Közvetlen gyökereit 1996-ig visszavezető Airborne Laser program történetében 2010. februárja több komoly mérföldkövet is elhozott: február 3-án egy szilárd, február 11-én, azaz tegnap pedig egy folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakétát taszajtott vissza a földre.
Legutóbb tán akkor írtunk az Airborne Laser (ABL) programról, mikor is első alkalommal került sor a célpontok megsemmisítésére szolgáló nagy energiájú lézer repülés közbeni tesztjére. Erre a tavalyi év augusztusában került sor és majdnem sikerült is tartani a Boeing által akkor megnevezett menetrendet. Majdnem, ugyanis ezen rakétalelövésekre eredetileg a tavalyi év végén kellett volna sor kerülni. No de egy ilyen hosszú programban ez az 1-2 hónap nem számít már, különösen annak fényében, hogy az elvártaknak megfelelően teljesített a rendszer.
Csütörtök folyamán két rakétára is rápislantott a harcászati ballisztikus rakéták semlegesítésére tervezett rendszert hordozó, módosított Boeing 747-400F, a YAL-1A, aminek az egyik nagyon nem örült – a másodikról meg egy kicsit később.
Az YAL-1A repülés közben ,
Magára a tesztre a Kaliforniai partok mentén került sor, melyben első körben, csendes-óceáni idő (UTC-8) szerinti 08:44-kor, egy úszó platformról kis hatótávolságú, folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakéta indult. Fedélzeti szenzoraival mindezt másodperceken belül észlelte az arrafelé ólálkodó Airborne Laser Testbed, megkezdve a felkészülést a veszélyforrás semlegesítésére. Egy kis emlékeztető ezen többlépcsős folyamatról:
- A veszély észlelése után három kis energiájú lézerrel történik a célpont megvilágítása, nyomon követése, sebességének, pályájának meghatározása, valamint a zavaró légköri jelenségek kompenzálására történő felkészítés
- A folyamat zárásaként 3-5 mp időtartamra felvillan a gép orrán elhelyezett lövegtoronyban helyet kapott, a megsemmisítő erejű lézercsapást leadni hivatott nagy energiájú lézer, melynek egy 5 másodperces impulzusa akkora energiát továbbít, mely állítólag fedezné egy tipikus amerikai háztartás 1 órányi energiaigényét.
A csütörtöki ún. „proof of concept” (megvalósíthatóságot demonstráló) tesztek közül az elsőként sorra kerülő teszt keretében a rakéta indítása és megsemmisülése között mintegy 2 perc telt el, a rakétamotorok ekkor még üzemeltek, a rakéta a gyorsítási szakaszában volt. Az első tesztet követő egy órán belül sor került a második rakétaindításra is: a kaliforniai partok mentén található San Nicolas szigetről egy szilárd hajtóanyagú harcászati ballisztikus rakéta kezdett felfelé emelkedni, melyet a teszt kritériumainak megfelelően a nagy energiájú lézerével szintén elfogott az Airborne Laser Testbed, a művelet azonban még a rakéta megsemmisítése előtt leállításra került. Hasonló elfogásra 2010 januárjában sor került már, továbbá ezen rakétával megegyezőt semlegesített a rendszer február 3-án.
Mi nem szeretnénk, ha ránk villantana ez a torony… ,
Az ABL rendszert alapvetően harcászati ballisztikus rakéták semlegesítésére tervezték, azok gyorsítási, emelkedési fázisában. Ennélfogva a gépnek legalább néhány száz kilométerre kell lennie az indítások helyszínétől. A rendszer nem alkalmas a rakétáknak azok ballisztikus pályájának későbbi szakaszaiban történő semlegesítésére. Megjegyezzük, hogy a Missile Defense Agency felvetette az ABL rendszer interkontinentális ballisztikus rakéták semlegesítésére alkalmassá tételét, de itt már határozott problémák látszanak kiütközni: jelenleg ugyanis a YAL-1A-n megtalálható megawatt kaliberű lézer esetében az általában vékonyabb köpenyű folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakéták megsemmisítésére 600, a keményebb diót jelentő szilárd hajtóanyagú társaik esetében pedig mindössze 300 km körüli hatótávolságot valószínűsítenek. Ez a legtöbb szituációban nem lenne elegendő, hovatovább ICBM-ek semlegesítése érdekében így nagy valószínűséggel ellenséges terület felé is kéne repülni.
A Boeing egyébként az ABL mellett egy másik lézeres programon, a szintén a tesztelési fázisban leledző Advanced Tactical Laser – Fejlett Taktikai Lézer) is dolgozik.
httpv://www.youtube.com/watch?v=7dJg5wiKMQo
