Martin Stropnicky cseh védelmi miniszter a Twitteren osztotta meg a nagyvilággal a hírt, miszerint hétfőn a Cseh Köztársaság kormánya jóváhagyta azt a megállapodást, ami a Szlovákiával közös légtérvédelemre vonatkozik. A szlovák fél már korábban jelezte, hogy megfelelőek számára a szerződés részletei, és Csehország hasonló döntése esetén kész aláírni azt. A következő lépésben mindkét ország parlamentjének rá kell bólintania a dologra, majd ennek sikeressége után az államfők ratifikálhatják a szerződést. Stropnicky szerint ez idén tavasszal megvalósul, így nyártól Csehország és Szlovákia szorosabbra fűzheti kapcsolatait légvédelem terén.

Lássuk tehát, hogy miről is van szó. A csehek és a szlovákok között évek óta folynak tárgyalások a légvédelem témakörében – leginkább azért, mert Szlovákia esetében igencsak rezeg a léc ez ügyben. A MiG-29-eseik üzemeltetését biztosító, Oroszországgal kötött szerződésük tavaly novemberben lejárt, a váltótípus pedig továbbra sincs meg: a legutóbbi hírek szerint Pozsony még mindig nem tudott megegyezni a SAAB-bal Gripen-ügyben. Szlovákia ugyanis néhány éve eldöntötte, hogy – hasonlóan hazánkhoz és Csehországhoz – JAS-39-eseket lízingel.

A svédek fel is ajánlottak 8 Gripent (6 egy- és 2 kétülésest), ám az ártárgyalások egyelőre nem vezettek sikerre. Fölmerült, hogy a két ország egy közös repülőszázadot állítana fel, amely szintén a svéd vadászbombázóra épülne, de ebből végül nem lett semmi. Szóba került ezen kívül a MiG-ek további üzemben tartása, valamint az is, hogy végszükség esetén Csehország 3 hónapon keresztül képes lenne minden egyéb segítség nélkül biztosítani Szlovákia légvédelmét. Ha ennél tovább kellene erről gondoskodni, akkor már a NATO segítségére lenne szükség.

A Stropnicky által emlegetett szerződés viszont nem megy ennyire messzire. Arról van ugyanis szó, hogy a megállapodás ratifikálása után a két ország vadászpilótái szükség esetén beavatkozhatnak a másik fél légterében, akár fegyverrel is. Ez például akkor merülhet fel, ha egy polgári utasszállítót terroristák térítenek el, és erőszak alkalmazására kerül sor. A lényeg tehát az, hogy Csehország és Szlovákia továbbra is magának biztosítja a légvédelmét, ám kölcsönösen segíthetnek egymásnak, ha valamelyik fél erre rászorul.

Természetesen felmerülhet (és fel is merült) a kérdés, hogy miért van erre szüksége két NATO tagállamnak, amikor mindketten a szövetség NATINAMDS légvédelmi rendszerébe tartoznak. Nos, a válasz az, hogy ez utóbbi csak katonai jellegű fenyegetések ellen jött létre, amibe a fent említett gépeltérítés már nem tartozik bele. Stropnicky is kihangsúlyozta, hogy a megállapodás azokban a helyzetekben jelent majd nagy segítséget, amiket nem lehet a NATINAMDS keretében kezelni.

A dolognak némi konspiratív felhangot azonban mégis ad a cseh védelmi miniszter azon megjegyzése, miszerint azokra a helyzetekre is kiterjed a szerződés hatálya, amikor az egyik ország netán nem tudja biztosítani a vadászrepülőgépeket a légvédelemhez. Ezt pedig úgy is lehet értelmezni, hogy Szlovákia bebiztosította magát arra az esetre, ha a Gripen-lízing még további halasztást szenvedne, és a MiG-29-esek közül ideiglenesen egyet sem tudnának repülőképes állapotba hozni. Nyilván nem ez a cél, és hangsúlyozottan nincs is szó teljesen közös légvédelmi rendszerről, de Pozsony számára komoly biztonságot ad majd a szerződés életbe lépése.