A 20. század második felében gyártott és eladott harcigépek cseréje napjainkra vált esedékessé. Ennek megfelelően azon országok, melyeknek költségvetése megengedi, új, vagy kevésbé használt katonai repülőgépeket vásárolnak.

Dél-Korea nemrégiben kezdte meg régi Cessna A-37 Dragonfly nappali támadó gépeinek leselejtezését. Ebből következetesen arra gondolnánk, hogy a gépek a roncstelepre jutnak, majd a lángvágó végez velük. Az A-37-esek szerencséjére azonban Peru és Pakisztán vásárlási szándékkal fordult a koreai védelmi minisztériumhoz.

Peru konkrétan a gépek megvásárlását tűzte ki célul, növelve jelenlegi flottájának darabszámát. Nyilván lesznek olyan példányok is, melyeket „kannibalizálnak”, vagyis pótalkatrész-forrásként használják fel majd őket, de a többségüket rendeltetésszerűen használni is fogják. Peru számára fontos a megfelelő csapásmérő erő fenntartása, mivel az országban virágzik a kokaintermesztés és csempészés, a drogbárók létesítményeit pedig a légierő segítségével tudják a legkönnyebben megsemmisíteni.

Pakisztán nem „egész” gépeket szándékozik vásárolni, csak pótalkatrészeket, melyek még rendelkezésre állnak a Dél-Koreai légierőnél.

Szerződés még nem köttetett a felek között, de a közeljövőben minden bizonnyal aláírják a megállapodásokat.

Középút

Vannak olyanok, akik a két variáció között keresnek egy egyszerűbb, költségtakarékosabb és mégis hasznos megoldást. Oroszország ide tartozik: elöregedő Szu-24 Fencer csapásmérői helyett (ideiglenesen) a típus modernizált változatát, a Szu-24M2-t alkalmazza. Ebből a napokban érkezett meg újabb négy a légierő számára.