Miközben mit itt éppen a piros riasztások sorozatának vége miatt örvendezünk, az új-zélandiak ahelyett, hogy élveznék a déli félteke nyári napsütését, inkább megint az Antarktiszra repkednek. Hát nem tudják mi a jó nekik?
Épp ellenkezőleg, nagyon is jól tudják! Hiszen mennyivel kényelmesebb is egy Boeing B757 fedélzetén, kényelmes körülmények között repkedni Új-Zéland és az Antarktisz között, mint egy dugig pakolt, zsúfolt C-130 fedélzetén zötykölődni, esetleg ha szerencsésen alakul, akkor egy amerikai C-17-re felpattanva tenni ezt, relatíve kényelmes körülmények között. Bezzeg az ausztrálok…
C-130-ason hazafelé – nem tűnik túl kényelmesnek ugye?
Mint a két új-zélandi Boeing B757-200 egyike által 2009. december 16-án elsőként végrehajtott antarktiszi leszállás kapcsán megírtuk Wellington komolyan tervezi a légierő 2 nem is túl régen B757-200M Combi-hoz hasonló konfigurációra átépített gépének ilyen formában történő bevetését. Az első teszt sikeresnek bizonyult és bár akkor még azt nyilatkozták az illetékesek, hogy az utólagos elemzések végett a következő teszt még odébb van, a héten még is az volt beharangozva, hogy az Új-Zélandi Királyi Légierő szerdán nekiveselkedik egy második alkalommal is a 757-essel, melyre február 10-én, szerdán sikeresen sor is került.
A Globemaster III már jobb körülményeket biztosít
Önmagában nem egy túl nagy hírérték, de úgy éreztük, hogy azért mégis csak meg kéne említenünk, már csak azért is, mert a múltkori írásból kimaradt a B757 átépítési, modernizációs csomag rövid bemutatása, illetve ezen betervezett repülések elsődleges okának megadása.
Nem tudjuk, hogy mennyiben játszott szerepet, hogy az új-zélandiakat ausztrál kollégáikhoz hasonló kényelmes körülmények között fuvarozzák (az ausztráloknak rendelkezésre áll a Syktrader vállalat ilyesmire specializálódott kicsiny gépparkja, konkrétan egy Airbus A319-es, ha úgy adódik), de erősen valószínűsíthető, hogy komolyabb érv volt, hogy az átalakított 757-esek segítségével az adott szituációban gazdaságosabban valósítható meg az utánpótlás és a személyi állomány szállítása, mint az Új-zélandi Légierő C-130 Herculeseivel. Utóbbiak az antarktiszi nyári szezon (szeptember – február) ideje alatt átlagosan 12 bevetést repülnek, segítve az antarktiszi bázis feltöltését. Igazából egyelőre nincs róla konkrét infó, hogy teljes mértékben a B757-esekre helyeznék át az utasszállítást, avagy tehermegmozgatásban is szerepet játszanának. Persze utóbbi tűnik valószínűnek.
RNZAF B757-200 átalakítás előtt ,
Az Új-Zélandi Légierő kiöregedett B727-esinek leváltására 2003 nyarán szerezte be a két használt B757-200-asát a GE Capital Aviation Services-től. A gépek teherszállító változatra történő átépítése és modernizálásának 2007-es megkezdődéséig az eredeti, szimplán utasszállító szerepkörben alkalmazta a légierő. A két gépet 2008 nyaráig alapvetően a korábban kizárólag Nepál által alkalmazott B757-200M Combi változathoz hasonlóan építették át, azaz a gépet nem kizárólagosan teherszállító változatra alakították át, a fedélzet belső kialakítása rugalmasan variálható és az ablakok is megmaradtak.
Nyissz-nyassz, így lesz a teherszállító B757-200-as ,
A többi teherszállító változathoz hasonlóan a gép bal oldalán, közvetlenül az orr szekció mögött persze itt is megjelent a felfelé nyíló, rakodást lehetővé tévő ajtó és a rakomány mozgatását segítő rendszer. A dedikált teherszállító változatok bendőjében 15 standard méretű raklap helyezhető el, az új-zélandi gépek azonban csak 11 raklapot képesek fedélzetükre venni. Konkrét elrendezési lehetőségek: VIP, 2, 4, 7, illetve 11 raklap.
Az Új-Zálandi Légierő B757-esének beljsejében itt éppen 10 raklapnyi 105 mm-es lövedék található becsomagolva. ,
Ráncfelvarrásuk ideje alatt a gépek a többek között a B757-esek konverziójára is szakosodott ST Mobile Aerospace Engineering alabamai központjában vendégeskedtek, ahol a fentebb említett módosítások mellett sor került a navigációs és kommunikációs rendszerek felfrissítésére is, a katonai kommunikációs rendszerek telepítésére, valamint nagyobb teljesítményű hajtóművekkel távoztak a gépek. Ezen említett avionikai csomag navigációs rendszereket érintő vonatkozása tette lehetővé, hogy a gépek mindenféle korlátozás nélkül repülhessenek az Antarktisz magas szélességi köreire is. (Az új-zélandi Scott bázis a déli szélesség 77 fokának magasságában fekszik.)
Az új-zélandi Scott bázis 2006 januárjában. A Pegasus Airfiled a közeli, amerikai McMurdo állomásnál található. ,
Az eddig megejtett két „puhatolózó” repülés természetesen nem csak a B757 alkalmasságát vizsgálja, hanem azt is, hogy az amerikai McMurdo állomás körüli 3 jégpályájából álló „reptér” infrastruktúrája alkalmas-e a gép kiszolgálására, az esetlegesen felmerülő problémák kezelésére.
Az Operation Deep Freeze program kapcsán a nagyvasak nem számítanak újdonságnak a pegasus-on. Apropó mondja valali, hogy a jobb oldali pingvin nem épp vigyázzállást nyom… :) ,
Márpedig problémák adódhatnak. Minden bizonnyal az új-zélandi C-130 karbantartók álma valósulhatott meg, mikor rohamtempóban vitték őket a Légierő Antarktiszon lerobbant Herculesének javítására. Mindez még 2007-ben történt, mikor is az új-zélandi légierő épp korábbi kockáztatása miatt szívta a fogát: a Hercules géppark egy része modernizálás alatt állt, vagy Afganisztánban tartózkodott, a 757-esek szintén modernizálás alatt álltak, az egyik Hercules felszállás közben meggondolta magát az Antarktisz jegén, így muszáj volt levegőbe emelni a válsághelyzetre tartalékolt utolsó C-130-ast. A műszakiak egyébként 10 perces szerelés – 20 perces melegedő ciklusokban hozták helyre a problémás gépet.
Apropó, nehogy valaki rákeressen a Mirelit Kivi Hadműveletre, mert az csak kitalált cím természetesen :)
Az MV American Tern az orosz Krasin jégtörő felvezetésével tart a McMurdo állomás felé 2006 januárjában ,
