Bár csak június végén várható döntés az F-X III tender végeredményéről, az amerikai ajánlatok után némileg többet lehet tudni az európai pályázatról is.
Az EADS ajánlata szerint 2 milliárd dollár értékben 60 darab, Tranche 3 verziójú Eurofighter Typhoon típusú vadászbombázót szállítanának Dél-Koreának, melyből 7 darab Európában, míg a többi az ázsiai félszigeten kerülne összeszerelésre. Az első példányok leszállítása 2017 augusztusától lenne esedékes. (A dátumot 2016 decemberéről tolták át a tender eredményhirdetésének elhúzódása miatt.)
Emellett az ajánlat része az is, hogy az EADS technológiai segítséget nyújt a KF-X programban és abban, hogy Dél-Korea önálló vadászbombázó-fejlesztő és -gyártó állam legyen.
A koreaiak számára nem idegen az európai konzorciummal történő együttműködés, mivel a Surion helikopter kifejlesztését célzó KUH (Korean Utility Helicopter) programban az Eurocopternek jelentős szerepe volt.
Eurofighter egy adag Paveway-IV-el ,
Az amerikai vonallal kapcsolatban is van haladás, ugyanis a dél-koreai vezetés engedélyt kért az amerikai Kongresszustól jelentős mennyiségű fegyvercsomag beszerzésére, amennyiben valamelyik amerikai típus nyeri a tendert.
Az F-15SE Silent Eagle-höz igényelt fegyvercsomag 823 millió dollárt, míg az F-35-ösé 793 milliót kóstál. Némileg eltérnek egymástól, de mindkettő tartalmaz 274 darab Raytheon AIM-120C-7 AMRAAM légiharc-rakétát, százas nagyságrendű JDAM irányítókitet, 542 darab Boeing GBU-39/B SDB-t, de egyéb, meg nem nevezett fegyvereket is.
A tender eredményének kihirdetése előtt furcsának tűnhet a konkrét típusokhoz történő fegyvervásárlás engedélyeztetésének elindítása, de az FMS (Foreign Military Sales) projekten keresztül beszerzendő eszközökre rá kell bólintania a Kongresszusnak, ami hosszadalmas folyamat, de az engedélyezés sem jelent egybőli szerződéskötést. Viszont meggyorsítja annyira a folyamatot, hogy mire a tender eredményhirdetése megtörténik, csak alá kelljen írni a gépekhez igényelt fegyvercsomag egyikének megrendelési szerződését.
Továbbá furcsának tűnhet az is, hogy az Eurofighter nem lett megemlítve, viszont az európai típus felfegyverezése esetén (ha európai terméket választanak hozzá), akkor csak a fegyvergyártóval kell leszerződni, ami sokkal gyorsabb folyamat, nincs szükség hosszadalmas engedélyeztetésre.
luperator:
Most komolyan, szerinted mennyi az esélye, hogy az USA kongresszusa megvétózza a Villám eladását pont DK-nak, pont a mai helyzetben, pont azon a környéken? :)
Az esélye a Typhoonnak? Mint a trójai falónak az epsomi derbyn! :-)
Az USA mindig valós képességekkel árulja a portékáit, ellenben az európai céggel.
Nem értem, honnan ered az „európai cégek”, illetve az „EADS” ilyen szintű lekicsinylése.
Y
alfa74, bár magam is az amerikai gépek felé hajlok, de amit az előbbi hozzászólásban írtál, minimum elfogult…
Nyilván az amerikai pénzügyi és technológiai (és világuralomra való törekvés) többletet nem lehet figyelmen kívül hagyni, de azért az európai fejlesztési erőt se kellene figyelmen kívül hagyni.
Van azért néhány típus, amihez az amiknak is fel kellett nőniük, de ez így is van rendjén.
Az, hogy az ami gépek rögtön a csúcson vannak, csacsiság. Ugyan már…. Gyakorlatilag a képességnövelés évente változik…
Alfa74:
Amit írsz, azzal részben egyet értek, részben nem. Az európai hadigépezet és fejlesztés valóban nem azonos az USA-val jelenleg, én azonban semmiképp nem nézném le az európai hadipart, úgy gondolom, hogy jelentős potenciál van benne és kiváló termékeket szállít, még ha néha kicsit borsos áron is. Persze több példa is van az ellenkezőjére, nézd meg a Ground Combat Vehicle program szerencsétlenkedését, lehet, hogy az amerikai vezetés dobja az egészet és vesz egy rakás német Pumát. De ha a márkánál szeretnénk maradni, mondhatnánk a Leo2-eseket is, azokat is kapkodják világszerte – ellenben az amerikai Abrams-sal.
A kenőpénzt pedig hagyjuk, melyik hadipari beszerzés történik tisztán műszaki alapon? (az USA mennyi országra „tolta rá” a saját haditechnikáját, ld. M4?)
Az USA szuperhatalmi státuszban van, szeretné ezt a pozícióját megőrizni és a külföldi érdekeit (pl. olajmezők) megvédeni, ehhez elengedhetetlen egy hatalmas hadipari gépezet fenntartása és folyamatos fejlesztése. Ebből fakadóan sokkal egyszerűbb a polcról levett eszközöket viszonylag olcsóbban kínálni, mint az európai hadiparnak, amely igazából nem szorul rá jelentősen a hadipari eszközökre, kifejezetten export célra gyártanak és fejlesztenek, így nem indokolt, hogy valamennyi termék maximális képességekkel bírjon. Természetesen, ha a vevő kifizeti, akkor ennek nincs akadálya (pl. fegyverintegrálás). Egy szalmaszálat nem tesz senki keresztbe, ha nem fizetik ki, gondolom te is így vagy ezzel.
A Tájfun pedig valamennyi lenézés ellenére az egyik legjobb vadászgép a világon, szerintem ez kétség nélkül kijelenthető.
Y
Az EADS kicsit „felturbózta” az ajánlatát: a meglévő csomag mellé 2 milliárd USD-nek megfelelő támogatást ajánlott a koreai vadászgép programhoz arra az esetre, ha a koreai vezetés az EADS ajánlata mellett döntene. A források némileg eltérnek, azonban itt feltételezhetően nem pénzbeni hozzájárulásról lenne szó, hanem 2 mrd USD-nek megfelelő technológiai transzferről.
http://english.yonhapnews.co.kr/national/2013/05/23/64/0301000000AEN20130523002800315F.HTML
Y