A kínai és japán flottafejlesztési irányokra való reagálásul, az esetleges erőhátrányba kerülés minél gyorsabb megelőzése céljából, a Dél-Koreai Haditengerészet két könnyű repülőgép-hordozó szolgálatba állítását tervezi, melyek 2036-tól lennének bevethetőek. Minderről egy névtelenül nyilatkozó haditengerészeti forrás számolt be a koreai sajtóban, hozzátéve, hogy a megvalósíthatósági tanulmány készítése már folyamatban van, az alapelvek lefektetésére sor került. Sőt, a múlt hét folyamán egy kormánypárti képviselő is elejtett pár szót a projektről, melynek létezését később sem tagadták, így feltételezhetően nem álhírről beszélhetünk. A repülőgép-hordozókhoz természetesen megfelelő repülőgépek is szükségeltetnek, ezekről szintén nyilvánosságra kerültek elképzelések – konkrétan a felderítő/tengeralattjáró-vadász feladatkörről, melyet a tervek szerint használt, de modernizálandó Lockheed S-3 Vikingek beszerzésével töltenének be.
„Ahhoz, hogy egyenlő félként léphessünk fel az esetleges vitás kérdésekben a szomszédos államokkal, létre kell hoznunk saját repülőgép-hordozó kötelékeinket, a lehető leghamarabb. Ráadásul a nemzetközi humanitárius szerepvállalásunk mértékét is jelentősen megnövelné, ha rendelkeznénk ilyen képességgel.” – mondta az előbb említett képviselő, Chung Hee-soo október 11-én, az új egyesített vezérkari főnök, Choi Yoon-hee admirális vizitjén, a Nemzeti Honvédelmi Tanács ülésén.
A ROKS Dokdo (LPH 6111) a Japán-tengeren ,
Chung szerint a haditengerészet három lépésben képzeli el a hordozók jelentette képesség kiépítését:
– Elsőként elkészítenék a Dokdo-osztály második tagját, mely a 2007 óta rendszerben lévő ROKS Dokdo (LPH 6111)-tól annyiban különbözne, hogy felszerelnék „síugró sánccal”, melynek révén képes lenne STOVL (Short Take Off and Vertical Landing) és/vagy VTOL (Vertical Take-Off and Landing) repülőgépek kiszolgálására. Ennek köszönhetően a jelenleg helikopter-hordozó dokkhajóként (LPH) funkcionáló Dokdo-osztály új egysége kvázi könnyű repülőgép-hordozóvá válna. Ezzel a lépéssel párhuzamosan kerülhetne sor a STOVL/VTOL repülőgépek beszerzésére is, melyek forrása valószínűleg az Egyesült Államok lesz, de felmerült használt Harrierek beszerzése Spanyolországtól vagy Nagy-Britanniától. Mindezeket egyébként 2019-ig szeretnék megvalósítani.
– Ezt követően, szintén még 2019 előtt szeretnének megépíteni egy, a spanyol Juan Carlos I-hez hasonló helikopter-hordozó dokkhajót (LHD). Arról, hogy ezt esetleg Európából rendelnék, vagy saját maguk terveznék meg és gyártanák le, egyelőre nem esett szó.
– Mindezek meglépése után, 2028 és 2036 között pedig elkezdenék két, egyenként 30 000 tonnás vízkiszorítású könnyű repülőgép-hordozó építését, melyek specifikációi az olasz Cavourral mutatnának hasonlóságot, tehát körülbelül 30 merev- és forgószárnyas repülőeszköz kiszolgálását kellene biztosítaniuk. Ezzel Dél-Korea, a térség államaihoz viszonyítva, egy roppant potens, úgynevezett „kékvízi” (blue-water) flottát tudhatna magénak, bár kétségtelen tény, hogy a 2030-as évekre mind Kína, mind Japán komoly flottafejlesztéseket tervez végrehajtani, de említhetjük Oroszországot is, mely szintén igyekszik bővíteni ilyen jellegű képességeit, mennyiségi és minőségi téren egyaránt.
A repülőgép-hordozók mellé természetesen más, kisebb-nagyobb felszíni egységekkel is bővíteni kívánják tengeri erejüket, melyekről szintén szót ejtettek a közelmúltban. Egészen pontosan három újabb, 7600 tonnás KDX-III-osztályú, AEGIS-rendszerrel felszerelt rombolót állítanak szolgálatba 2023 előtt, melyeket a Lockheed Martin SPY-1D lokátorral is ellátnak, így képesek lesznek a ballisztikus rakéták felderítésére és megsemmisítésére. Ezeket hat, egyenként 5900 tonnás, új generációs romboló követheti, ezeket egyelőre KDDX néven emlegetik. Szintén bővítésre kerül majd a felszín alatti flotta: ezen a téren hat újabb Type 214 és kilenc, 3000 tonnás vízkiszorítású, KSS-III-osztályú nehéz rakétahordozó tengeralattjáró van betervezve; utóbbiakat főleg nagy hatótávolságú manőverező robotrepülőgépek indítására használnák. Végezetül pedig hosszú távon szeretnék leváltani jelenlegi fregattjaikat és korvettjeiket, amire az FFX-osztály szolgálna, de ez egyelőre még nagyon kezdetleges stádiumban van.
Lockheed S-3B Viking – furcsa lesz dél-koreai felségjellel, de talán hozzászokunk :) ,
A korábban említett, a leendő repülőgép-hordozókra szánt használt Vikingekről egyelőre annyit tudni, hogy első körben 18 példány vásárolnának meg az Amerikai Egyesült Államoktól. Ezeket 2009-ben vonta ki állományából a US Navy, nyugdíjba küldve a hidegháborús típust, melyet több változatban is alkalmaztak hosszú szolgálati ideje alatt. Mivel – amerikai szokás szerint – a gépeket az arizonai sivatagban, konzerválva eltárolták, azok bármikor újra repülőképes állapotba hozhatók, és némi ráncfelvarrás után bevethetővé tehetők. Szöul tervei szerint a 18 Viking – melyek mellé minden bizonnyal alkatrészforrásként továbbiakat is vásárolnak majd – a saját igényeiknek megfelelő modernizációs és élettartam-hosszabbítási programon esne át. Amennyiben az üzlet összejön, a Vikingek lesznek a Dél-Koreai Haditengerészet első merev szárnyú sugárhajtóműves repülőgépei.
Az S-3-asokat a dél-koreaiak is változatos szerepkörben alkalmaznák: tengeralattjáró-elhárító, felderítő, hírszerző, légi-utántöltő és – korlátozottan – szállító feladatokra is megfelelnének. Mellettük a kezdeti időszakban csak helikopterek települnének majd a hajókra, ezeket szintén újonnan vásárolnák, konkrétan hat darab forgószárnyasra írnának ki tendert a közeljövőben, 2022-es szállítási határidővel. Ezek egyébként nagy eséllyel AgustaWestland AW159-esek lesznek, a típusból ugyanis nemrégiben rendeltek hasonló mennyiséget, elődjét pedig nagy megelégedéssel használják hosszú évek óta.