a helikopterek.
Az új típussal szemben támasztott, teljesítménybeli elvárások a következők: legyen képes 250 mérföld (nagyjából 402 kilométer) megtételére a felszállástól a leszállásig tankolás nélkül (a légi utántölthetőség lehetősége értelemszerűen meg kell, hogy legyen), 230 km/h-s utazósebességgel. A szállítható hordágyak és sérült személyek számát nem határozták meg, de a műveleti forgatókönyvek alapján minimum két sebesült kényelmes szállítására alkalmasnak kell lennie. Rajtuk kívül még magával kell cipelnie további hét személyt – ebből négy fő a személyzet (pilóta, másodpilóta, két fedélzeti mérnök/övész), a maradék három pedig a mentőfeladatokat ellátó katona.
Látható tehát, hogy nagyjából ugyanazok a feltételek, mint a CSAR-X esetében. A pontos megrendelendő mennyiségről egyelőre nem tudunk, de valószínűleg jóval 100 fölötti lesz. Kíváncsian várjuk, mi sül ki a második próbálkozásból…
