Végéhez közeledik a dél-koreai F-X III tender, melynek keretében Szöul 62 darab modern vadászbombázóval kívánja leváltani az elavult Northrop F-5 és McDonnell Douglas F-4 Phantom repülőgépeit. Kedden az állami közbeszerzési hivatal egyik – neve elhallgatását kérő – munkatársa arról számolt be, hogy jövő héten befejeződik az eljárás első fordulója, és megkezdődhet a második kör, mely során véglegesíteni kell az ajánlatokat, hogy azokból kiválaszthassák a győztest. S bár ezt még nem erősítették meg hivatalosan, a DAPA ((Defense Acquisition Program Administration – Védelmi Beszerzési Programiroda) részéről nyilatkozó forrás szerint ez már csak idő kérdése.
Mint ismeretes, Dél-Koreából januárban az a hír kapott szárnyra, hogy nyárig meghozzák a döntést, ezért az anonim forrásnak bizonyára igaza van abban, hogy jövő héten elkezdődik a finis. Egyelőre nem ismert, hogy a második forduló meddig fog tartani, azaz mennyi idejük lesz a cégeknek ajánlatuk véglegesítésére és a koreai kormány meggyőzésére arról, hogy az övék a legjobb ár-érték arányú, de a korábbi tapasztalatok alapján körülbelül két-három hétre lehet saccolni. Már csak azért is, mert ha Dél-Korea valóban szeretné 2017 augusztusában átvenni az első példányokat a megrendelt típusból – ahogy azt legutóbb kinyilvánította -, akkor nem húzhatja túl sokáig az eljárást. Eredetileg egyébként 2016 decemberétől szerették volna elkezdeni az átvételt, de ezt kitolták, ezért lehetséges az, hogy még csak most érnek a tender végső fázisába.
A három, ténylegesen versenyben lévő cég – Lockheed Martin (F-35 Lightning II), Boeing (F-15SE Silent Eagle), EADS (Eurofighter Typhoon Tranche 3) – részéről egyébként már egy ideje tapasztalható volt, hogy érzik: elérkezett a végkifejlet, hiszen egyre-másra próbáltak rálicitálni egymás ajánlataira. Az európai konzorcium 2 milliárd dollár értékű technológiai transzfert és kutatás-fejlesztési segítséget ajánlott az addigi ellenételezésen kívül, valamint hozzájárult, hogy ha rájuk esik a választás, 53 darab Typhoont Dél-Koreában szerelhetnek össze. A Boeing 1,2 milliárd dolláros beruházást ígér a helyi gyártás mellett, valamint azt, hogy Dél-Korea később részesülhet a Silent Eagle-re leadott megrendelések teljesítéséből. Persze a Lockheed Martint sem kell félteni, ők a típus bizonyos részegységeinek gyártósorát telepítenék Dél-Koreába, valamint segítséget ajánlott a KAI T-50 promotálásában az amerikai T-X tenderen.
Erdekelne, hogy hogy kepzelik, hogy 2017ben atadjak az elso F-35-ot. Mintha addigra par ezret le kellene gyartaniuk akkor belole. nem?
A kérdést sem értem, már töb tucat F-35 repül a csapatoknál, zajlik a kiképzés az USAF-nál. Már januárban elkezdődött a 100. F-35 gyártása az F-35 változatainak IOC-je a jenkiknél.
F-35B: 2015
F-35A: 2016
F-35C: 2019
Nem értem, hogy miért kellene 2017-re pár ezret legyártani, soha nem is volt ez a terv. Egyrészt mert igény sincsen rá, másrészt a gyártó érdeke is, hogy alacsonyabb számmal, de folyamatosan gyártson. Mert senki sem méretez túl egy gyártósort az igényekhez képest. Aztán meg lehet kirúgni az üzem 2/3-át, mert legyártanak minden gépet 5 év alatt. Ez annyira drága lenne, hogy értelme sincs. Az utolsó gép élettartama, amit levált a 2025-2030 táján jön el. Hova kapkodjanak…? A szállítási határidők is megvannak, a legtöbb vásárló 2016-18 előtt nem is számolt komoly mennyiség beszerzésével. A USMC-nak nagyon sürgős a Harrierek miat, nem véletlenül vásárolták fel az angol gépeket…
Ha lehet hinni annak, ami „A nagy sakktábla” topikban vázolva lett, nem tartom kizártnak a Typhoon győzelmét. Még ha az F-35-nek nem is lehet alternatívája, politikai téren sokat nyomhat a latban az európai típus (akár a saját fejlesztésű rakétavédelmi rendszer). Kíváncsi leszek a végeredményre.