|

Végre tengeri tesztjeire készül a HMS Astute

Viszonylag régen írtunk már az angol tengeralattjárókról. Legutóbb talán épp a Trident ballisztikus rakétákat hordozó Vanguard-osztályú HMS Vigilant vezérlőrendszerének Windows XP alapokra helyezéséről számoltunk be. Most azonban egy SSN van terítéken, mely nem más, mint az Egyesült Királyság következő generációs vadász/támadó osztálya, az Astute. Történetesen újabb mérföldkő előtt áll a korábban gondokkal küzdő program.

Ami természetesen nem más, mint az első egység, a HMS Astute tengeri tesztjeinek hamarosan várható megkezdése. A BAE System Barrow-in-Furness-i hajógyárában a HMS Astute-on már elvileg az utolsó teszteket végzik, mielőtt megkezdődhetnének a rendszeresítés előtti főpróbák, azaz a tengeri tesztek. Míg az Astute hamarosan megmártózik az Ír-tenger hűvös habjaiban, addig további 3 Astute-osztályú tengeralattjáró, név szerint a leendő HMS Ambush, HMS Artful és a HMS Audacious még csak építés alatt áll.

Angol acélcápák 'anyaméhe'

Angol acélcápák ‘anyaméhe’ ,

Még csak, hiszen az Astute-osztály fejlesztése között adódtak kisebb-nagyobb gubancok, melyek azt eredményezték, hogy 2008 decemberében nagyjából 47 hónapos késében volt az egykori ütemtervhez képest, nem mellesleg jó 48%-os (cirka 1,2 milliárd Font) költségtúllépést is összehozva. Ha kötözködős hangulatunkban lennénk, ezzel kapcsolatban megjegyeznénk, hogy jó, hogy a nagy víz túlsó partján van egy hatalmas tapasztalatokkal rendelkező General Dynamics Electric Boat…

He? Nem “He?”, hanem az Astute-program kapott egy kis amerikai segítséget a tengeralattjárók építésében nem kis tapasztalattal rendelkező Electric Boat-tól. No de ne rohanjunk ennyire előre, csak szép sorjában! Szép sorjában, mert oldalunk feneketlen archívumából nem sikerült előkotornunk semmit ami arra utalna, hogy korábban picit is értekeztünk volna az Astute-osztályról. Úgy gondoltuk, hogy ideje kiköszörülni ezt a csorbát!

Feltételezzük olvasóink közül sokan tudják, hogy a Hidegháború véget értével a nukleáris meghajtású tengeralattjárók feladatait át kellet gondolni, részben megváltoztak és/vagy újabbakkal gyarapodtak a korábban elsődleges feladatkörök. Különösen igaz ez az ellenségre nukleáris tél zúdításának egyik zálogát képző ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárókkal szemben az eleve sokoldalúbb nukleáris meghajtású vadász/támadó tengeralattjárók, az SSN-ek esetében. Utóbbiak esetében az eleve meglévő tengeralattjáró illetve felszíni, majd később szárazföldi célpontok elleni csapásmérő képesség a korábban inkább “alaphangon” meglévő hírszerzői illetve különleges alakulatok támogatásának képessége került fokozásra. Tipikusan jó példa erre a legújabb amerikai SSN, a Virginia-osztály. De hasonló gondolatok keringtek a brit fejekben is, mikor is a korábban elsősorban tengeralattjáró elleni harcra kiélezett Swiftsure-osztály utódlása, kiegészítése merült fel a 90-es évek elején.

Az akkoriban még a “Batch 2 Trafalgar Class”-ként emlegetett osztály lehetőségeinek vizsgálatára 1991-ben bólintottak rá, melyeket 1994-től kockázatcsökkentési tanulmányok követtek, míg végül 1997 tavaszán a védelmi minisztérium bejelentette, hogy 2 milliárd Fontot szán 3 új támadó tengeralattjáró beszerzésélre, melyekre ezúttal mint Astute-osztály hivatkozik. Az első 3 egységről pár nappal a bejelentés után már alá is írták a szerződést a GEC-Marconi-val. Kis oldaljegyzetként megemlítjük, hogy a cégből később levált a Marconi, mely aztán 1999-ben összeolvasztásra került a British Aerospace-el (BAe) megalkotva a világ második és Európa legnagyobb védelmi megoldásokkal foglalkozó vállalatát, a BAE System-et.

2002, újabb lényeges évszám a program történetében, még ha nem is kellemes: a BAE Systems közli, hogy sajnálatos módon költségtúllépés lesz a dolog vége. Később, már 2006-ban az ehhez vezető problémák elsődleges okaként a 3D tervezőprogramot jelölik meg, melynek állítólagos komplexitása elhalványította a használatától remélt előnyöket. Hovatovább szót ejtenek a GEC-Marconi hiányosságairól például a gyenge project managment terén. Mindenesetre még 2003-ban a védelmi minisztérium és a BAE Systems megállapodásra jut, hogy fejenként £250 illetve £430 millió Font bepumpálásával igyekeznek korrigálni a hiányosságokat. És itt jön képbe a General Dynamics Electric Boat, ugyanis ennek az összegnek az oroszlánrésze állítólag az amerikai cégtől kapott aszisztációra ment el.

A HMS Astute a roll-out ceremónia után

A HMS Astute a roll-out ceremónia után ,

Az Astute-osztály második illetve harmadik egységével már nem adódtak problémák, azok a menetrend szerint érték el építésük eddigi főbb fázisait. Értelemszerűen a BAE Systems meg a védelmi minisztérium is mindent elkövetett a költségek féken tartása érdekében, de a néminemű módosítások, illetve a Barrow-i hajógyárat érintő nem részletezett változások miatt így is egy 580 millió Fontos költségnövekedésről történt jóváhagyás 2007-ben. Mint korábban említettük tehát, tavaly decemberben a program jelentős csúszásban és komolyabb költségtúllépésben volt éppen.

Nyár esti fürdőzés...

Nyár esti fürdőzés… ,

Az Astute-osztályból – mely az végleges nyugdíjazás alatt álló, 5 egységet magába foglaló Swiftsure-osztály és a két legöregebb Trafalgar váltását hivatott véghez vinni – 7-8 egység építése várható. A HMS Astute alapvetően készen van, további 3 egység építés alatt. A negyedik tengeralattjáró, a HMS Audacious építési munkálata a 2007-es megrendelését követően idén márciusban kezdődtek meg.

A korábbi angol SSN-ekkel összevetve az Astute-osztály egyik érdekessége, amiről mindenképpen érdemes szót ejteni, az a reaktor. Mindegyik egység az eredetileg a rakétahordozó (SSBN) Vanguard-osztályhoz tervezett Rolls-Royce PWR2-est kapja meg. Mi ebben az érdekes? Nos, két dolog. Az igazán lényeges, hogy az Astute-okba a reaktor “Core H” jelölésű változata kerül, mely az eredeti változathoz képest már kitart a tengeralattjáró teljes élettartama alatt, a korábbi brit típusokkal ellentétben és az amerikai reaktorokhoz hasonlóan nem kell újratölteni. A másik, tán kevésbé lényeges, de annál inkább szembeötlő vonatkozása, hogy mivel egy eleve nagyobb méretű SSBN-be lett tervezve, a szóban forgó reaktor nagyobb, mint az angol SSN-ekben korábban alkalmazott típusok. Emiatt az Astute-ok cirka 30%-os méretnövekedést könyvelhettek el.

Talán így jobban átjönnek a méretek

Partra vetett bálna – az HMS Astute nem sokkal a 2009 szeptemberi vízrebocsátása előtt ,

Vélhetőleg éppen emiatt egyben a Royal Navy első olyan támadó tengeralattjárói lesznek, ahol szakítanak az ún. “hot bunking” megoldással, azaz mindegyik matróznak saját priccse lesz. Feltételezzük olvasóink egy része arról is hallott, hogy a tengeralattjárókon bevett szokás, hogy egy-egy priccsnek két tulajdonosa van, akik ellenkező műszakban vannak szolgálatban, így felváltva tudják használni azt. Mondhatni, mikor az illető befekszik az ágyban, az még meleg, innét a “hot bunking” kifejezés.

Orrokat befogni! - A HMS Astute első merülése, 2007. október 31-én.

Orrokat befogni! – A HMS Astute első merülése ,

No jólvan, ennyit a mai mesedélutánról, amibe igyekeztünk az Astute-osztály publikusan ismert, leglényegesebb vonatkozásaiból belezsúfolni a fontosabbakat. Azt minden további nélkül megígérhetjük, hogy az Astute-ok a továbbiakban is szerepelni fognak oldalainkon.

4 hozzászólás “Végre tengeri tesztjeire készül a HMS Astute”

  1. Dear Spearfish!

    I can’t remember where I’ve found that photo, but as far as I remember there were no copyright notice. Of course I willingly give you the credit, so I replaced it with an other photo from Wikipedia.

    Yours sincerely
    Béla Mezey
    Editor in chief