|

Változások az olasz – orosz tengeralattjáróró, az S1000 kapcsán

Az elmúlt években nem sok figyelmet kapott azon, 2008 óta anyagiak miatt pihentetett project, mely még 2004-ben köttetett az olasz Fincantieri és az orosz Rubin tervezőiroda között. A program tárgya egy hagyományos meghajtású, kizárólagosan az exportpiacra szánt, kifejezetten a költséghatékonyság szem előtt tartásával tervezett tengeralattjáró megalkotása volt.

Az S1000 nevet kapott tengeralattjárót a két fél végül meg is tervezte, Indiát meg is környékezte, ám a project 2008 környékén elszunnyadt. Szunyókálása úgy tűnik eddig tartott, ugyanis a friss hírek szerint, még október elején Olaszországban tárgyalásokat folytatott a két fél a program felélesztéséről, melyen többek között megvitatták a termék promótálásának lehetséges lépéseit. De az információk szerint nem csak ez változott.

A Fincantieri honlapján fellelhető látványterv. Az akkor még véglegesítés alatt álló tengeralattjáró makettjét első alkalommal a 2006-os Euronaval szakkiállításon mutatták be. | Forrás: Fincantieri ,

A Kommerszant orosz napilap értesülései szerint a korábbi 50/50 százalékos felállása 80/20 százalékra módosult az olasz fél javára. Ez vélhetően összefüggésben van azzal, hogy az árcédula alacsonyan tartása érdekében visszavagdosták az S1000 karmait: ha helytállóak az értesülések, akkor az orosz Club robotrepülőgépek nem lesznek elérhetőek, mert ez által megspórolható a költséges orosz fegyverzet és kapcsolódó elektronika beépítése. Ugyan az anno tervezett, olasz eredetű, 200 kW-os AIP rendszerről nem esett szó, de elképzelhető, hogy az is ment a levesbe

A tervezői által egyértelműen és nem is titkoltan elsősorban a sekély trópusi vizekben otthonosan mozgó tengeralattjáróra vágyó, kispénzű haditengerészetek (jó példa erre Thaiföld) számára összehozott S1000 egyébként nem egy nagy méretű acélcápa: az 56 méteres hosszával, illetve a nyomásálló törzsének 5,5 méteres átmérőjével, továbbá alámerült állapotban 1 100 tonnás vízkiszorításával kisebb bármelyik ma szolgálatban álló, modernnek nevezhető D/E típusú tengeralattjárónál.

Az elérhető információk szerint a 16 fős legénységgel rendelkező tengeralattjáróra érkező megrendelés esetén 48 hónap alatt lezajlana az összes dokumentáció elkészítése, illetve ennyi idő alatt elkészülne az első egység is – vélhetően olasz hajógyárban.

5 hozzászólás “Változások az olasz – orosz tengeralattjáróró, az S1000 kapcsán”

  1. Littlejohn

    Észak-Korea kivételével kinek kéne? Kis túlzással már mindenki AIP-et és robotrepülőket akar olcsón és meg is kapja őket (Dél-korea, spanyol). Talán Románia vagy Bulgária, Albánia számára. Bár…. ilyen kicsi a Dunán vagy a Balcsin is elférne. Persze, megfelelő vízállásnál.

    2012. október 25. csütörtök at 19:14