A Boeing hivatalosan is bejelentette, hogy 2013 júniusában elkezdi az első, még nem teljes értékű KC-46A légi-utántöltő repülőgép összeszerelését. Jake Howitt, a cég KC-46A-programjának helyettes vezetője elmondta: egy hónapon belül befejezik az első szárnyszekció építését, majd június 26-án megkezdődik a részelemek elszállítása a Washington államban található Everettbe, a végszerelő üzembe, ahonnan még idén kigördülhet az első prototípus, amivel véget is ér a CDR (Critical Design Review – Kritikus Terv-felülvizsgálat) szakasz, és új lendületet vehet a program. A tervek szerint a teljes értékű KC-46A-nak 2015 első negyedévében kell először repülnie, amit Howitt szerint tartani tudnak, hiszen a most készülendő, még több fontos részegységet nélkülöző, de már a 767-2C-n alapuló gép már 2014 nyarán végrehajthatja szűzfelszállását. Miután pedig ez sikerrel lezajlik, és elvégzik a szükséges teszteket, elkezdődhet az addigra elkészült példányok átalakítása a USAF igényeinek megfelelő KC-46A szabványra.

Mint ismeretes, a Boeing szerződésben vállalta, hogy 2016-ban átadja az első sorozatgyártású KC-46A tankert a légierőnek, mely 2017-re 18 példányt szeretne rendszerbe állítani, hogy megkezdődhessen a KC-135-ösök leváltása. Ugyanekkor – 2017-ben – kell megkezdődnie a normál ütemű sorozatgyártásnak, mely során 15 új légi-utántöltőt szeretnének átadni évente. Ezzel az ütemmel nagyjából 12 évbe telik majd, mire mind a 179 tervezett KC-46A-t legyártják. Mindeközben a Boeing folyamatosan reklámozza a nemzetközi piacon a típust, melyre Howitt szerint nagy az érdeklődés. Elmondása alapján a cég 2018-tól kezdődően készen kíván állni rá, hogy exportra is gyártsa a KC-46-ost, melyből a következő 10 évben 25-50 darabot szeretnének eladni nemzetközi ügyfelek számára.

További hír a típussal kapcsolatban, hogy a US Air Force kijelölte azokat a bázisokat, melyek a KC-46A fő települési helyei lesznek. A május 22-i bejelentés alapján az első, kiképzésért felelős egység az oklahomai Altus AFB-n állhat rendszerbe, a kansasi McConnell AFB pedig az első bevethető századok állomáshelye, illetve a típus fő települési helye lesz, a soron következők pedig a Fairchild AFB és a Grand Forks AFB. Ami pedig a Légi Nemzeti Gárdát illeti: az ő KC-46A-ik elsődlegesen a Pease Air Guard Station támaszponton települhetnek, a másodlagos állomáshelyek pedig a Forbes, a McGuire-Dix-Lakehurst, a Pittsburgh és a Rickenbacker AGS-ök lesznek.

A bázisok kiválasztása hosszú folyamat eredménye volt: az erre kijelölt szakértői bizottság ellátogatott az összes lehetséges alternatívához, ahol vizsgálták többek között az infrastruktúrát, az üzemeltetéshez és kiképzéshez szükséges feltételek, eszközök meglétét, a repülőgépeknek a környező területekre gyakorolt hatását, a környék lakhatási körülményeit és az emberi erőforrásokat. Nem elhanyagolható tényezőként pedig megvizsgálták, mekkora befektetés igényelne a kívánt mennyiségű KC-46A számára az üzemeltetés feltételeinek megteremtése. A végső döntésben szerepet vállalt a légierő minisztere és vezérkari főnöke is.