|

Végre tengeri tesztjeire készül a HMS Astute

Viszonylag régen írtunk már az angol tengeralattjárókról. Legutóbb talán épp a Trident ballisztikus rakétákat hordozó Vanguard-osztályú HMS Vigilant vezérlőrendszerének Windows XP alapokra helyezéséről számoltunk be. Most azonban egy SSN van terítéken, mely nem más, mint az Egyesült Királyság következő generációs vadász/támadó osztálya, az Astute. Történetesen újabb mérföldkő előtt áll a korábban gondokkal küzdő program.

Ami természetesen nem más, mint az első egység, a HMS Astute tengeri tesztjeinek hamarosan várható megkezdése. A BAE System Barrow-in-Furness-i hajógyárában a HMS Astute-on már elvileg az utolsó teszteket végzik, mielőtt megkezdődhetnének a rendszeresítés előtti főpróbák, azaz a tengeri tesztek. Míg az Astute hamarosan megmártózik az Ír-tenger hűvös habjaiban, addig további 3 Astute-osztályú tengeralattjáró, név szerint a leendő HMS Ambush, HMS Artful és a HMS Audacious még csak építés alatt áll.

Angol acélcápák 'anyaméhe'

Angol acélcápák ‘anyaméhe’ ,

Még csak, hiszen az Astute-osztály fejlesztése között adódtak kisebb-nagyobb gubancok, melyek azt eredményezték, hogy 2008 decemberében nagyjából 47 hónapos késében volt az egykori ütemtervhez képest, nem mellesleg jó 48%-os (cirka 1,2 milliárd Font) költségtúllépést is összehozva. Ha kötözködős hangulatunkban lennénk, ezzel kapcsolatban megjegyeznénk, hogy jó, hogy a nagy víz túlsó partján van egy hatalmas tapasztalatokkal rendelkező General Dynamics Electric Boat…

He? Nem “He?”, hanem az Astute-program kapott egy kis amerikai segítséget a tengeralattjárók építésében nem kis tapasztalattal rendelkező Electric Boat-tól. No de ne rohanjunk ennyire előre, csak szép sorjában! Szép sorjában, mert oldalunk feneketlen archívumából nem sikerült előkotornunk semmit ami arra utalna, hogy korábban picit is értekeztünk volna az Astute-osztályról. Úgy gondoltuk, hogy ideje kiköszörülni ezt a csorbát!

Feltételezzük olvasóink közül sokan tudják, hogy a Hidegháború véget értével a nukleáris meghajtású tengeralattjárók feladatait át kellet gondolni, részben megváltoztak és/vagy újabbakkal gyarapodtak a korábban elsődleges feladatkörök. Különösen igaz ez az ellenségre nukleáris tél zúdításának egyik zálogát képző ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárókkal szemben az eleve sokoldalúbb nukleáris meghajtású vadász/támadó tengeralattjárók, az SSN-ek esetében. Utóbbiak esetében az eleve meglévő tengeralattjáró illetve felszíni, majd később szárazföldi célpontok elleni csapásmérő képesség a korábban inkább “alaphangon” meglévő hírszerzői illetve különleges alakulatok támogatásának képessége került fokozásra. Tipikusan jó példa erre a legújabb amerikai SSN, a Virginia-osztály. De hasonló gondolatok keringtek a brit fejekben is, mikor is a korábban elsősorban tengeralattjáró elleni harcra kiélezett Swiftsure-osztály utódlása, kiegészítése merült fel a 90-es évek elején.

Az akkoriban még a “Batch 2 Trafalgar Class”-ként emlegetett osztály lehetőségeinek vizsgálatára 1991-ben bólintottak rá, melyeket 1994-től kockázatcsökkentési tanulmányok követtek, míg végül 1997 tavaszán a védelmi minisztérium bejelentette, hogy 2 milliárd Fontot szán 3 új támadó tengeralattjáró beszerzésélre, melyekre ezúttal mint Astute-osztály hivatkozik. Az első 3 egységről pár nappal a bejelentés után már alá is írták a szerződést a GEC-Marconi-val. Kis oldaljegyzetként megemlítjük, hogy a cégből később levált a Marconi, mely aztán 1999-ben összeolvasztásra került a British Aerospace-el (BAe) megalkotva a világ második és Európa legnagyobb védelmi megoldásokkal foglalkozó vállalatát, a BAE System-et.

2002, újabb lényeges évszám a program történetében, még ha nem is kellemes: a BAE Systems közli, hogy sajnálatos módon költségtúllépés lesz a dolog vége. Később, már 2006-ban az ehhez vezető problémák elsődleges okaként a 3D tervezőprogramot jelölik meg, melynek állítólagos komplexitása elhalványította a használatától remélt előnyöket. Hovatovább szót ejtenek a GEC-Marconi hiányosságairól például a gyenge project managment terén. Mindenesetre még 2003-ban a védelmi minisztérium és a BAE Systems megállapodásra jut, hogy fejenként £250 illetve £430 millió Font bepumpálásával igyekeznek korrigálni a hiányosságokat. És itt jön képbe a General Dynamics Electric Boat, ugyanis ennek az összegnek az oroszlánrésze állítólag az amerikai cégtől kapott aszisztációra ment el.

A HMS Astute a roll-out ceremónia után

A HMS Astute a roll-out ceremónia után ,

Az Astute-osztály második illetve harmadik egységével már nem adódtak problémák, azok a menetrend szerint érték el építésük eddigi főbb fázisait. Értelemszerűen a BAE Systems meg a védelmi minisztérium is mindent elkövetett a költségek féken tartása érdekében, de a néminemű módosítások, illetve a Barrow-i hajógyárat érintő nem részletezett változások miatt így is egy 580 millió Fontos költségnövekedésről történt jóváhagyás 2007-ben. Mint korábban említettük tehát, tavaly decemberben a program jelentős csúszásban és komolyabb költségtúllépésben volt éppen.

Nyár esti fürdőzés...

Nyár esti fürdőzés… ,

Az Astute-osztályból – mely az végleges nyugdíjazás alatt álló, 5 egységet magába foglaló Swiftsure-osztály és a két legöregebb Trafalgar váltását hivatott véghez vinni – 7-8 egység építése várható. A HMS Astute alapvetően készen van, további 3 egység építés alatt. A negyedik tengeralattjáró, a HMS Audacious építési munkálata a 2007-es megrendelését követően idén márciusban kezdődtek meg.

A korábbi angol SSN-ekkel összevetve az Astute-osztály egyik érdekessége, amiről mindenképpen érdemes szót ejteni, az a reaktor. Mindegyik egység az eredetileg a rakétahordozó (SSBN) Vanguard-osztályhoz tervezett Rolls-Royce PWR2-est kapja meg. Mi ebben az érdekes? Nos, két dolog. Az igazán lényeges, hogy az Astute-okba a reaktor “Core H” jelölésű változata kerül, mely az eredeti változathoz képest már kitart a tengeralattjáró teljes élettartama alatt, a korábbi brit típusokkal ellentétben és az amerikai reaktorokhoz hasonlóan nem kell újratölteni. A másik, tán kevésbé lényeges, de annál inkább szembeötlő vonatkozása, hogy mivel egy eleve nagyobb méretű SSBN-be lett tervezve, a szóban forgó reaktor nagyobb, mint az angol SSN-ekben korábban alkalmazott típusok. Emiatt az Astute-ok cirka 30%-os méretnövekedést könyvelhettek el.

Talán így jobban átjönnek a méretek

Partra vetett bálna – az HMS Astute nem sokkal a 2009 szeptemberi vízrebocsátása előtt ,

Vélhetőleg éppen emiatt egyben a Royal Navy első olyan támadó tengeralattjárói lesznek, ahol szakítanak az ún. “hot bunking” megoldással, azaz mindegyik matróznak saját priccse lesz. Feltételezzük olvasóink egy része arról is hallott, hogy a tengeralattjárókon bevett szokás, hogy egy-egy priccsnek két tulajdonosa van, akik ellenkező műszakban vannak szolgálatban, így felváltva tudják használni azt. Mondhatni, mikor az illető befekszik az ágyban, az még meleg, innét a “hot bunking” kifejezés.

Orrokat befogni! - A HMS Astute első merülése, 2007. október 31-én.

Orrokat befogni! – A HMS Astute első merülése ,

No jólvan, ennyit a mai mesedélutánról, amibe igyekeztünk az Astute-osztály publikusan ismert, leglényegesebb vonatkozásaiból belezsúfolni a fontosabbakat. Azt minden további nélkül megígérhetjük, hogy az Astute-ok a továbbiakban is szerepelni fognak oldalainkon.

4 hozzászólás “Végre tengeri tesztjeire készül a HMS Astute”

  1. Dear Spearfish!

    I can’t remember where I’ve found that photo, but as far as I remember there were no copyright notice. Of course I willingly give you the credit, so I replaced it with an other photo from Wikipedia.

    Yours sincerely
    Béla Mezey
    Editor in chief

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.