A Northrop T-38C-k mellett egy másik, kiképzésre használt repülőgéptípust is leváltásra érettnek nyilvánított az Amerikai Egyesült Államok Légierejének vezérkara. Bár a vadász- és bombázópilóták utolsó ugródeszkájának számító Talon-flotta korához képest (mely idén lépte át az 50-et) még csak csekélynek mondható 20 éve áll szolgálatban, a Raytheon T-1A Jayhawk, mely a szállító és légi utántöltő repülőgépek leendő hajózóinak haladó szintű trénere, már nem a legkedvezőbb megoldás erre a feladatra. Mint ismeretes, e típust a Beechjet/Hawker 400A két hajtóműves, polgári biznisz-utasszállító alapján hozták létre, és eredetileg megrendelt 180 példányából 178 a mai napig repül. Az Oktatási és Kiképzési Parancsnokság (Air Education Training Command – AETC) alá tartozó repülőgépeknek azonban, bár rendkívül megbízhatóak, kétféle jövőképet rajzoltak fel: vagy leváltják őket egy másik típussal, vagy pedig nagymértékben modernizálják őket.

Az okot ezúttal is pénzügyi téren kell keresnünk, ugyanis az AETC elemzései szerint a polgári piacon ma már elérhetőek olyan repülőgépek, melyek fogyasztása alacsonyabb és karbantartása lényegesen olcsóbb, mint a T-1A-nak. Ez nem meglepő, hiszen az elmúlt 20 év során rengeteget fejlődött a légi közlekedés, ráadásul a fenitek mellett a mai bizniszjetek károsanyag-kibocsátása is alacsonyabb, ami illeszkedik a USAF hosszú távú terveibe (ti. lényegesen csökkenteni kívánják a repülőgépeik által okozott környezeti terhelést). Az AETC közleménye szerint jelenleg is tanulmányozzák, hogy melyik lenne a kedvezőbb: új típus beszerzése, vagy a T-1A-k modernizálása, hajtóműcseréje és üzemidő-hosszabbítása.

Ennek hírére a Hawker Beechcraft és a Nextant Aerospace egyből be is jelentkezett egy korábban elindított, 400XT néven ismert projekttel, mely a Hawker 400 nagyszabású modernizációját tartalmazza. A legfontosabb, hogy a jelenleg alkalmazott Pratt & Whitney Canada JT15D-5B hajtóművet (mely annak idején az egyik első nagy kétáramúsági fokú erőforrás volt, ebből fakadóan mai szemmel nézve tömege már túl nagy, karbantartási költségei pedig magasak) lecserélnék, mégpedig a Williams FJ44-3AP-re. A fogyasztás további csökkentésére a gépeket ellátnák wingletekkel, valamint teljes egészében megújulna a kabinbelső és a fedélzeti rendszerek. Ennek köszönhetően a 400XT minden paraméterében jobb, mint a T-1A alapját képező 400A, hatótávolsága például 50 százalékkal nőtt, miközben repült mérföldenkénti üzemanyag-fogyasztása 29 százalékkal csökkent.

A másik verzió, mint már említésre került, a T-1A nyugdíjazása és egy új típus vásárlása. Ez esetben is a civil szféra felé fordulnának, a cél egy könnyű bizjet beszerzése lenne, aminek üres tömege nem haladja meg a 10 000 fontot (4540 kg). A USAF folyamatosan figyeli a palettát, és már sor került egy piaci felmérésre is, annak kiderítésére, hogy a keresett kategóriában milyen teljesítményű és árú típusok kerülhetnek szóba. Azonban az AETC kiemelte, hogy egyelőre még nagyon korai szakaszában járnak a programnak, hiszen most a T-38C leváltása a prioritás, viszont miután azzal végeztek, a következő lépés a T-1A lesz. Valószínűleg ezt úgy oldják meg, hogy a közeljövőben, tehát 2015 és 2017 között kiírják a tendert, aminek végső szakasza 2020 körül kezdődhet, így 2025-ig biztosan sor kerülhet a T-1A leváltására.