Az Amerikai Egyesült Államok Légierejének egyik legkülönlegesebb típusa a Lockheed Martin AC-130 Spectre/Spooky. A C-130 Hercules teherszállítóból átalakított, a vietnami háborúban színre lépő csatarepülőgép-család szolgálatának évtizedei alatt világszerte komoly ismertségre tett szert, mind a repülésrajongók, mind pedig az Egyesült Államok aktuális ellenségeinek körében: előbbiek szeretve tisztelik, utóbbiak pedig rettegik nevét. Az AC-130A 1968-as szolgálatba lépése óta a USAF folyamatosan fejlesztette csatarepülőgépét, párhuzamosan a Hercules újabb és újabb variánsainak színre lépésével, valamint a haditechnika fejlődésével. Napjainkban a csúcsot az AC-130W Stinger II és az AC-130J Ghostrider képviselik, melyeket a USSOCOM, azon belül is az AFSOCOM (egyesített, illetve légierős különleges műveleti parancsnokság) alá tartozó 1. és 27. különleges műveleti repülőezredek századai üzemeltetnek.
Utóbbiak közül az egyik a 16. Különleges Műveleti Repülőszázad (16th Special Operations Squadron), mely az Új-Mexikó államban található Cannon támaszponton állomásozik. Az AC-130-ast annak szolgálatba állítása, 1968-óta üzemeltetik, tehát nem ma kezdték a „szakmát”. A hírekbe, feladatkörükből fakadóan, általában kisebb-nagyobb különleges műveletek kapcsán szoktak bekerülni, ám most más apropóból kell róluk írnunk. Történt ugyanis, hogy 2014. január 16-án a század teljesítette utolsó repülési feladatát az AC-130H-val, s így mind ők, mind a USAF búcsút intett a jó öreg Spectre csatagépnek (az újabb változatoknak már más a becenevük).
Január 16-án, még egyszer utoljára, mind a nyolc AC-130H levegőbe emelkedett Új-Mexikó felett | Fotó: USAF/Matthew Plew őrmester ,
Szeretett és megbecsült típusuk búcsúztatását a 16. SOS tagjai önmagukhoz és hagyományaikhoz igazán méltó módon hajtották végre: sikerült mind a nyolc, még szolgálatban álló AC-130H-t egy időben levegőbe emelniük, hogy azok egyszerre, közösen köszönhessenek el a század jelenlegi és egykori tagjaitól. Amint azt James Mott alezredes, századparancsnok elmondta: ez nem volt egyszerű feladat, de mind a földi kiszolgálók, mind pedig a hajózók maximálisan kitettek magukért, hogy sikerüljön. A 16. SOS parancsnoka emellett hozzátette, hogy munkájuk itt nem áll meg, hiszen hamarosan átnyergelnek az AC-130J-re, ami új kihívások és feladatok elé állítja őket.
A 16. SOS csoportképe az AC-130H-k utolsó repülése után | Fotó: USAF / Charles Slack tizedes ,
„Ahogy bezárjuk az AC-130H történetének könyvét, visszaemlékezünk, milyen fenomenálisan jó gép volt ez, több mint 40 éven át. Ezzel együtt pedig, áttérve az új modellre, új fejezetet nyithatunk a USAF történelmében. Úgy vélem, a múlt megtanított minket mindenre, ami ahhoz kellhet, hogy az AC-130J-vel a lehető legjobb eredményeket érjük el a jövőben.” – nyilatkozott Mott az esemény kapcsán.