|

Tovább növelné légiflottáját Izrael

Két komoly beszerzési programot készítenek elő a közel-keleti országban.

Izrael tavaly decemberben vehette át első F-35 Adir típusú, ötödik generációs vadászbombázóját, melyről szóló megrendelését tavaly ősszel tovább növelte a közel-keleti állam, de máris további harci gépek beszerzésén dolgoznak.

Az új szerzemény nem más, mint az F-15 legújabb verziója. Izrael már rendelkezik a típus különböző verzióival (F-15A/B/C/D, valamint az E-ből kifejlesztett F-15I), de ezúttal olyan variánst akarnak, ami minden korábban gyártott Eagle-nél modernebb, még a Szaúd-Arábia és Katar számára gyártott példányoknál is. Az AESA radarral felszerelt gépekből egy századnyit vásárolnának.

A korábban Szaúd Arábia által rendelt F-15SA 8 AIM-120 AMRRAM és 8 AIM-9 Sidewinder rakétával. Talán izraeli színekben is láthatunk hasonlót | Fotó: Boeing ,

2015 végén már egyszer felmerült a legmodernebb F-15-ös, az F-15SE Silent Eagle eladásának lehetősége Izrael számára, bár a Boeing részéről a koncepción azóta sokat finomítottak.

A másik beszerzési projekt témája egyébként a CH-53E Super Stallion helikopterek váltótípusának kiválasztása (a két versenyző a CH-47F Chinook, valamint a CH-53K King Stallion), de erről már több ízben írtunk a HTKA hasábjain.

Fórum hozzászólások

  • Óvatosan a tényszerűséggel. A diagram lassabban evolválódik és a papír többet elbír, mint a valóság.
    Az, hogy oda van írva, hogy C, nem jelenti azt, hogy minden C-re vonatkozik. A FADEC (DEEC) vezérlésű PW220-asok statikus tolóereje hangyányival kisebb volt, mint a PW100/200-asoké, Mach 0.9 környékén viszont jóval többet tudtak, viszont nem volt Vmax a kabinban, a gázkartól balra, a FADEC meg nem engedte a fordulatszám megszalajtását 106%-ig Mach 1 felett úgy, mint a Vmax.
    A C gépek korai példányaiban volt még F100PW100, de a hajtóművük már jellemzően a 220-as volt, illetve még most is az.
    Az ilyen diagrammok lényege, hogy kihangsúlyozottan az együléses példányokra igaz a kabindekk miatt, amibe az összes A és néhány C tartozik bele.
    Az F-15E-1 prototípus lényegében egy zöldre festett F-15D volt PW220-as hajtóművel.
    Az együléses gépek 8 légiharcrakétával, tartályok nélkül Mach 1.78-ig gyorsíthatók.
    Az egy és kétüléses gépek mára már csak maximum Mach 2.0-ig gyorsíthatók tiszta konfigurációban, nagyjavítás utáni berepülésnél.
  • Hpasp
    Nem mintha lérak szempontból számítana, hogy a légicél sebessége 2.3 vagy 2.5 Mach...
    ... csak a tényszerűség kedvéért.
    ;)
    Ezt megdöbbenve olvasom annak fényében, hogy pont te magyaráztad el és ott van a HTÖ-ben, hogy az (oldal)távolság paraméter mennyire csökken a célsebesség függvényében. Szóval, ha valóban van ilyen cél, akkor számít. Csak ilyen sebességgel soha nem fog semmilyen repülőgép repülni SAM HMZ-be. Legfeljebb M1.4, de ez is elméleti. A jellemző szubszonikus tartomány.

    Így értetted?

    gacsat
    Ez itt ni?
    [​IMG]
    https://www.ainonline.com/sites/def...boeing.gif?itok=3DuGYzuQ&timestamp=1560606212
    Magyarul bombázó, célmegjelölővel?
    Minek van rajta három célmegjelölő?
    Egy van rajta, az orrfutótól balra. A két másik átlátszó orrú dolog az az AGM-84 SLAM-ER.
    A képen látható konfignak kb. semmi értelme.

    Allesmor Obranna
    Óvatosan a tényszerűséggel. A diagram lassabban evolválódik és a papír többet elbír, mint a valóság.
    Az, hogy oda van írva, hogy C, nem jelenti azt, hogy minden C-re vonatkozik. A FADEC (DEEC) vezérlésű PW220-asok statikus tolóereje hangyányival kisebb volt, mint a PW100/200-asoké, Mach 0.9 környékén viszont jóval többet tudtak, viszont nem volt Vmax a kabinban, a gázkartól balra, a FADEC meg nem engedte a fordulatszám megszalajtását 106%-ig Mach 1 felett úgy, mint a Vmax.
    A C gépek korai példányaiban volt még F100PW100, de a hajtóművük már jellemzően a 220-as volt, illetve még most is az.
    Az ilyen diagrammok lényege, hogy kihangsúlyozottan az együléses példányokra igaz a kabindekk miatt, amibe az összes A és néhány C tartozik bele.
    Az F-15E-1 prototípus lényegében egy zöldre festett F-15D volt PW220-as hajtóművel.
    Az együléses gépek 8 légiharcrakétával, tartályok nélkül Mach 1.78-ig gyorsíthatók.
    Az egy és kétüléses gépek mára már csak maximum Mach 2.0-ig gyorsíthatók tiszta konfigurációban, nagyjavítás utáni berepülésnél.
    A M1.78 az az AIM-7 korszakban volt igaz, AIM-120 esetén sanszosan ez több egy kicsivel a kisebb felület és jobb hullámellenállás miatt. De ez is teljesen elméleti. Felszállva egy max. elfogás hatósugara kb. 150 km emlékeim szerint. Ha BARCAP-elve, tartályt ledobja és száguld egyet 30 ezer lábról indulva, akkor ez az indulási ponttól talán 200 km és utána haza tud még térni a gép, de itt is kellhet tankolás, ha messze van a támaszpont.

    Légi harcban vadászgép vadászgépek között élesben tudtommal még M1.4-et sem ért el a MiG-25 elfogásokat leszámítva, vagy még ott sem.
  • Amúgy gyanítom, hogy a görbék végei nem mért, hanem extrapolált, számított értékek, mégpedig az adott napon végzett valós repülés során mért értékek alapján.
    Mind a három diagramhoz csak egy-egy nap tartozik, viszont a Standard Day és az STD plusz és mínusz 10 C fokjaihoz három külön görbe.
    Az is jól látszik, hogy +10°C -nál az extrapolált görbevég megáll Mach 2.0 - 2.2 között, a -10°C-nál várható a Mach 2.5, 60k láb környékén.
    De mégegyszer mondom, ez nem gyakorlatias érték.
    Ha egy-egy példány képes is rá, a kondíciók:
    • Nem gyakorlatiasak
    • Nehezen reprodukálhatók
    • Hajtóműcserét vonnak maguk után
    • Kabintető kilágyulását eredményezhetik
  • Allesmor Obranna
    Amúgy gyanítom, hogy a görbék végei nem mért, hanem extrapolált, számított értékek, mégpedig az adott napon végzett valós repülés során mért értékek alapján.
    Mind a három diagramhoz csak egy-egy nap tartozik, viszont a Standard Day és az STD plusz és mínusz 10 C fokjaihoz három külön görbe.
    Az is jól látszik, hogy +10°C -nál az extrapolált görbevég megáll Mach 2.0 - 2.2 között, a -10°C-nál várható a Mach 2.5, 60k láb környékén.
    De mégegyszer mondom, ez nem gyakorlatias érték.
    Ha egy-egy példány képes is rá, a kondíciók:
    • Nem gyakorlatiasak
    • Nehezen reprodukálhatók
    • Hajtóműcserét vonnak maguk után
    • Kabintető kilágyulását eredményezhetik
    Nem véletlenül repült a Streak Eagle a leghidegebb téli napon..
  • Allesmor Obranna
    Olvasgatom a netet, van-e valami fejlemény F-15EX ügyben.
    Sajnos az összes szakmai és szakmaiatlan cikk leragadt annál, hogy ez a gép bár nem stealth, de Mach 2.5, 60000 láb csúcsmagasságú és jóval nagyobb fegyverterhelés-képes.
    Ezt a nevetséges Mach 2.5-öt kritika nélkül átveszi mindenki.
    Utoljára talán az F-15A volt erre képes a jó öreg F100PW100-as hajtóművekkel, pár percre, tiszta konfigurációban, fegyver, pilonok nélkül, vészmaradékkal leszállva. Vmax bekapcsolva, hajtómű leszállás után cserélve.
    Se a C, se a kétülésesek nem érték el a Mach 2.5-öt. A C az olyan 2.3-nál állt meg, a kétülésesek 2.0-2.1-nél, hajtóműtől függetlenül.
    A leendő EX CFT-vel meg 24 darab rakétával talán a hangsebességet se fogja átlépni.
    Természetesesn világos, hogy az F-15 nem az autóskártya számokra lett gyúrva, sokkal fontosabb volt az energiamanőverezés stb., mint a MiG-21,-25, illetve közben a Je-150,-152, valamint a Szu-9,-11,-15 esetében, ahol - az adott technológiai színvonalon - mint klasszikus elfogók meg leginkább az emelkedőképesség, a gyorsulás, s leginkább a magas sebesség volt prioritás még rakétákkal is, s így nem azt várták tőlük, hogy álljanak le veszekedni tíz percre a céllal. Ezeket is figyelembe véve mégis azt hittem, hogy az F-15 esetében a hatalmas üzemanyagkészlettel, a kifinomult aerodinamikával, tiszta konfigban több idejük volt (van) a maximális sebességgel repülni, s nem az üzemanyag szintjelző üvegét kocogtatták gúvadt szemekkel maximális rezsimen.
    ..hát...úgy látszik, hogy csodák nincsenek...

    Apropó! Mi lehetett a helyzet e tekintetben a Tu-128-assal ill. az F-106-al?
  • molnibalage
    Nem véletlenül repült a Streak Eagle a leghidegebb téli napon..
    Ilyen primitív módon át lehet verni a megrendelőt?Gondolom ezt a görbét a gyártó csinálta a megrendelőnek.
  • dudi
    Ilyen primitív módon át lehet verni a megrendelőt?Gondolom ezt a görbét a gyártó csinálta a megrendelőnek.
    Nem értetted meg a kommentet. Semmiféle átverés nem volt. A komment arra vonatkozott, hogy a környezeti viszonyok hogyan befolyásolják a repülési teljesítményt. A F-15 könyvben is ott van, hogy a gép tudta az elvárt teljesítményparamétereket.
  • molnibalage
    Nem értetted meg a kommentet. Semmiféle átverés nem volt. A komment arra vonatkozott, hogy a környezeti viszonyok hogyan befolyásolják a repülési teljesítményt. A F-15 könyvben is ott van, hogy a gép tudta az elvárt teljesítményparamétereket.
    Nem érted mit akarok mondnai.Ha nem a leghidegebbe csinálták volna hanem a legmelegebbe a sivatag felett akkor már nem tudta volna hozni ezeket a számokat csak alacsonyabb értékeket.Ezért kérdeztem,hogy ilyen könnyű-e átverni a megrendelőt...
  • dudi
    Nem érted mit akarok mondnai.Ha nem a leghidegebbe csinálták volna hanem a legmelegebbe a sivatag felett akkor már nem tudta volna hozni ezeket a számokat csak alacsonyabb értékeket.Ezért kérdeztem,hogy ilyen könnyű-e átverni a megrendelőt...
    Te nem érted. Felállítottal valami nem létező elméletet átverésről. Nyilvánvalóan adott légköri paraméterekhez van kötve a sebesség elvárás teljesítése. Láthatod, hogy std. légkör esetén tudja. De sivatag felett nem. De ezt nem is várják el.

    A kommentem semmi másról nem szólt, hogy ezért repült télen a Streak Eagle és reggel, amikor a felmelegedés minimális volt.

    Valahol muris, hogy miféle légvárakat vagy képes építeni. Nincs átverés. Semmi. Minden rendszernek adott paraméterek esetén kell teljesíteni. Az a design point. Ami azon kívül van, az off design.
  • molnibalage
    Te nem érted. Felállítottal valami nem létező elméletet átverésről. Nyilvánvalóan adott légköri paraméterekhez van kötve a sebesség elvárás teljesítése. Láthatod, hogy std. légkör esetén tudja. De sivatag felett nem. De ezt nem is várják el.

    A kommentem semmi másról nem szólt, hogy ezért repült télen a Streak Eagle és reggel, amikor a felmelegedés minimális volt.

    Valahol muris, hogy miféle légvárakat vagy képes építeni. Nincs átverés. Semmi. Minden rendszernek adott paraméterek esetén kell teljesíteni. Az a design point. Ami azon kívül van, az off design.
    Kérdeztem nem állítottam...Ezt jelzi a kérdőjel.
  • misinator
    Természetesesn világos, hogy az F-15 nem az autóskártya számokra lett gyúrva, sokkal fontosabb volt az energiamanőverezés stb., mint a MiG-21,-25, illetve közben a Je-150,-152, valamint a Szu-9,-11,-15 esetében, ahol - az adott technológiai színvonalon - mint klasszikus elfogók meg leginkább az emelkedőképesség, a gyorsulás, s leginkább a magas sebesség volt prioritás még rakétákkal is, s így nem azt várták tőlük, hogy álljanak le veszekedni tíz percre a céllal. Ezeket is figyelembe véve mégis azt hittem, hogy az F-15 esetében a hatalmas üzemanyagkészlettel, a kifinomult aerodinamikával, tiszta konfigban több idejük volt (van) a maximális sebességgel repülni, s nem az üzemanyag szintjelző üvegét kocogtatták gúvadt szemekkel maximális rezsimen.
    ..hát...úgy látszik, hogy csodák nincsenek...

    Apropó! Mi lehetett a helyzet e tekintetben a Tu-128-assal ill. az F-106-al?
    F106A szigorúan Mach2...
    ... bár ez csak egy Flight Manuál, aminél majd a topictárs jobban tudja merre kajlulnak a görbék a valóságban.
    ;)

    [​IMG]
  • molnibalage
    Ezt megdöbbenve olvasom annak fényében, hogy pont te magyaráztad el és ott van a HTÖ-ben, hogy az (oldal)távolság paraméter mennyire csökken a célsebesség függvényében.
    Mach 2.3 10km magasságban az úgy 690m/s, Mach 2.5 meg 750m/s. A kettő közötti különbség érzésre szerintem kicsi, így utána néztem:

    Volhovnál 640m/s és 1000m/s között ugyanaz a paraméter.
    Nyeva eleve Mach2 alatti célok ellen készült.
    Vegánál meg 500m/s és 1200m/s között minden cél ugyanabba az oldalszög limitbe esik.
    Sz-300-tól felfelé, pedig gyakorlatilag ezek a sebességek nem számítanak paraméter szempontból.

    Szóval nem tudom mire gondoltál.
  • Hpasp
    Mach 2.3 10km magasságban az úgy 690m/s, Mach 2.5 meg 750m/s. A kettő közötti különbség érzésre szerintem kicsi, így utána néztem:

    Volhovnál 640m/s és 1000m/s között ugyanaz a paraméter.
    Nyeva eleve Mach2 alatti célok ellen készült.
    Vegánál meg 500m/s és 1200m/s között minden cél ugyanabba az oldalszög limitbe esik.
    Sz-300-tól felfelé, pedig gyakorlatilag ezek a sebességek nem számítanak paraméter szempontból.

    Szóval nem tudom mire gondoltál.
    Én úgy értelmeztem a kijelentésed, hogy a célsebesség egyáltalán nem fontos, nem azt, hogy M2.3 vs M2.5 vagy M2.0 vs M2.5. Mindegyik sebesség totálisan elméleti valóságos környezetben.

    Sőt, még elméletinek sem hívható, mert a VSz-en belül az üzemanyag és minden mást nézve nem volt elképzelhető az, hogy bármilyen repülőgép M1.4 fölé gyorsítson.
  • A topictárs azon népi megfigyelésére alapozza magvas kijelentését, hogy a görbesereg szélső tartománya rendre nem egzakt adat, az már kint van a gyakorlatilag használható tartományból. Ezeket a görbéket rátartással készítik, szélső helyeiken erős szórással, mivel ezeknél a paramétereknél már a különféle befolyásoló tényezők együtthatása felerősödik. A hőmérsékleti tényező Mach 1.4 felett erősen szétszórja a maximalásan elérhető sebességeket és csúcsmagasságot is. Továbbá bejönnek olyan faktorok is, mint a kabintető megolvadása, a hajtómű károsodása, vagy szimplán a tüzelőanyag kifogyása.

    A görbék vizualizációra valók, nem arra, hogy az ember kitapétázza vele a kabint és szigorúan aszerint haladjon a levegőben. A szélső tartományokkal amúgy se kell külön bajlódnia, mert az átesésre amúgy is számos dolog figyelmezteti, a csúcssebességnek meg a közelébe se jut el, akármeddig is szolgál a típuson.

    Attól, hogy valami van a flight manualban, annak szélső értékei pro és kontra nem fizikailag kőbe vésett értékek.

    Vissza szériagépekhez. Például a Szu-27-es. Mach 2.3 szerepel a légiüzemeltetési utasításban, de 2005-ben még úgy se sikerült zárt körön sebességrekordott dönteni, hogy a hajtóművet erősebbre cserélték (az AL-31FM-1-esek korai szériáira), gépeket aerodinamikailag kissé lecsuapszították, hiszen se szárnyvégi fegyvertartó, se pótvezérsík nem volt rajtuk (az alábbi videón a harmadikként felszálló példány - ez már egy másik napon volt):



    Bár az is tény, hogy amíg az F-15-ös közelebb van aerodinamikailag a Mach 2.0 feletti repülésre jobban optimalizált harmadik generációs gépekhez, addig a Szu-27-esnél már inkább csak a nyers ereje és a szabályozható szívócsatornája predesztinálja a Mach 2 feletti értékek elérésére, de ekkora a gép már szinte tolja maga előtt a levegőt.
  • Allesmor Obranna
    A topictárs azon népi megfigyelésére alapozza magvas kijelentését, hogy a görbesereg szélső tartománya rendre nem egzakt adat, az már kint van a gyakorlatilag használható tartományból. Ezeket a görbéket rátartással készítik, szélső helyeiken erős szórással, mivel ezeknél a paramétereknél már a különféle befolyásoló tényezők együtthatása felerősödik. A hőmérsékleti tényező Mach 1.4 felett erősen szétszórja a maximalásan elérhető sebességeket és csúcsmagasságot is. Továbbá bejönnek olyan faktorok is, mint a kabintető megolvadása, a hajtómű károsodása, vagy szimplán a tüzelőanyag kifogyása.

    A görbék vizualizációra valók, nem arra, hogy az ember kitapétázza vele a kabint és szigorúan aszerint haladjon a levegőben. A szélső tartományokkal amúgy se kell külön bajlódnia, mert az átesésre amúgy is számos dolog figyelmezteti, a csúcssebességnek meg a közelébe se jut el, akármeddig is szolgál a típuson.

    Attól, hogy valami van a flight manualban, annak szélső értékei pro és kontra nem fizikailag kőbe vésett értékek.

    Vissza szériagépekhez. Például a Szu-27-es. Mach 2.3 szerepel a légiüzemeltetési utasításban, de 2005-ben még úgy se sikerült zárt körön sebességrekordott dönteni, hogy a hajtóművet erősebbre cserélték (az AL-31FM-1-esek korai szériáira), gépeket aerodinamikailag kissé lecsuapszították, hiszen se szárnyvégi fegyvertartó, se pótvezérsík nem volt rajtuk (az alábbi videón a harmadikként felszálló példány - ez már egy másik napon volt):



    Bár az is tény, hogy amíg az F-15-ös közelebb van aerodinamikailag a Mach 2.0 feletti repülésre jobban optimalizált harmadik generációs gépekhez, addig a Szu-27-esnél már inkább csak a nyers ereje és a szabályozható szívócsatornája predesztinálja a Mach 2 feletti értékek elérésére, de ekkora a gép már szinte tolja maga előtt a levegőt.
    Amikor egy magyar fórumozó jobban tud valamit, mint amit a gyártó mérnökei megadtak a pilóták számára a hivatalos Flight Manualban*...
    :rolleyes:
    ... nos én ott abba hagyom a vitát.
    :cool:

    BUÉK

    *azzal együtt hogy láttam már oroszból hibásan magyarra fordított hivatalos lőszabályzatot, de az azért más kategória.
  • Pártatlanul egy észrevétel:
    Nekem a gyári berepülőpilóta mesélte annó, hogy az AFM az nem a mérnöki hard doksi - arra való, hogy elültessen egy képet az alkalmazó agyában, mit bír a gép. Az, ami a tervezőknél van, kicsit eltérő, szigorúan azért, hogy eszébe se jusson senkinek a határokat piszkálni - akkor sem, mikor azt hiszik, a határon táncolnak.
  • misinator
    Ezeket is figyelembe véve mégis azt hittem, hogy az F-15 esetében a hatalmas üzemanyagkészlettel, a kifinomult aerodinamikával, tiszta konfigban több idejük volt (van) a maximális sebességgel repülni, s nem az üzemanyag szintjelző üvegét kocogtatták gúvadt szemekkel maximális rezsimen.
    ..hát...úgy látszik, hogy csodák nincsenek...

    Apropó! Mi lehetett a helyzet e tekintetben a Tu-128-assal ill. az F-106-al?
    Minden repülőgép esetén a maximális sebességű száguldás erősen limitált. A 4. gen gépek M2.0(+) sebessége a manőverező légi harchoz szükséges tolóerő felesleg eredménye. Nem azért, hogy arra hegyezték ki a gépeket aerodinamikailag. Mint a rendőrviccben, kellően erősek a feladathoz, de nem kellően "okosak". Más téren okosak.

    Az F-111 nevetségesen kis tolóerővel még tengerszinten is át tudta lépni a hangsebességet fegyvertelenül, mert a variaszárnnyal a gép hullámellenállása nagyon durván optimalizálható. A 4. gen gépek meg erőből áttolva vannak azon a tartományon, ahol a hullámellenállás nő.
    [​IMG]

    Ha full utánégetőn gyorsítanak, majd M1.4 táján megállnának és részleges utánaégetésre váltanak, akkor azért picivel jobb a helyzet, csak a bibi az, hogy ha sok AAM-et cipelnek, akkor részleges utánégetésen az M1.4 is erősen álom. A szuperszonikus elfogás realitása az kb. 2 db AIM-9 vagy 2+2 db AIM-9 és AIM-7 táján volt egy elméleti lehetőség, de a jenkiknél is főleg BARCAP és tankerral. Egy gép, ami repül 300 km-et a harci zónáig, majd vissza onnan annál a szuperszonikus üzem az kb. a BVR gyorsítás és indítás majd 3-4 perc flikflakkolás és irány haza/tanker.
  • Ezeket a Flight Manualban szereplő diagramokat már csak azért sem szabad faltól falig egzakt paramétereknek tekinteni, mert nem mért, hanem számított értékek alapján rajzolta ki őket a plotter.
    Eleve egy adott berepülési napon vett mért értékeket (itt valószínű, hogy megvártak egy lehetőleg STD-hez nagyon közeli meteorológiai helyzetet) feleltettek meg a Standard Day szerint, majd azt véve bázisnak, ahhoz képest számoltak ki egy plusz és egy mínusz 10 Celsius fokos görbesort.
    Eleve tiszta konfigurációra, egy adott tömegre, időkorlát nélkül.
    Jól látható, hogy még a gyártó által felvállalt három görbe esetében is csak az egyiknél vélelmezhető, hogy laborközeli felételek együttállásakor meglegyen a Mach 2.5.
    És ez alapján állítja az a bizonyos bullshit infógrafika, hogy "Mach 2.5 capable aircraft".
    Mert ott van a Flight Manualban.
    Miközben az USAF szabályzat szerint az F-15-ösökkel a nagyjavítás utáni, illetve hajtóműcsere utáni berepüléseknél a vmax teszteket a tiszta konfigurációjú gépekkel csak Mach 2.0-ig kell elvégezni.

  • molnibalage
    Minden repülőgép esetén a maximális sebességű száguldás erősen limitált. A 4. gen gépek M2.0(+) sebessége a manőverező légi harchoz szükséges tolóerő felesleg eredménye. Nem azért, hogy arra hegyezték ki a gépeket aerodinamikailag. Mint a rendőrviccben, kellően erősek a feladathoz, de nem kellően "okosak". Más téren okosak.

    Az F-111 nevetségesen kis tolóerővel még tengerszinten is át tudta lépni a hangsebességet fegyvertelenül, mert a variaszárnnyal a gép hullámellenállása nagyon durván optimalizálható. A 4. gen gépek meg erőből áttolva vannak azon a tartományon, ahol a hullámellenállás nő.
    [​IMG]

    Ha full utánégetőn gyorsítanak, majd M1.4 táján megállnának és részleges utánaégetésre váltanak, akkor azért picivel jobb a helyzet, csak a bibi az, hogy ha sok AAM-et cipelnek, akkor részleges utánégetésen az M1.4 is erősen álom. A szuperszonikus elfogás realitása az kb. 2 db AIM-9 vagy 2+2 db AIM-9 és AIM-7 táján volt egy elméleti lehetőség, de a jenkiknél is főleg BARCAP és tankerral. Egy gép, ami repül 300 km-et a harci zónáig, majd vissza onnan annál a szuperszonikus üzem az kb. a BVR gyorsítás és indítás majd 3-4 perc flikflakkolás és irány haza/tanker.
    Plusz nagy köszönet az ábráért!
  • Érdekes fotókon az F-15 sárkányának zsenije. Nincs látványos LERX, ahogy az F-35A-n sincsen, mégis az utóbbihoz hasonlóan megvannak azok az élek és szög alatt találkozó felületek/csúcsok, amelyke bizony állásszög felett örvényeket tudnak generálni.
    Elsőnek jöjjön az F-35A, amelyiknek ismerjük a nagy állásszögű tulajdonságait:



    És ugyanez az F-15-ösnél:



    [​IMG]



    Az egyik képen látszik, hogy nem csak a beömlő külső, de a belső széle is generál örvényeket.
  • Érdekes koreai F-15K bemutató repülés (vagy csak gyakorlás?).
    Az eleje egy elképesztően energikus függőleges nyolcassal indul, pedig a CFT-k is rajta vannak.
    Majd utána valahogy fantáziátlanná és röviddé válik az egész és a gép végül leszáll.

Ugrás a fórum topichoz