|

A Zumwalt-osztály

Sok mindenre hasonlít, de hadihajóra például csak alig-alig. Ha viszont minden igaz, mégis a DDG–1000 Zumwalt-osztály lesz az első, igazán 21. századi amerikai rombolóflotta. Persze ehhez még számos problémát le kell küzdeni.

USS ZUMWALT: nem számítógépes grafika, ez a valóság.

Csúcstechnika vagy méregdrága csődtömeg? – ez a kérdés foglalkoztatja a közvéleményt a 2016. október 15-én hadrendbe állt USS ZUMWALT (DDG–1000), a világ jelenleg legmodernebb és legnagyobb vízkiszorítású, irányított rakétákkal felszerelt rombolója kapcsán. A hajó ugyanis nem csupán futurisztikus külsejével (leginkább egy vízre tett F–117 Nighthawk „lopakodó” támadó-repülőgépre emlékeztet), hanem még inkább a nyilvánosságra került feltűnő műszaki hibáival, gyakori lerobbanásaival keltett igazi feltűnést.

Sokba kerül a lőszer

A teljes felszereltséggel közel 15 ezer tonna vízkiszorítású hajó gyakorlatilag az amerikai haditengerészet „svájci bicskája” lesz – amennyiben sikerül „kigyógyítani” azokból a „gyermekbetegségekből”, amelyek persze minden vadonatúj technológiával megépített hajó, harckocsi vagy repülőgép esetében előfordulhatnak. A Zumwalt-osztálynak (legalábbis a tervezők és a költségvetést megszavazó honatyák elképzelései szerint) sikerrel kell leküzdenie a tenger alatti, a tengeri és a légi célokat egyaránt, ugyanakkor megfelelő tűztámogatást is tud majd nyújtani a tengerészgyalogság partraszállási műveleteihez. Ez utóbbi képesség az Iowa-osztályú csatahajók és 406 milliméter űrméretű hajóágyúik 1992-es kivonása után ugyanis eltűnt a haditengerészet választékából. A DDG–1000-es hajóorrába elhelyezett két 155 milliméteres löveg „tudása” elméletileg nem érhet fel egy csatahajó brutális tűzerejével. Ám a 40–190 kilométer közötti hatótávolságúra becsült, műholdas és inerciális navigációs rendszerrel is felszerelt LRLAP lövedékek mégis komoly előrelépést jelentenek a haditengerészet jelenlegi Arleigh Burke-osztályú rombolóinak egyetlen 127 milliméteres lövegéhez és annak 37 kilométeres lőtávolságához viszonyítva. Igaz, hogy a lövedék ára is arányban van a kiemelkedő képességével, hiszen a megrendelések csökkentése miatt 800 ezer–1 millió dollárba kerül egyetlen LRLAP-lőszer. Ugyanannyiba, mint egy BGM–109 Tomahawk, nagy hatótávolságú cirkálórakéta…


A meghajtórendszer is teljesen új.

Fura alak

A hajó kialakításánál a hagyományos szempontok mellett (tengerállóság, magas fokú automatizálás, az ennek megfelelően kisebb létszámú legénység komfortos elhelyezése) elsődleges szempont volt a felderíthetőség csökkentése. A mai napig a hajókra, műholdakra vagy repülőgépekre felszerelt, nagy hatótávolságú radarrendszerek számítanak a legfontosabb eszköznek, ha egy hajót kell felkutatni a tengereken, óceánokon. Ugyanakkor elvárás az is, hogy a part közelében tevékenykedő rombolót ne, vagy szinte csak „testközelből” tudja bemérni és követni a partvédelmi rakétarendszer tűzvezető radarja. Ennek megfelelően a USS ZUMWALT alakját leginkább egy síklapokból összeállított, felfelé keskenyedő hasábként lehetne érzékeltetni. Ellentétben a szintén „lopakodó” elvek alapján fejlesztett és épített brit Type 45-ös osztályú rombolókkal, a DDG–1000-esek híján vannak minden, klasszikus értelemben vett hajószerűségnek. S ez még akkor is igaz, ha nyilván a célszerűség írta felül az esztétikát: a hajó ugyanis minden ízében újszerű megoldásokat hozott az amerikai haditengerészet amúgy is izgalmas életébe.

A Converteam által fejlesztett és szállított hajtásláncban például 2-2 Rolls-Royce MT–30 gázturbina és RR4500 generátor állítja elő az elektromos energiát a hajtót mozgató, összesen 105 ezer lóerős elektromotorral forgatott két hajócsavar számára. A hajó egyszerre 78 megawattnyi energiát képes termelni, amelyen a harci helyzetnek és a feladatnak megfelelően osztoznak a hajómotorok és a romboló egyéb (felderítő, harcászati, tűzvezető, elektronikai hadviselési, kommunikációs stb.) rendszerei. Ez megközelítőleg tízszer annyi elektromos energiát jelent, mint amennyi az Arleigh Burke-osztály esetében ismert.


A hadihajó csúcstechnikát képviselő műveleti központja.

Állig fegyverben

Szükség is van persze minden energiára ahhoz, hogy a hajó fegyverzete több mint kielégítő legyen a kitűzött célok eléréséhez. A romboló „lelke” az AEGIS-rendszer helyébe továbbfejlesztett AN/SPY–3 aktív fázisvezérelt radarrendszer. Egyébként ez az X-hullámsávban (8–12 GHz) működő típus kerül majd az új, Gerald R. Ford-osztályú nukleáris meghajtású repülőgép-hordozókra is. Igaz, hogy ott emellett rendelkezésre áll még egy AN/SPY–4, nagy hatótávolságú felderítő radarrendszer is, amelyet viszont költséghatékonysági okokból a Zumwalt-osztály esetében „ki kellett spórolni”. Így aztán, szoftveres módosítások révén, az AN/SPY–3 látja majd el egyaránt a felderítő, a célkövető és a tűzvezető funkciókat is.

A tengeralattjárók ellen az AN/SQS–60 közepes és AN/SQS–61 nagy frekvenciájú aktív szonárrendszer, illetve az AN/SQR–20 vontatott, többfeladatú, aktív/passzív szonár vethető be. A hajó egyik alapvető feladata a tengeralattjárók elleni harc, s a szonárokkal felderített célok ellen RUM–139B rakéta-póthajtású torpedórendszert alkalmazhat. Az Mk. 57-es merőlegesen beépített fegyvermodulok celláiból indítható rakéta elején egy Mark 46-os könnyű, önirányító torpedó kapott helyet. Szintén bevethetők lesznek a tengeralattjárók ellen a hajó SH–60F vagy modernebb MH–60R Seahawk helikopterei. Emellett üzemelhetnek a tat repülőfedélzetéről az MQ–8 Fire Scout, távolról irányítható forgószárnyasok is.

A már említett Mk. 57-es modulokba összesen nyolcvan rakéta vagy rakéta-póthajtású torpedó helyezhető el. A légi célok ellen a RIM–66M Block IIIB és a RIM–162 ESSM légvédelmi rakéták indíthatók. A szárazföldi célokat pedig az RGM–109E Block IV Tomahawk cirkálórakétákkal támadhatja meg, mintegy 1700 kilométeres távolságból. Ez a rakétatípus lesz a hajók elleni harc fő fegyverzete. Az ehhez szükséges továbbfejlesztések már zajlanak, de a tesztek lezárulta után várhatóan már 2021-től hadrendbe állhatnak az ellenséges hajók elleni, nagy hatótávolságú cirkálórakéták is.

Kisebb problémák

A Zumwalt-osztály azonban nem csupán külalakja és ára (3,5–4,4 milliárd dollár hajónként) miatt talált magának ellenfeleket a flottában és Washingtonban is. Mint minden, a korát megelőző, új csúcstechnológiákat felvonultató bonyolult fegyverrendszer, a DDG–1000 ugyancsak számos problémával küzdött és küzd ma is. Az első nyilvános kritikák a hajó külalakját, kialakítását érték. A speciális, valóban különleges hajótest és felépítmény egyes szakértők korai véleménye szerint viharos tengeren akár a hajó felborulását is okozhatják. A kétségeket azonban részint a negyedakkorára kicsinyített, mérethelyes SEA JET kísérleti hajóval végzett mérések, másrészt az első egység, azaz a USS ZUMWALT tengeri tesztelési sorozatai (amelyek során a haditengerészet előírásainak megfelelően viharos időben is vizsgálták a romboló mozgását és viselkedését) eloszlatták.

Az új meghajtó rendszer szintúgy nem bizonyult problémamentesnek. Kevesebb, mint egy hónappal a 2016. októberi hadrendbe állítása előtt, a még Norfolkban kikötött hajón vízszivárgást észleltek az egyik hajócsavart meghajtó elektromotor-kisegítő olajkenő rendszerében. A tengervíz betörése igen komoly probléma, ugyanakkor a hajó többféleképen konfigurálható meghajtása miatt ez mégsem jelentette a romboló teljes mozgásképtelenségét. Ezt a hibát akkor ki is javították, ám november 21-én az Amerikai Egyesült Államok keleti partjáról, Maine-ből a Panama-csatornán keresztül San Diegóba tartó romboló kénytelen volt megállni, majd pedig vontatást kérni. A hivatalos információk szerint kisebb vízszivárgást észleltek az elektromotorokat a hajócsavarokkal összekötő tengelynél, emiatt a hajó elveszítette a teljes meghajtását és a csatorna egyik dokkja falának súrlódott. A hajótestben a kis sebesség miatt nem esett komoly kár. A romboló viszont nem folytathatta útját, és a Balboa városa melletti Vasco Núñez de Balboa haditengerészeti támaszpontra vontatták javításra.

A DDG–1000-es rombolók korábban tervbe vett gyártásmennyisége azonban mégsem a műszaki hibák, hanem sokkal inkább a Kongresszus miatt csappant a töredékére. Az eredeti beszerzési terv még 32 hajóegység hadrendbe állításáról szólt, de ez fokozatosan – előbb 24, majd 7, s végül 3 rombolóra – csökkent. Így aztán a jelenlegi kilátások szerint csupán a már hadrendbe állt USS ZUMWALT, a már tesztelés alatt álló USS MICHAEL MONSOOR és a 2015 áprilisa óta épített USS LYNDON B. JOHNSON alkotják majd az amerikai haditengerészet, és egyben a világ legmodernebb rombolóflottáját.


A tesztek során fontos szerep jutott a negyedakkora, mérethelyes SEA JET elektromos meghajtású kísérleti hajónak.
Magyar Honvéd 2017. január / Trautmann Balázs, honvedelem.hu

Fórum hozzászólások

  • Igazából nem értem, hogyha nem tudnak tisztességes korvettet vagy rombolót tervezni, akkor miért nem vásárolnak licenszet a NATO vagy keleti szövetségeseiktől! Ott van az Atago osztály például a japánoknál!
  • blogen
    Ott van az Atago osztály például a japánoknál!

    Már bocs de az majdnem egy Burke osztály koppintás mint az f-2 nem?
  • blogen
    Nagyobb, szebb, jobb.
    ????

    Még a legelső AB Flight I is nehezebb volt nála, nemhogy a Flight II és III.

    Miben jobb? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy az említett osztály is pont olyan jenki alapn nyugvó hajó, mint volt a Kongo osztály. A jenkinek nem kell licenszelnie semmit, simán a Z-t kellett volna elfelejteni 10+ éve...
  • A Kongo az AB osztály módosított, japán gyártású verziója. Zászlóshajói teendőket is el kell látnia, ezért nagyobb a felépítménye, mint az AB-nek. Az Atago pedig a Kongo továbbfejlesztésével jött létre, nem könnyebb, mint egy Flight II-es AB (több, mint 10 000 tonna teljes töltéssel). Jelenleg épül a család harmadik tagja, a 27DD-osztály, amely pedig az Atago továbbfejlesztése, az AEGIS legújabb verzióját kapják meg, illetve fejlesztési szempont volt a közeljövő új fejlesztéseinek a jövőbeni alkalmazása: railgun illetve pontvédelmi lézerfegyverek telepítése a hajókon.
  • Néha azért furcsállom ezeket a költségeket. 7 milliárd dollár volt a Comanche program? Mintha csillagrombolót terveztek volna...
  • beta
    Néha azért furcsállom ezeket a költségeket. 7 milliárd dollár volt a Comanche program? Mintha csillagrombolót terveztek volna...
    A RAH-66 program aprópénz volt az F-22 mellett. Annak a fejlesztési költsége mai áron volt kb. 42 mrd USD a maradék kb. 24 mrd volt a gyártás. Ehhez képest az RAH-66 ennyiből ki lett fejlesztve és már az összerakott gyártósort szedték szét...
  • USA kapcsán illik megemlíteni a lobbitevékenységet is... Ha arról van szó, hogy jön a választás (helyi szinten) és meg kell tartani mondjuk a NPN hajógyárban x ezer munkahelyet, hogy a megfelelő szakszervezet támogassa azt a bizonyos illetőt (USA-ban a tömbszavazás nem tiltott), akkor bizony megcsinálják. Ha most az kell, hogy a Zumwalt-osztályt felkaroljuk (erre hivatkozva megmaradnak munkahelyek - itt azért hozzátenném, hogy a 2008-as években vagyunk), akkor Pista marad a helyén. Ha Pista marad, akkor marad republikánus vagy demokrata kézben az adott állam, így marad mondjuk republikánus vagy demokrata kézben az a bizonyos döntéshozó grémium, ami meg több száz milliárdos kérdések megfelelő irányú döntését teszi lehetővé... (mondjuk megszavazzuk-e a költségvetési plafont, vagy nem, stb...)

    Maximálisan el tudom képzelni, hogy sok-sok katonai vezető tisztán látta ugyanezeket a gondokat, amiket írtatok. (ráadásul ők hozzáférnek a classified adatokhoz, mi maximum saccolunk...). Elég csak megnézni, hogy az A-10-esek kapcsán mik mentek odaát.

    Tudnék mesélni ezt-azt az amerikai döntéshozatali mechanizmusokról...
  • Egyébként az az érdekes, hogy a Type 45-ös rombolók is a Zumwalt-hoz hasonló meghajtórendszert kaptak, és az angoloknak amennyire én tudom nem voltak vele gondjai
  • ozymandias
    USA kapcsán illik megemlíteni a lobbitevékenységet is... Ha arról van szó, hogy jön a választás (helyi szinten) és meg kell tartani mondjuk a NPN hajógyárban x ezer munkahelyet, hogy a megfelelő szakszervezet támogassa azt a bizonyos illetőt (USA-ban a tömbszavazás nem tiltott), akkor bizony megcsinálják. Ha most az kell, hogy a Zumwalt-osztályt felkaroljuk (erre hivatkozva megmaradnak munkahelyek - itt azért hozzátenném, hogy a 2008-as években vagyunk), akkor Pista marad a helyén. Ha Pista marad, akkor marad republikánus vagy demokrata kézben az adott állam, így marad mondjuk republikánus vagy demokrata kézben az a bizonyos döntéshozó grémium, ami meg több száz milliárdos kérdések megfelelő irányú döntését teszi lehetővé... (mondjuk megszavazzuk-e a költségvetési plafont, vagy nem, stb...)

    Maximálisan el tudom képzelni, hogy sok-sok katonai vezető tisztán látta ugyanezeket a gondokat, amiket írtatok. (ráadásul ők hozzáférnek a classified adatokhoz, mi maximum saccolunk...). Elég csak megnézni, hogy az A-10-esek kapcsán mik mentek odaát.

    Tudnék mesélni ezt-azt az amerikai döntéshozatali mechanizmusokról...
    Ebben biztosan igazad van. Én azonban (lehet naivan) arra is gondolok, hogy nem engednek szélnek ereszteni nagyobb, szakmailag gyakorlott, kvalifikált gárdákat. Nem akarnak úgy járni, mint anno az oroszok, amikor a '90-es években szétszéledtek a mérnökeik, szakmunkásaik. Munkát kell adni ezeknek az agyaknak, ha kell, "pénzkidobás" árán is! Ilyen szerintem a Z-osztály is, ami most alig jó valamire, de talán ki fogja nőni a gyerekbetegségeket, ha nem, akkor is van szellemi terméke, ami majd máshol hasznos lesz. Még mindig jobb így "kidobni" a pénzt, és fenntartani a tecnológiai előnyt, mint pl. a semmire való közmunka programra költeni. Bár lenne nálunk is egy rakás pénznyelő -akár katonai célú- kutatóintézet, sok, jól fizetett mérnökkel, fizikussal, "nulla" használható eredménnyel, mint a Z-osztály.:)
    Amúgy szerintem a T-X tendert is éppen ezért a Boeing fogja nyerni. A B-21 programra ott a Northrop, az F-35-t viszi az LM, a Boeing alól meg szép lassan kifutnak a volumen modellek, az F-18, F-15. Hosszabb távon kell nekik is valami.

Ugrás a fórum topichoz