2012 év végén írtunk róla, hogy az új-zélandi kormány áldását adta a haditengerészet két ANZAC fregattjának modernizálásra. A korábbi, 2007-es, a meghajtást és a CIWS rendszereket érintő modernizálással ellentétben most a harcvezetési rendszer, a radarok és a rakétarendszer megújításán van a sor, ami végett nagyjából további 15 évig hadrendben tarthatóak maradnának ezen fregattok.
A HMNZS Te Mana (F111) a USS Abraham Lincoln (CVN-72) előterében 2008-ban | Forrás: Wikipédia ,
Ezen etap részeként a kivik teljesen más utat választanak 2 ANZAC fregattjuk kapcsán, mint a testvérhajókat üzemeltető ausztrálok: míg az ausztráloknál az eredetileg az arzenálban található RIM-7 Sea Sparrow váltótípusa a RIM-162 Evolved Sea Sparrow, addig az új-zálandiak az európai MBDA CAMM rakétacsaládját választották.
Az ASRAAM-on alapuló, de annak infravörös keresőfeje helyett aktív radaros megoldást alkalmazó CAMM (Common Anti-Air Modular Missile) rakétacsalád hadihajókra szánt, 25+ kilométeres hatótávolsággal jellemzett CAMM(M) / Sea Ceptor változata az aktuális felállás szerint a Royal Navy Type 23, illetve majdani Type 26, illetve a Royal New Zealand Navy ANZAC fregattjain köszön majd vissza. Várhatóan 3-4 év múlva, hiszen a CAMM tervezett hadrendbe állítása 2016.
MBDA CAMM(M) / Sea Ceptor | Forrás: MBDA ,
Az ANZAC fregattokon összesen 8 db Mk.41 VLS cella található, ami a Lockheed Martin Extensible Launching System (ExLS) megoldásával párosítva azt jelenti, hogy összesen 32 Sea Ceptor gondoskodhat a hadihajó légvédelméről. (Értelemszerűen az ExLS meglévő Mk.41 cellánként 4 rakéta betárazását teszi lehetővé.)
Mint a fenti animáción látható a Sea Ceptor hideg indítású, a rakétamotor csak az indító elhagyása után indul be.
