Nem tudja teljesíteni vállalásait a Kanadai Királyi Légierő munkaerő-hiány és az öregedő Hornet-flotta miatt.
Egy helyi vizsgálat megállapította, hogy a Kanadai Királyi Légierő nem képes maradéktalanul teljesíteni a NATO-nak és a NORAD-nak (North American Aerospace Defense Command – Észak-amerikai légvédelmi parancsnokság) tett vállalásait. Bár a kanadai kormány állítása szerint elegendő bevethető vadászbombázóval rendelkeznek a feladatok ellátására, a vizsgálóbizottság megállapította, hogy legalább 23 százalékkal kellene emelni a bevethető repülőgépek számára a feladatok maradéktalan ellátásához.
Kanadai F/A-18 Hornet iparkodik – a típus hivatalos kanadai jelölése a CF-188 Hornet. Corporal Pierre Habib, 3 Wing Bagotville. © 2012 DND-MDN Canada,
Azonban a CF-18-asok bevethetőségének növelése nehéz feladat, ugyanis a műszakiak 8 százaléka hiányzik, valamint az állomány 14 százaléka még nem elég tapasztalt az önálló munkavégzéshez, ami megnehezíti a karbantartások végrehajtását. (2014 óta az elvándorlás miatt nagyot csökkent a tapasztalt műszakiak száma, ami negatív hatással volt a bevethetőségre.) Az egy repült órára eső karbantartási munkaóra-igény 21 óráról 24 órára nőtt.
A statisztikák romlásának másik pillére az öregedő Hornet-flotta. A ’80-as években rendszeresített CF-18-asokból 76 darab van hadrendben, és közel 20 évvel túlrepülték az eredeti kivonási dátumukat, valamint 2008 óta nem hajtottak végre rajtuk különösebb modernizációt. A váltótípus kiválasztása tovább húzódik, ami miatt akár még 2032-ig is repülhetnek kanadai felségjellel. Az egyre öregedő gépparkkal járó magasabb meghibásodási ráta tovább csökkenti a bevethető gépek arányát, ami szintén nem segít a helyzeten. (A helyzet ideiglenes javítására 18 darab használt Hornetet vásárolnának Ausztráliából, de az átvételre kerülő gépek még korszerűtlenebbek, mint leendő kanadai társaik.)
Kanadai Hornet landol újra hazai földön, az olaszországi Trapaniból való hazatérés után, 2011. november 4-én |Fotó: MCpl Marc-Andre Gaudreault, Canadian Forces Combat Camera ,
A Hornet-pilóták helyzete sem rózsás, a jártassági minimum évi 140 óra, amit az elmúlt két évben az állomány 28 százaléka nem tudott megrepülni, köszönhetően a gépek alacsony bevethetősége által okozott kevesebb repülési lehetőségnek. Ráadásul a pilótáknál is probléma az emberhiány, a kiképzett pilóták száma csupán 64 százaléka a szükséges állománynak. (2016 áprilisa és 2018 márciusa között 40 pilóta lépett le és csak 30 főt avattak, azóta újabb 17 pilóta szerelt le vagy jelezte távozási szándékát.)
Nem könnyű tehát a helyzet, a bizottság meglátása szerint 2019 végéig döntést kéne hozni a váltótípusról, valamint szerződést kellene kötni a gyártóval, hogy tartható legyen a Hornet-flotta leváltása 2032-ig. Addig meg csak kihúzzák valahogy…