Képességbővítésen esik át a B-2 Sipirt a kommunikációs csomag bővítése kapcsán, melynek köszönhetően már képes lesz a nagyon alacsony frekvencián (VLF) történő üzenetek fogadására is. Ez egy olyan képesség, amit még a 90-es évek elején szántak a lopakodó bombázóba ám 1992-ben költségvetési okokból elálltak a dologtól.

Mihez is kelhetett volna ezen képesség a Spiritbe? Nos alapvetően a nukleáris csapásmérő képességhez kötődik a dolog: a nukleáris csapásmérésre küldött gépekhez az elnöki utasítások egyik megbízható továbbításai módja ezen frekvencia használata. Erre a B-2 eddig süket volt, csak a spektrum másik végét az ultra magas frekvenciát (UHF) használó MILSTAR műholdakon keresztül érhetőek el.

Azonban a Milstar konstelláció életciklusának végéhez közeledik, a leváltását megvalósítani hivatott Advanced Extremely High Frequency rendszer pedig még koránt sem teljes.

Az illetékesek elmondása szerint a program eredménye 2017 előtt nem fog amúgy megjelenni a B-2-eseken. És bár a Common Very Low Frequency Receiver nevezetű rendszer első változata csak a B-2-esekre kerül telepítésre a terv az, hogy az egyelőre még a követelmények és beszerzési stratégiák kidolgozásának szakaszában álló Increment II már a nukleáris csapásmérő erő légi elemeinek mindegyikén megtalálható legyen – úgymint a támadó potenciált biztosító B-52 és B-2, valamit a légi irányítási pontként szolgáló E-4B gépeken. (Ez egyben azt jelenti, hogy az E-4B várhatóan bőven 2015 után is szolgálatban marad. Korábban ugye már ki akarták vonni, aztán úgy alakult, hogy legalább 2015-ig hadrendben marad. Ezen, nem direktben az E-4B-t érintő kijelentés alapján úgy tűnik tovább is.)