Az elsősorban a balti államokat aggodalommal eltöltő Mistral üzlet kipattanása óta, de főleg célegyenesbe érkezése óta viszonylagos rendszerességgel érkező hírmorzsák egy újabb darabja esett le a RIA Novosztyi asztalára, mely egyben egy kis nüansznyi adalék is a Kuril-szigetek körüli évtizedes hercehurca történelméhez.
Azaz némiképp Japánnak címezett dologról van szó, hiszen az orosz haderő vezérkari főnökétől, Nyikolaj Makarov vezérezredestől érkező kinyilatkoztatás értelmében a Mistral(-ok)ra nagy szüksége van a Csendes-óceáni régióban történő csapatmozgatás hatékonyságának javítása végett, főleg a Kuril-szigetek védelme miatt:
„Szükségünk van ezen hajókra, a csapatmozgatások hatékonyságának növelésére a Csendes-óceáni régióban, tekintettel a terület földrajzi méreteire és hiányos védelmére, kiemelt tekintettel a Kuril-szigetekre.” – Hát igen, hol van már az Ivan Rogov-osztály.
A Mistral(okk)al az oroszok természetesen nem lesznek egyedül a nagyobbacska hajókkal, hiszen ott van/lesznek a japánok is a régebbi helikopterhordozó rombolóik ‘szumósított’ változataival, a Hyūga-osztályú helikiopterhordozó rombolókkal | Forrás ,
Az amerikaiak által szíven szúrt szamurájtól a 2. világháború kvázi utolsó napjaiban a mandzsúriai offenzíva részeként „megcsipkedő” Szovjetunió elmarta a Kuril-szigeteket is Japántól, melyek hovatartozása körüli vita azóta is a formális békeszerződés megakadályozója.
A vélhetően sokak által részleteiben is ismert felállást nagyon-nagyon dióhájban úgy foglalhatnánk össze, hogy az 1951-es San Francisco-i szerződés hiányosságát kihasználva a papíron elvileg a területre jogot nem formálható Japán és a területi szuverenitást nem megkapó Szovjetunió egyezkedni kezdett a kérdésben, mely 1956-os közös megegyezésük alapján nagyjából ott állt meg, hogy Japán – elismerve a teljes területre vonatkozó gyenge érveit – a formális békeszerződés után visszakaphatja az általa igényelt 4 sziget közül Shikotant és a Habomai sziklákat.
Kuril-szigetek nagyobb térképen való megjelenítése
Nos és kb. azóta érdemlegesen nem nagyon változott a felállás, ami kissé pongyolán megfogalmazva valahogy a következőképpen néz ki: a japánok szerint az oroszoknak semmi köze nincs a szigetekhez, az „északi területek” Japánt illetik. Az oroszok – bár hajlandóak a vita tárgyalásos sorozatos megoldására – szintén vitán felülinek tartják a terület hovatartozását.
Japán 1875-ben ‘cserélte be’ a Szahalinnal szembeni igényét a teljes Kuril-szigetcsoportra. Ma már csak a 4 legdélebbi szigetre formál igényt, de az oroszok abból is csak kettőt adnának legjobb esetben is. | Forrás ,
A relatíve közelmúltbeli események során a japánok 2008 nyarán tettek lépést a vita „megoldása” érdekében, mikor is oktatási irányelvként jelölték meg, miszerint a japán csemetéknek azt kell okítani, hogy a Kuril-szigetek Japán része, ahhoz az oroszoknak semmi közük nincsen. Oroszország ezt követő területi hovatartozás megerősítő nyilatkozata utáni következő lényegesebb forduló 2009 februárja volt, mikor is a két fél megállapodott abban, hogy törekednek a folyamat felgyorsítására, hogy a végre múlt idő lehessen a kérdés.
2009 nyarán Moszkva vízum mentes beutazást adott a Kuril-szigetekre a japán lakosságnak, hovatovább beengedte a terület körüli exkluzív gazdasági zónába a japán halászhajókat.
Ezen gesztusok ellenére és vélhetően Makarov – értelemszerűen nem támadástól való félelemként értelmezendő – nyilatkozatának okaként az utóbbi időben állítólagosan ismételten növekszik a feszültség mindkét oldalon: a Kuril-szigetek orosz vezetése szerint el kéne törölni a vízummentességet és japán halászhajót is ért elvileg támadás.
.jpg){kind=link}
