Mi az? Önmagában nulla harcértékű, ám ripsz-ropsz a nyakadra ereszt pár századnyi tengerészgyalogost, akik majd elkenik a szádat. Nos, természetesen a Joint High Speed Vessel név alatt futó, komoly sebesség elérésére képes (csapat)szállító katamaránok, amikből a U.S. Navy 10 darabot rendelt.
A JHSV katamaránok a belső elrendezése variálható. Egyik lehetőség, hogy egy tengerészgyalogos századot tudnak azok teljes felszerelésével elszállítani, ám a belső tér átvariálásával – pusztán csapatszállító jelleggel – egy zászlóalj mennyiségű katonát is fedélzetükre vehetnek. A tervek eleinte 23 hajóról szóltak, melyből végül 10 lett megrendelve. ,
Melyekről nem mostanában adtunk hírt, ám a közelmúltban összejött némi híranyag egy rövidhírre, így lássuk mik az aktuális fejlemények ezen alumínium szélvészekkel kapcsolatban.
Mint a hír bevezetőjében említettem – meg a korábbi hírekben is vélhetően írtam – a U.S. Navy alá, pontosabban a Katonai Tengeri Szállítási Parancsnokság (Military Sealift Command) tartozó hajókból 10 darabot kell leszállítson az Austal USA egy 1,6 milliárd dolláros program keretében. Az alabamai Mobile-ban fellelhető, az Independence-osztályú LCS-ek építésével is foglalkozó, ausztrál anyacégű hajógyár nem is lustálkodik: a névadó egység, a USNS Spearhead építésének 2010 júliusában történő megkezdése óta elkészült és letesztelésre került 3 hajó, illetve lassan kész a negyedik is. További kettő katamarán pedig az építés különböző fázisába leledzik.
Emlékeztetőül: a USNS Spearhed (JHSV 1) 2012 decemberében, a USNS Choctaw County (JHSV 2) pedig 2012 júniusában került átadásra a Haditengerészet részére.
Ezen bő lére eresztett bevezető után következzék mostani hírünk egyik apropója, mely tehát nem más, mint hogy a USNS Millinocket (JHSV 3) kapcsán befejeződtek a Navy átvételi vizsgálatai, azaz lezárult a tesztelési szakasz, a hajót hamarosan átadják a megrendelőnek.
A másik apropót a USNS Fall River (JHSV 4) közelmúltbeli keresztelője, illetve az azt pár nappal követő úszó szárazdokkba helyezése szolgáltatja.
Nos, ugyan lehet róluk előnyös fotót is készíteni, de azért az Austal nem erőltette meg magát a design kapcsán… Persze ez szerintem senkit nem zavarna, miközben akár 80 km/h sebességgel szelné az óceánt egy ilyen teknőn :)
A szárazdokkba helyezés kapcsán futnánk egy kört, lévén szép mutatványról van szó. Miért is? Nos, azért, mert egy többlépcsős folyamatról van szó: az Austal USA összeszerelő csarnokában a modulokból összeállított LCS és JHSV hajókat először is a csarnok nyitható kapuja elé pozicionált uszályra viszik át egy ilyesmire kialakított szállítójárművel, majd az uszályt elvontatják a szomszédban található, BAE tulajdonú SouthEast Shipyard Mobile kikötőjébe, ahol is átpakolják az Alabama nevet viselő úszó szárazdokkba. Amit ezt követően pedig visszavontatnak az Austal kikötőjébe, ahol a hajógyári munkások elvégzik a még hátralévő munkálatokat.
Ennek a fenti folyamatnak egy jelentős részét szemlélteti ezen fenti videó. Amit egyébként a napokban megjelent, az LCS program egyelőre erősen kérdéses megvágással kapcsolatos hírben már szerepeltettünk. A JHSV esetében ugyanez a procedúra.
A 2014 január 11-én megkeresztelt JHSV 4 január 16-án került uszályra. | Fotó: Austal USA ,
Mondjuk ezen videó alapján ez változó lehet, mert bár a JHSV 4 esetében a kétlépcsős módszert említette az Austal sajtóanyaga, addig ezen a videón az látható, hogy a JHSV 1 közvetlenül úszó szárazdokkba került. Igaz, ez a BAE 2 alabamai úszó szárazdokkja közül a kisebbik, a nagyobb vélhetően nem fér el így keresztben, vagy épp foglalt volt.
Illetve legyen itt térképen is… Ha átváltotok műholdas nézetre, akkor 1 LCS és 2 JHSV látható az Austal USA hajógyárának közelében, továbbá látható a 2 BAE szárazdokk is – melyekben ezen műholdfelvétel készültekor épp nem U.S. Navy hajók vendégeskedtek.
[googlemap src=”https://www.google.com/maps/ms?msid=212529372002388486880.0004f06d6273c961259bd&msa=0&ll=30.686197,-88.023877&spn=0.030448,0.058579″ heigh=”500″]