Alig több mint fél évvel azután, hogy az Olasz Légierő első F-35 Lihgtning II törzsközéprészét átvehette, most az eredeti 131 példányos megrendelést még tovább rövidítenék.

Ugyanis első körben – a megrendelők közül nem egyedülálló módon – csökkentették igényüket, méghozzá 90 darabra, amit az ország legnagyobb politikai pártja most egyenesen megfelezne.

Az előkészületek megértéséhez a baloldali Demokrata Pártból két forrás is igyekezett megosztani a szükséges információkat. Ezek egyike egy készülő dokumentumról számol be, melyet szavazásra kívánnak bocsájtani az országgyűlés elé, amennyiben nem sikerül jobb kondíciókat kiharcolni a fejlesztő Egyesült Államokkal szemben.

Noha ez elég eltökélt lépésnek tűnik, más szerint a még hónapban elkészülő vitaindító irat egyelőre a párton belül sem élvez száz százalékos (a szervezet háromnegyede áll mögötte) támogatottságot, ám mindketten megerősítették, hogy ajánlást fognak megfogalmazni egy több célú, földi célpontok támadására is alkalmas Eurofighter variáns előtérbe helyezésére.

A gazdasági válsággal küzdő országban a JSF renoméját a Pentagon vezető tesztelési irodájának újabb kritikája sem emelte, amelynek végső jelentését a demokrata bennfentes egyszerűen „drasztikus vágásként” vízionálta, a megrendelések felének elvesztésével egyetemben.

Kollégája körültekintőbben járna el. Az egyértelmű csökkentés helyett egyelőre azt vizsgálná, melyik tervezettel is járnának jobban (talán sokat beszéltek Kanadával), amelyben a technológiai transzfer mellett a munkálatok megoszlásának aránya és természetesen az ár is szerepelni fog(melyen felül azonban a JSF képességei érdekesmód nem kaptak helyet). Ha mégis a program kurtítására tennék le voksukat, ama összeg „épp” jól jön a haderő digitalizáltságának fejlesztéséhez (is).

Az ajánlás kezdeti formájában annyi bepillantást nyerhetünk, hogy megállapításuk alapján a projekt túl költséges és a NATO-szabványoknak való megfelelés sem bizonyított jelen állapotában. Mindehhez nyilván csak hozzátesz a Finmeccanica csoport elnökének, Alessandro Pansa tavaly szeptemberi meghallgatása, ahol nem épp elégedettségének adott hangot:
„A Finmeccanica nem építheti úgy jövőjét, hogy a csúcstechnológiát képviselő repülőgéphez csak a nagy alkatrészek összeszerelő üzemeként járul hozzá.”

Emlékeztetőül, a Cameri légitámaszponton található FACO (Final Assembly and Check Out) gyár szolgál az olasz F-35 gépek végszerelését ellátó komplexumaként, mely tavaly július óta minden bizonnyal működését is megkezdte. Debra Palmer, a Lockheed Martin alelnöke és a FACO létesítményének vezetője közölte, hogy az LRIP (Low Rate Initial Production – Alacsony Ütemű Kezdeti Gyártás) szériái közül a 6-os és 7-es 3-3 darab, míg a 8-as számúból kettőt adhat az észak-olaszországi egység az Olasz Légierő számára.

Mindezen vadászrepülőgépek sorsa biztosított, mivel a hivatalos közlés szerint az első 14 fedezete tavaly júniusban egy ipari megállapodás keretében tisztázásra került. Ennek fényében az alig több mint egy tucat 5. generációs eszköz példányai eképp oszlanak meg majd a szériák között: „LRIP 6” – 3; „LRIP 7” – 3; „LRIP 8” – 4 és szintén négy darab az „LRIP 9” számúból, melyből egy F-35B verzió lesz.

Novara városa mellett egyelőre nem kell aggódniuk a munkanélküliség miatt, Palmer elmondása alapján az AL-1 belső munkálatai zajlanak jelenleg a bázis négy ilyen jellegű objektumából az egyikben, amely után a hajtómű és elektronikus rendszerek tesztjei kezdődnek meg, az olasz partner korlátozott betekintési jogával. Ezt követően, ha minden jól megy, az első repülés és szállítás még 2015-ben megtörténhet.

Az AL-2 munkálatai novemberben kezdődtek el, az AL-3 számúé márciusban fognak, míg az AL-4 kezdetét júliusra tervezik. „Minden főbb alkatrész már megérkezett az AL-3 szereléséhez és folyamatosan beszállításra kerülnek az AL-4-é is” – mondta Palmer.

A csökkenő rendelés természetesen a gyártás ütemére is rányomja a bélyegét (például Hollandia 37 darabos igénye az első 85-tel szemben), bár a gyártó bízik Dániában, mivel anno az F-16 beszerzés is részletekben történt, így nem tartják kizártnak, hogy az eredeti megrendelést meg lehet még közelíteni.

Nyilván a programba beszálló nemzetek döntéshozóinak fejébe szöget ütött az elképzelés, hogy Európából olcsóbban juthatnak majd a következő generációs vadászbombázóhoz, ám Palmer frissiben le is hűtötte a választások hevében takarékoskodó honatyákat:
„A beszerzési ár az összeszerelő üzem elhelyezkedésétől függetlenül ugyanannyi lesz, akár a Lockheed Martin kapuján gördül ki, akár máshol száll fel először.”