Mint arról a múlt héten mi is beszámoltunk, az INS Viraat hamarosan újra szolgálatba állhat, azonban az egyre csökkenő gépállomány miatt lassan képtelen lesz ellátni feladatait.
A repülőgép-hordozó fedélzetén szolgáló, egyre csökkenő Harrier-flotta újabb példányt vesztett el a múlt hét pénteken. A típusból eredetileg 30 darabot rendszeresítettek 1984-től, azonban mára 11 darab (8 együléses és 3 kétszemélyes) repképes példány maradt.
A gépek pótlására korábban voltak törekvések, a Royal Navy gépeiből kívántak beszerezni 8 darabot, de az angolok a meglévő gépeiket korszerűsítették (Blue Vixen radar és AIM-120 AMRAAM rakéta), a modern technika átadása elé pedig akadályt gördített az Egyesült Államok.
Azonban fordult a világ és a most futó MMRCA-tenderre nevezett 6 típus közül 4 alkalmazhatja a fegyvert, így talán lehetőség lenne vásárolni a kivont gépekből, de az indiaiak reményei szerint hamarosan szolgálatba állhat az INS Vikramaditya, fedélzetén 16 darab új MiG-29K/KUB vadászbombázóval. Azonban ha az árvita továbbra is folytatódik, veszélybe kerülhetnek a kitűzött dátumok és a Viraat fogyatkozó gépállománya hátráltathatja India tengeri nagyhatalmi törekvéseit.
Hatalmas tengerészeti légierő… az a 16 gép se sok lesz…
Kis lépések. Azért nagyhatalmi törkvésnek se nyilvánítsunk már 16 db olyan gépet ami max. kb. két 500-600 kilós csapásmérő fegyverzettel, ha felszállhat.
Az pont 16-al tobb mint amennyi pakisztannak vagy kinanak van a tengeren :)
Jelen pillanatban India nem tör globális szuperhatalmi pozícióra, számára pillanatnyilag a két fő biztonságpolitikai kérdés Pakisztán és Iszlamabad fő támogatója Kína.
Az indiai tengeri erő a saját felségterületű vizek védelmére korlátozódik, arra viszont tökéletesen megfelelő.
Ugyanakkor mind a szárazföldi erők, mind a légierő fejlesztései szempontjából mára már nem elhanyagolható katonai erővel rendelkezik, nukleáris fegyvereiről és fejlődő rakétatechnológiájáról nem is beszélve.
India igazi riválisa a térségben Kína, ezzel együtt azért megfigyelhető legalább annyi érdekközösség, mint érdekellentét is a két hatalom között. Egyik oldalról Indiának is akad gondja a muzulmán kisebbségekkel, ezzel együtt megfigyelői is státusszal rendelkezik az SCO szervezetében, ugyanakkor az USA felé is nyitott politkát folytat.
Az biztos, hogy már a jelenben is, de a jövőben Indiával szintén számolni kell.
Az ilyen léptékű fejlesztéseket azért hiba alulbecsülni, mert ezen államok képesek olyan katonai erő felépítésére, amely garantálni tudja a saját érdekszférák biztonságát, ugyanakkor gazdaságilag nem vágja őket haza.
Innen pedig már csak egy lépés annak felismerése, ha több hatalom párhuzamosan él ugyanezen stratégiai lépésekkel, az gyakorlatilag véget vet az egy erőközpontból irányított egyetlen szuperhatalomra épített világszkenáriónak.