Az új-zélandi kormány számára elkészült a jelentés, melyből kiderül mennyivel is terhelné meg a védelmi költségvetést ha a már koros C-130-asaikat, vagy azok egy részét 2 db C-17-essel váltanák le. A nemrégiben közzétett információk alapján a még elérhető C-17 példányok közül kettő beszerzése legalább 600 millió, repült óráik pedig 20 000 dollárba kerülne az adófizetőknek. A jelentést készítők összességében támogatják a gyártósor leállítása miatt, a Boeing saját zsebére szóló kockázatvállalása ellenére is már csak limitált, fogyatkozó mennyiségben elérhető típus beszerzését.
A McDonnell Douglas / Boeing C-17 gépek beszerzése kapcsán az új-zélandi védelmi minisztérium az elérhető információk alapján a jelentés elkészítése során vizsgálta azt is, hogy a típust aktívan használó,a gépflottáját bővítő Ausztrália esetleg mutatna-e érdeklődést az üzemeltetési költségek egy részének átvállalására – nyilván repült óráért cserébe.
Az Új-Zélandi Királyi Légierő (RNZAF) jelenleg 5 db 1965-1968 között átvett C-130H típusú szállítógéppel rendelkezik, melyek bár élettartam hosszabbító felújítást kaptak kivonásuk pár éven belül – jelenlegi állás szerint 2018-tól – esedékessé válik.
A típus utódlásának kérdése természetesen nem új keletű és több lehetséges alternatíva is van – beleértve a CH-130J-t és az Embraer KC-130-ast is. Ebbe a sorba került most be a Boeing nagy madara, amit a kivik az idei év februárjában szoros szövetségesük, a típust üzemeltető és nemrégiben újabb példányokat vásárolt Ausztrália segítségével tesztelhették is.
Az Ausztrál Királyi Légierő egyik C-17 Globemastere a talajfogás előtti pillanatokban az afganisztáni Tarin Kot repülőterén, 2012. januárjában | Fotó: Raymond Vance, Commonwealth of Australia ,
A RNZAF számára abból a szempontból is praktikus lenne a C-17-es, mert így önerőből tudná megoldani, ha a 10 gépes NH90 helikopter géppark példányainak egy részét olyan helyekre kell szállítani, ahova azok önerőből nem tudnak eljutni. Márpedig ahogy arra a védelmi minisztérium rámutatott volt rá példa, ahogy Új-Zéland nem tudta kiküldeni NH90-eseit ilyen okokból. Konkrétan a múlt hónapban Vanatut letaroló Pam hurrikánt követően a RNZAF NH90-esei nem tudtak eljutni a melanéziai szigetcsoportra, mert nincs engedélyezve számukra a szigetről-szigetre repülés, a hajón történő szállítás pedig szintén nem jöhetett szóba. Ellenben a C-17 raktere kellően nagy méretű ahhoz, hogy abba az NH90-es elférjen.
Az Új-Zélandi Védelmi Erő legmodernebb forgószárnyasa az NH90, mely az UH-1 Huey flotta váltótípusa a messzi Új-Zélandon. ,
Szintén említhető, hogy a C-130-assal szemben nagyobb távra nagyobb rakományt tud szállítani, mely a csendes-óceáni régióban számos kis államot támogató Új-Zéland számára előnyös lehet. További lehetőség, hogy az Antarktiszra repülésre nem csak az erre speciálisan felkészített B757-eseik lennének alkalmasak.
A nyári hónapok értelemszerűen a nappali fényviszonyok preferáltak, ám ha úgy adódik már megoldható az éjszakai is landolás is. Első alakalommal 2008. szeptember 11-én landolt C-17A éjjellátóval a McMurdo bázis jég kifutóján. | Fotó: Bill Henriksen ,