A Hidegháború véget értével az Egyesült Államok mellett többek között Anglia is átgondolta, hogyan is változott, változik meg a nukleáris meghajtású támadó tengeralattjárók – angolszászos mozaikszóval az SSN-ek – szerepköre, aminek eredménye az „angol Virginia-osztály„, a leendő Astute-osztály lett.
A témához kapcsolódó, tavaly őszi írásunkban, melynek apropóját az osztály névadó egységének, az HMS Astute-nak vízre bocsátása adta megemlítettük, hogy a fejlesztési szakasz során a program komoly idő- és költségtúllépésbe verte magát, hovatovább az amerikaiak aszisztációját kellett kérni, ami szintén nem volt ingyen. (Ennek, illetve az Astute-okkal kapcsolatos bővebb infók a fentebb linkelt hírben megtalálhatóak.)
Partra vetett bálna – az HMS Astute nem sokkal a 2009 szeptemberi vízrebocsátása előtt ,
Az eredeti ütemtervhez képest 2008 decemberében nagyjából 47 hónapos késében, nem mellesleg jó 48%-os (cirka 1,2 milliárd Font) költségtúllépéssel küzdő programról 2009 novemberére egyébként már tudni lehetett, hogy a beszerzés szempontjából nem pozitív irányba módosultak menet közben a mutatók: a tavalyi év vége felé már 57 hónapos csúszást és 53%-os költségtúllépést kellett lenyelniük az illetékeseknek, mely ha minden igaz nagyjából azt is jelenti, hogy az első 3 Astute-osztályú tengeralattjáró összesített költsége elérheti a 3,9 milliárd Fontot.
Mindenesetre ez nem bátortalanította el az angolokat, hiszen a minap megérkeztek a rendelések a 7 egység erősre tervezett Astute-osztály újabb 2 tengeralattjárójára: az ötödik egység, a leendő HMS Agamemnon konkrétan megkapta a zöld lámpát az építési munkálatok megkezdésére, míg a hatodik egység esetében az építési munkálatok jövőbeni megkezdését lehetővé tévő előkészítéséről van még csak szó egyelőre. Ezen utóbbi folyamatot, illetve az ötödik egység építésének megkezdését kereken 300 millió Fonttal támogatja meg London.
