A dél-koreai Yonhap állami hírügynökség jelentése szerint pénzügyi problémák miatt egy időre halasztást szenvedhet az F-X III tender, melynek eredményhirdetésére elméletileg idén nyár elején sort kellett volna keríteni. A DAPA (Defense Acquisition Program Administration – Védelmi Beszerzési Programiroda) szóvivője, Baek Yoon-hyeong számolt be róla, hogy a beérkező árajánlatok, bár roppant kedvezőek voltak, nem férnek bele a költségvetésbe, így szükségessé vált a teljes tender újragondolása. Mindez még annak ellenére is igaz, hogy júniusban és júliusban, három hét alatt 55 különböző árajánlatot kaptak a három pályázótól. Szöul mindösszesen 7,3 milliárd dollárt szán a 60-62 vadászbombázó beszerzésére, aminél többet semmiképpen nem akarnak elkölteni, így a három gyártó dolga nem éppen könnyű. „Szeretnénk még egy kis időt adni nekik, hogy jobban átgondolják ajánlataikat” – mondta Baek.

A DAPA június 18. és június 28. között 30 árajánlatot kapott, melyek közül elvben ki kellett volna választania a megfelelőt, de erre hosszas tárgyalások után sem került sor. Kis szünet után, július 2-án újra elkezdték az ártárgyalásokat, de a 25 különböző konstrukció közül ismét nem sikerült kiválasztani az ideálist, így az ügynökség a tender halasztása mellett döntött. Dél-koreai minisztériumi források szerint ennek eredményeként az F-X III kapcsán legkorábban ősszel, szeptember-október folyamán kerülhet sor eredményhirdetésre. Ez egyben azt is jelenti, hogy Szöul ennyivel később fogja tudni rendszerbe állítani a győztes típust.

A döntés meghozatalában szakértők szerint a gazdasági-ipari ellentételezésnek lesz a legnagyobb szerepe. Dél-Korea számára roppant fontos, hogy a repülőgépekhez teljes hozzáférése legyen, tehát 100%-os technológiai transzferre is szüksége van, amit saját vadászbombázó-fejlesztési programjához használna fel. Ez a Boeing és az európai Eurofighter esetében nem is kérdéses, mindkét cég 1-2 milliárd dolláros ellentételezést kínál, amibe a helyi gyártósor telepítése és a későbbi értékesítésekből származó munka is beletartozik. A Lockheed Martin és az F-35 Lightning II kapcsán viszont már felmerülnek bizonyos aggályok, amik komoly mértékben csökkentik az 5. generációs típus esélyeit. A JSF program, mely a Villámot eredményezte, nemzetközi összefogásban valósult meg, és minden fontosabb partner kapott egy-egy szeletet a fejlesztésből és gyártásból, így annak a lehetősége, hogy Dél-Koreában nagyobb volumenű beruházást hajtsanak végre (ti. az F-35 valamely részegységét ott gyártsák, vagy a gépeket ott szereljék össze) igen kicsi.

Éppen ezért a Lockheed Martin inkább stratégiai partnerségi szerződést ajánl, melynek keretében Dél-Korea ugyan nem férne hozzá az F-35 titkos dokumentációihoz, viszont megkaphat minden mást, amit a többi fejlesztő-rendszeresítő ország. A legnagyobb adu-ász viszont az a kitétel lehet, miszerint ha a Lightning II nyer, akkor a Lockheed Martin kötelezettséget vállal rá, hogy megépít és felbocsát egy katonai műholdat, amit Szöul rendelkezésére bocsát, illetve átadja annak technikai dokumentációját. Ez azért is fontos, mivel az ominózus műhold olyan kommunikációs rendszerekkel tartja majd a kapcsolatot a Földdel, mint a MUOS és az AEHF, amik csak az Egyesült Államok és szövetségesei számára állnak rendelkezésre.