Régóta nem foglalkoztunk már a Boeing KC-46A-val, mely az Amerikai Egyesült Államok Légierejének egyik legfontosabb típusa lesz a jövőben, hiszen közel kétszáz darabos szériájával kezdik majd meg a kiöregedő KC-135-flotta leváltását. Az európai EADS által kínált KC-45, avagy A330 MRTT 18 hónappal ezelőtti legyőzése, és a KC-X tender megnyerése óta a Boeing nem tétlenkedett, és egész jól halad a fejlesztéssel. Mint ismeretes, idén március-április magasságában lezajlott a PDR (Preliminary Design Review – Előzetes Terv-felülvizsgálat) periódus, ami után már csak egy lépés, mégpedig a CDR (Critical Design Review – Kritikus Terv-felülvizsgálat) van hátra ahhoz, hogy megkezdődjék az első nullszéria-példányok építése és a berepülési program.
A program állásásáról John Thompson vezérőrnagy, a légierő részéről megbízott projekt-menedzser nyilatkozott a sajtónak. Elmondása szerint egyelőre még előttük áll több kritikus pont, és komoly aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az elméletileg 2013 januárjában hatályba lépő, újabb költségvetés-csökkentő csomag – melyet a Kongresszus még visszavonhat, tehát korántsem biztos, hogy megvalósul – „katasztrofális következményekkel” lehet a KC-46A-ra (és egyébként még sok más, nagy költségvetésű programra) nézve. Többek között ennek is köszönhető, hogy a Boeing, a gazdálkodási tartalék egy részének felhasználásával, még jobban megerősítette a program pénzügyi hátterét. Mindezzel együtt Thompson szerint jól haladnak, eddig a tervezett munkafolyamatok 21%-át teljesítették. Sőt, már a KC-46A néhány részegységének gyártása is elkezdődött: itt elsősorban a boom-ot emelte ki, melyet a Spirit Aerosystems szállít a Boeingnak.
De visszatérve a pénzügyi manőverekre, a mamutvállalat úgy döntött, hogy a kockázati faktor csökkentésének érdekében hozzányúl a gazdálkodási tartalékhoz. Ez nem kifejezetten tetszik a USAF felügyelőinek, akik szerint a későbbiekben, amikor komolyabb problémák is felszínre kerülhetnek, ez még vissza fog ütni, és a légierőre hárul majd a KC-46A által termelt plusz költségek finanszírozása. Amikor ugyanis 18 hónapja szerződést kötöttek, a Boeing 400 millió dollárt helyezett tartalékba, a USAF pedig 4,9 milliárd USD értékben vásárolt meg 179 KC-46A-t – utóbbi összegbe a fejlesztés, berepülés és rendszerbe állítás költségei is bele foglaltattak. Elemzőik akkor nem várták, hogy a Boeing ilyen hamar elkezdi felélni a gazdálkodási tartalékot, ami végső soron a Pentagonnak jelent nagyobb gondot. A vállalat ugyanis most elkölt ugyan egy jelentősebb összeget, ám ezt később a típus további eladásával, illetve az abból befolyó bevétellel ellensúlyozhatja, és akár még nyereséget is termelhet. Ha viszont a tartalék elfogy, a program pedig mégis financiális gondokba ütközik, akkor azokat a USAF-nak kell majd megoldania – ők viszont csak a központi költségvetéstől kapnak pénzt, mégpedig egyre kevesebbet.
A Boeing részéről viszont azt állítják, hogy egyelőre nem élik még fel a teljes gazdálkodási tartalékot, pusztán annak egy részét, és elkészítik a terveket arra az esetre, ha a jelenleg pénzügyileg kockázatosnak tűnő területekre szükségessé válna további összegek folyósítása, amit a megmaradó tartalékból gyorsan el lehet majd végezni. Ezzel együtt persze elismerik azt a tényt, hogy a vártnál hamarabb kezdtél el mindezt, de megjegyezték, hogy önhibájukon kívül történtek a dolgok.
A cég egyébként közleményében tudatta, hogy egy fejlesztő csoportjuk már elkezdte munkáját: ők a KC-46A alapjául szolgáló B767-2C fedélzeti berendezéseit tesztelik. Hamarosan további kettő is beszáll mellé, amik közül az egyik a katonai alkalmazáshoz szükséges alrendszerekkel, a másik pedig a fedélzeti számítógépek szoftvereivel fog dolgozni.
Valahogy úgy érzem lesz még itt bonyodalom. Eddig minden program többe került, mint ahogy tervezték.
Egyre nehezebb új dolgokat megcsinálni?
Merint minden programot egyre hurráoptimistábban kell beárazni és úgy változatják a műszaki tartalmat, ahogy a szél fúj. Lásd F-35. Az F-15 cikk ezzel a témával is fogalkozik.
Isten bizony vannak dolgok amikben felnézek rád, Molni, de kérlek amíg meg nem tudod jelentetni végre a fentebb említett cikkedet, addig ne hivatkozz rá. Ugyanis a múltra, a tényekre illik hivatkozni, a jövőre, a lehetőségekre meg nem. Nagyon remélem, hogy belátható időn belül elolvashatom majd, szurkolok, hogy kész legyen, de addig, amíg kész tényeket nem kapunk a kezünkbe, addig felesleges minden második kommentedben hivatkozni rá.
amúgy meg tényleg vicces, hogy az utóbbi időben nagyon kevés programról lehetett hallani olyat, hogy idő és pénz kereten belül valósult meg
Azért jegyzem meg mindig, hogy akinek nincs megválaszolva a kérdése, az majd keresse meg benne. A megjegyzés meg nem hivatkozás, hanem „preview”.