Oldalunkon többször szerepelt a hírekben a DDG-1000 Zumwalt osztályú romboló fejlesztése. Utóbbi időben főleg az hogy az iszonyatos költség(túllépés)ek mellett célegyenesbe érkező program keretén belül várhatóan megépül a tervezett 7 hajó. Jelenleg 3,3 milliárd Dollár köszön vissza a leendő rombolók áráráról. Eddig kér hajó ára lett biztosítva, a haditengerészet a következő 3 milliárdot a 2009-es költségvetésbe igyekszik bepaszírozni. Független elemzések szerint azonban inkább 5+ milliárd Dollár a reálisabb ár. Ez nagyjából egy amerikai anyahajó ára.

Ezen kis kapcsolódó bevezető után térjünk rá a hírre magára. Az amerikai tövényhozásnak a Védelmi Minisztérium költségvetését felügyelő bizottságának, a House Armed Services Committee-nek egyik tagja, nevezetesen a haditengerészet költségvetését ellenőrző albizottságnak az elnöke, Missisipi állam egyik képviselője, a demokrata Gene Taylor a napokban a DDG-1000 Zumwalt osztályú hajók ellen, valamint a jelenlegi, a DDG-51 Arleigh Burke romboló hajóosztályon alapulóm nukleáris meghajtású cirkálók mellett szólalt fel.

Gene Taylor
demokrata képviselő

A tradicionálisan hajóépítéssel foglalkozó Missipi állam egyik képviselőjét elmondása szerint a többieknél sokkal jobban zavarja az amerikai flotta lassú megújítása. A haditengerészettől mindig azt a választ kapja, hogy tanulmányozzák az ügyet. Így most kicsit fordítani óhajt a képleten.

Nevezetesen az eddig megrendelt 2 Zumwalt egység kivételével törölné a többi hajót. Helyettük olyan cirkálókat támogatna, melyek a jól bevált DDG-51 törzs felnagyított változatát és az új generációs anyhajó osztály, a Gerald R. Ford számára kidolgozott reaktorból kapnának egyet.

És ha már cirkálóknál tartunk, a Zumwalt osztályú rombolók mellett, ami nyílvánvalóan nem a Burke leváltója a haditengerészet a CG(X) program keretén belül dolgozik a CG-47 Ticonderoga cirkálók utódján is. A haditengerészet természetesen nem titkoltan a Zumwalt osztály 16 000 tonnás, szokatlan, ún. tumblehome kialakítású, azaz a vízvonal felett szűkülő hajótörzésre szeretné alapozni új a Zumwalthoz hasonlóan bizonyos fokig lopakodó képeséggekkel bíró cirkálóit. Azonban ez még nem egy lefutott meccs, hiszen az új cirkűlók törzsének és egyéb paramétereinek kiválasztását képző vizsgálat az Analysis of Alternatives (alternatívák vizsgálata) lezárása jövő év őszére várható.

A haditengerészet 2011-ben venné meg az első egységet, összesen 19-et. Jelenleg 22 aktív Ticonderoga cirkáló található az állományban. A Kongresszus egyébként elégedetlen a CG(X) program csúszásával.

Taylor szerint értelmetlen egy ekkora hajó esetében a tumblehome törzzsel a lopakodó képességre gyúrni, hiszen a nagyteljesítményű radarok elől úgyse lehet tisztességesen elrelyteni majd. Érdekességképpen megjegyzendő, hogy a haditengerészet igen szűkszavúan nyilatkozik az új törzs képességeiről és szakirányú körökben bizony továbbra is vannak kétségek a törzs stabilitását illetően.

Taylor pedig tovább forszírozza a jól bevállt, nagysikerű DDG-51 törzs továbbvitelét. Megjegyzendő, hogy a Ticoderogák törzse a Spurance osztályú rombolók alapos átgondolásával született meg. Véleménye szerint ha a szükségesre felnagyított méretben is jól használható marad, egyértelmű a döntés. Véleménye szerint a kiválló tengerjáró képesség fontosabb egy cirkáló esetében a lopakodó képességeknél.

Mint a hírben korábban említettük a DDG-1000 program nem élvezi Taylor teljes bizalmát. A programhoz több más törvényhozó is hasonlóan viszonyul. Taylor nyilatkozatát követő nap a House Committee on Armed Services kisebbségben lévő. republikánus felének senior képviselője, Duncan Hunter szintén aggályait fejezte ki a DDG-1000 programmal kapcsolatban a haditengerészet meghallgatásán. Kérdésében azt firtatta a haditengerészettől, hogy vajon bölcs döntés-e 3, de inkább 5 milliárd Dolláros rombólókat rendszeresíteni, miközben bezárásra kerülnek a jól bevállt, olcsóbb megoldást biztosító gyártósorok.

Taylor nukleáris cirkáló tervei emellett a korábbi bizottsági elnök, a republikánus Roscoe Bartlett képében is támogatást kapnak.

És akkor most nézzük meg egy kicsit a másik jelenlegi oldal álláspontját.

A haditengerészet nem repes a gondolattól, hogy az anyahajók mellett újból állományában tudjon egyéb nukleáris meghajtású hadihajókat. Ennek több oka is van, többek között a nukleáris meghajtással járó magasabb beszerzési és kiképzési költségek. Nem meglepő, hogy a haditengerészet vezetői igyekeznek megakadályozni ezt.

Donald Winter haditengerészeti miniszter álláspontja szerint egy nem nukleáris platformnak a költségvetési keretekeb belül történő ilyen átalakítása csak tovább nehezíti a helyzetet. Bár hozzátette, hogy soha ne mond, hogy soha alapon nem tartja elképzelhetetlennek, hogy kivitelezhető, de vajon költséghatékony megoldás lenne-e?

Gary Roughead admirális, a Haditengerészeti Műveletek Főparancsnoka, az Arleigh Burke osztály törzsének alapos ismerőjeként kételyeit fejezte ki egy reaktor beépíthetősőgével kapcsolatban.

Annyi bizonyos, hogy a törvényhozás a haditengerészet nézeteltéréséből lesznek még harcok. Mi annyit tudunk ígérni, hogy ezekről beszámolunk.

Az amerikai haditengerészet természetesen korábban is rendelkezett nukleáris meghajtású cirkálókkal. Ilyen volt az 1961 – 1995 között hadrendben álló USS Long Beach (CGN-9) illetve az 1962 – 1996 között hadrenben tartott USS Bainbridge (CGN-25). Utóbbi a maga 9 100 tonnás vízkiszorításával a legkisebb nukleáris meghajtású felszíni hadihajó volt. Nagyjából ekkora vízkiszorítású egy Ticonderoga is.

A USS Bainbridge átkelés közben a Szuezi-csatornán

És az érdekes megjelenésű USS Long Beach