|

Indiai MiG fejlemények

Az indiaiak szeretnek vásárolni… Legutóbb épp a vasárnapi Hírhalomban számoltunk be róla, hogy további 50 Szu-30MKI beszerzését tervezgetik indiai barátaink, most pedig már egy újabb, végső jóváhagyás előtt álló beszerzésről kell tudósítanunk. Ezúttal a haditengerészet kerül a képbe a MiG-29K jóvoltából.

Rendszeres olvasóink jól tudják, hogy bár az ex-Admiral Gorskov (leendő INS Vikramaditya) felújítása körüli szerencsétlenkedés még mindig nem ért teljesen véget, sőt, a közelmúltban kiderült, hogy India nem kis mértékben magának is köszönheti a kialakult kellemetlen helyzetet, azért a fedélzetről üzemeltetni kívánt vadászgépek érkezése még az idén esedékes.

Mint korábban beszámoltunk róla, az október-november során esedékes szállítások előtt az indiai megrendelés kedvéért újraindított fejlesztésű MiG-29K a közelmúltban hajtotta végre az első le- és felszállásokat egy repülőgép-hordozó fedélzetére.

httpv://www.youtube.com/watch?v=eUxJGeLUa3Q

India pedig csak erre várt. Most hogy láthatták, valóban életképes gépet vettek, úgy tűnik igényt fognak formálni a MiG-29K megrendelésekor a szerződésben foglalt, további gépekre szóló opcióra. Mint mi is többször megírtuk India 2004 elején, az ex-Admiral Gorskov megvételekor egyben 16 MiG-29K szállításáról is szerződést kötött az orosz féllel. Az akkor repülőgép hordozóstól 1,5 milliárd Dollárt kóstáló üzletből 740 millió Dollárt tett ki a 16 gép beszerzése. India új elektronikai eszközök és fegyverzet integrációját kívánta az orosz haditengerészet által nem rendszersített típushoz, ami egyben a változat fejlesztésének újbóli megindítását igényelte. (Érdekességképpen megjegyezzük, hogy így a modernizálása után az oroszok tervezik 24 MiG-29K beszerzését saját haditengerészetük számára).

A rosszul felmért állapotú repülőgép hordozó felújításának, átépítésének költségei azóta az egekbe szöktek, jelenleg 2,2 – 2,6 milliárd Dollár körüli árcéduláról folynak a tárgyalások a két fél között. Ráadásul 2012 decemberéig nem is várható az átadás. India jelenleg egyetlen repülőgép hordozója, az INS Viraat (ex HMS Hermes) is szárazdokkban tartózkodik jelenleg, hogy néminemű felújítás árán 2015-ig kihúzhassa, tehát India még véletlenül se maradjon repülőgép hordozó nélkül a Gorskov, illetve a saját fejlesztésű hordozójuk (tegyük hozzá: kétes határidejű) érkezéséig. Persze a Viraat gépállománya meg egyre csak fogyatkozik, így bajban van a haditengerészet ettől függetlenül.

Szóval Új-Delhi igényt kíván formálni az opcióra, majdnem teljesen kimerítve azt. Igen, csak majdnem, hiszen a 30 gép helyett a hírek szerint “csak” 29 további MiG-29K beszerzése szerepel a végső jóváhagyásra benyújtandó igénylésen. Hogy a megnevezett, 1,12 milliárd Dollár körüli összeg keretén belül vesznek-e további kétüléses gépeket az első körben megrendelt 4 mellé, arról nem szól a fáma. Mint arról szeptember közepi hírünkben megemlékeztünk, a pilóták képzése természetesen már folyamatban van.

Azonban nem csak az újabb MiG-29K beszerzés sorolható be ezen hír címe alá. De nem ám! Az indiai légierő (IAF) ugyanis úgy döntött, hogy biztos, ami biztos alapon, a reakcióidő minimalizálása végett az összes MiG-29 századát a pakisztáni és egyben kínai határ közelében fekvő, India második legnagyobb légibázisára, Adampur-ra csoportosítja át.

Az igazat megvallva ez vélhetően nem lesz egy olyan nagy mutatvány, lévén az összesen 3 századba csoportosuló, csúszásban lévő felújítás előtt álló indiai MiG-29 állomány közül kettő már eleve itt állomásozik… A harmadik század Jamnagar-ból települ majd át.


Indiai MiG-29 áttelepülés nagyobb térképen való megjelenítése

12 hozzászólás “Indiai MiG fejlemények”

  1. A MiG tényleg olcsó. Kérdés, hogy mit kapnak a pénzért. A MiG első hordozós gépe. Lesznek vele üzemeltetési “érdekességek”, az egyszer fix. Egyszerűen semmiféle tapasztalat nincs az oroszok terén és főleg a MiG-nél a hordozóról üzemeltethető gépeknél.

    A másik nagy kérdőjel, hogy fegyverzetet mit vesznek hozzá és mennyiért. Az már kiderült, hogy az orosz és izraeli fegyverek élettartamával finoman szólva gondok vannak.

  2. hegyaljaihun

    29 ALAPBÓL nem rossz gép. Mivel már van nekik így alkatrész és egyéb nem nagy költség. Fejlesztet avionikájúak magyarul 4+ gépek mércét megütik így kaptak egy olcsó potens tengerészeti gépet.

    Ha a másik tenderen a Mig-35 az megint pénz megtakarítás és haditengerészeti gépek avionikai fejlesztést is vonja maga után.

    Másik dolgot nézem a azon a bizonyos tenderen haditengerészet miatt is a Rafael lehet a befutó ha annyira rossz lenne még a Mig_35 avionikája.

  3. Azt, hogy mennyire potens nehéz megmondani, mert soha nem látott éles küzelmet és nem tudom, hogy mekkora fegyver terheléssel szállhat fel a hordozóról, hogy akkor fel kell -e áldozni üzemanyagot a fegyerzet cipelése érdekében.

    A külső szárnytartóra amennyire emlékeszem csak R-73 mehet (vagy lehet, hoy R-77 is?). Eggyel beljebb már biztosan mehet R-77. Ez eddig 4 db légiharc rakéta és ebből lehet, hogy csak 2 BVR légiharc fegyverzet.

    Azt nem tudom, hogy a betárhatható zavarótöltetek száma változott -e és, hogy van e végre ingegrált ECM. Az újabb Szuhoj gépeken is csak 3 x 32 van. A ’80-as években nem volt az rossz, de az ma nem elég ha nincs rakétaindításra figyelmeztető rendszer, mert a preventív szórás pikk-pakk kifogyasztja a készletet. Mondjuk -e téren asszem a Hornetek sem állnak túl jól. Ezt soha nem értettem. Az F-15 gépeken kezdetektől fogva 8 kazetta volt 30 töltettel. A sima horneten asszem van 3 db vagy talán 2 db. Az SH-n sincs sokkal több.

    A RokAF F-15K gépein meg + kettő kazetta van és a BOL sínek miatt mind flare-rel van töltve. Ez 300 (!!) flare. A szárnyak alatt meg két BOL sín chaff-fel töltve + integrált ECM. Hát elgén pontes védelem. Tudtommal a USAF is efelé a konfiguráció felé tendál.

    A fennmaradó 4 pontra mehet csapásmérő fegyverzet vagy esetleg póttank. Egy F/A-18C-hez képest is kisebb fegyvervezet hát még egy SH-hoz képest.

    Ehhez képest még egy sima C/D Hornet is kicsit táposabb, pedig elég régi gép az is. Azok 2 x AIM-9X + 2 x AIM-120 felpakolásával még csak a törővéget és a törzs felfüggesztési pontokat használták. Marad még a centerline és négy / hat (SH) felfüggesztési pont.

  4. Érdekes dolog ez a fegyverkereskedelem. Egyik oldalról “piacképes” technikával lehet csak ringbe szállni, másik oldalról pedig nagyon figyelni kell(ene) arra, hogy mennyire teszik erőssé a többi, feltörekvő hatalmat – nehogy egy szép napon a “fagyi visszanyaljon”. :)

  5. Molninak:

    “Azt nem tudom, hogy a betárhatható zavarótöltetek száma változott -e és, hogy van e végre ingegrált ECM. ”

    Én úgy tudom van integrált ECM bár a fejemet nem tenném rá.

    Más kérdés , hogy logisztikai szempontból a MiG-29A-B stb verziók nemnagyon hasonlítanak a MiG-29K -ra. Nem sok alkatrész csereszabatos.

  6. Ezen én is eltöprengtem. A futó és szárny totál más. Viszont ezak adják ki a gép szerkezeti elemeinek nagy részét és eköré épül fel a gép. Az F-15B és F-15E is hasonló külsőleg, de belül totál más felépítésűek. A sikeres aerodinamikai alapkoncepció az, ami egyezik.

  7. Igen kb az aerodinamikai koncepció egyezik, valószínüleg sokkal nagyobb a hasonlóság a MiG-35 höz mint a 29-hez. Régen mikor megjelentek az első fotók a K ról és a 35 ösről sokat nézegettük őket és első ránézésre ugyan egyformák a gépek, de alaposabb szemügyre vételezés után mindenhol kisebb nagyobb eltérések vannak. A MiG-29KUB már szinte teljesen más gépnek néz ki.

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.