Fontos mérföldkőhöz érkezett az Amerikai Egyesült Államok Légierejének új légi-utántöltő repülőgépe, a KC-46A fejlesztési programja. Március 21-e és április 27-e között zajlott a típus úgynevezett Előzetes Terv-felülvizsgálata (Preliminary Design Review – PDR), melynek eredményeit most hozta nyilvánosságra a Boeing és a védelmi minisztérium. A PDR lényegében arról szól, hogy a megrendelő (jelen esetben a Pentagon) minden részletre kiterjedően átvizsgálja a terveket, és megállapítja, hogy azok megfelelnek-e azoknak a követelményeknek, amiket a tender kiírásakor támasztottak. Az ekkora már győztes ajánlattevő pedig bemutatja, hogy időközben milyen változtatásokat eszközölt, valamint bizonyítja, hogy azok szintén illeszkednek a követelményrendszerbe.
A PDR jelentőségét az adja, hogy ha sikeresen lezajlik, és a megrendelő elfogadja a terveket, akkor a gyártó nekikezdhet a végső konfiguráció összeállításának, mely alapján a berepülési program megkezdésére alkalmas prototípusok elkészülhetnek, valamint ez adja majd a szériapéldányok alapját is. A Kritikus Terv-felülvizsgálat (Critical Design Review – CDR) után tehát már a földi és légi tesztfázis következik. A KC-46A esetében a CDR-t 2013 nyarára időzítették, a berepülés pedig 2015-ben kezdődhet el, ha minden jól halad.
A légierő részéről egyelőre teljességgel elégedettek a Boeing teljesítményével, a cég ugyanis határidő előtt érte el azt a szintet, hogy elkezdhessék a PDR-t, ráadásul az anyagi kereteket is sikerült tartani. Chris Bogdan vezérőrnagy, a USAF programfelelőse szerint a program nagyon jó úton halad, a Pentagonban pedig maximálisan optimisták vele szemben. Ezt azért fontos kiemelni, mert idén januárban a Pentagon új fegyverrendszerek operatív teszteléséért felelős bizottságának igazgatója, Dr. Michael Gilmore, azt nyilatkozta, hogy a KC-46A fejlesztési és berepülési programja kivitelezhetetlen lesz a jelenleg meghatározott ütemterv szerint. Gilmore arra alapozza állítását, hogy a légierő túlságosan gyorsan túl akar esni több kritikus ponton is, amikre más típusoknál jóval több időt szánnak.
Egyelőre tehát még messze vannak a baljós fellegek, és reméljük, távol is maradnak a KC-46A-tól. Azt megbecsülni, hogy fog-e csúszni a program, és hogy várhatóan mennyit, majd csak akkor fogjuk tudni reálisan megbecsülni, ha a CDR lezajlott, és a Boeing nekilát a prototípusok megépítésének, valamint azok berepültetésének. Mint ismeretes, a szerződés szerint a cégnek 2017-re át kell adnia 18 „combat-ready” állapotú szériapéldányt – az idő tehát tényleg nem sok, hibázásra kevés a lehetőség.
Ezeken a gépeken miért nem alkalmaznak wingleteket!?
Talán mert az alap 767-200-sem voltak wingletek. 767/300-ról találtam fotót aminek voltak wingletjei.
Egy picit régebben volt erről cikk, és ott említettek egy olyan winglet megoldást, ami nem „hajlik” fel, eleve olyan a szárny, ilyen megoldást alkalmaznak az új 787nál is. Ne haragudj, de nem tudom a nevét, most nem ugrik be, hülyeséget pedig nem akarok írni. Vagy az is magyarázat lehet, hogy a szárny alatti gondolák olyan funkciót is betölthetnek, mint anno az örvényorsók, bár nem a szárny végén helyezkednek el.
Elvileg nem lesz rajtuk winglet. Más ha az adófizetők állják a kerozint :D.