Az Operation Deep Freeze talán nem cseng ismeretlenül olvasóink előtt – de ha máshonnét nem is, akkor talán onnét, hogy ha még zömmel csak érintőlegesen is, de az Egyesült Államok antraktiszi programját, jelenlétét már több évtizede támogató művelet több alkalommal is szerepelt híreink között. A minden év augusztus 20-val kezdődő és a rá következő év március elejével záródó, azaz az Antarktisz barátságosabb arcát mutató időszakában végrehajtott nagy volumenű logisztikai műveletsorozat 2011/2012-es szeonja lassan jó egy hónappal ezelőtt fejeződött be, de a feladatban oroszlánrészt vállaló Globemasterek csak nemrégiben tértek vissza honi bázisaikra.

Ennek kapcsán az USAF részéről értelemszerűen ki is adtak némi sajtóanyagot, melyből kiderült, hogy mióta a Navy helyett ők a Deep Freeze fő fuvarozói (a 90-es évek vége óta), azóta a hónap elején befejeződött szezon volt az eddigi egyik legsikeresebb, melyben ráadásul több olyan dolog is történt, melyre most először került sor. És ha már ezen elsőségeknél tartunk, akkor kezdjük is talán ezekkel!

Az első esetre igazából még az augusztusi start előtt került sor, hiszen június 18-án a déli féltekén még igencsak tél van – hát még az Antarktiszon. Ugyanakkor a McMurdo állomásról egészségügyi okokból sürgős evakuálásra szorult egy személy, akiért egy C-17A és személyzete képében érkezett a segítség. Az USAF nagyvasát az antarktiszi tél sötétjében, kicsivel -40 Celsius fok alatti hőmérsékleti viszonyok között, éjjellátó készülék használata mellett tette le pilótája. Ez volt az első, nem kísérleti jellegű alkalom, hogy a Pegasus Field-re éjjellátó segítségével landolt szállítógép – első alkalommal 2008. szeptemberében szállt le így vasmadár az Antarktiszon, de az próba jellegű volt, míg a tavalyi pedig nem.

Antarktiszi táj éjjellátón keresztül | Fotó: Robert Wellington, USAF ,

Augusztus és szeptember fordulóján újfent egészségügyi vészhelyzet alakult ki – ez alkalommal a Déli-sarknál létesített, a téli időszak alatt redukált személyzettel üzemelő Amundsen-Scott kutatóállomást kellett meglátogatni. A zord időjárási körülmények, konkrétan a -50 fok alatti hőmérséklet a leszállást ugyan nem tette lehetővé, de a Big Mac fedélzetéről sikeresen deszantolták azon csomagokat, melyek a súlyos beteg ellátáshoz voltak szükségesek és melyek nem voltak amúgy megtalálhatóak az állomás készletében. Ez volt az első alkalom, hogy a Déli-sark felett dobtak le rakományt – erről akkoriban mi is beszámoltunk.

Itt már útban vissza Új-Zéland felé – USAF C-17A az Amundsen-Scott bázis felett | Fotó: Robert Schwarz ,

A C-17-esek egyébként ezen kivételeket leszámítva az új-zélandi Christchurch nemzetközi repülőtere és a Ross-szigeten fekvő McMurdo állomás között ingáznak, azaz ők képzik a légi összeköttetést az Antarktisz felé. A tartalékos, illetve aktív állományú személyzet által repült nagyvasak, illetve a hajókon is érkező rakományt a a New York-i Légi Nemzeti Gárda 109. ezredének LC-130-asai terítik a kontinens területén – fix telepítésű bázisok között, vagy éppen a nyári évszak alatt, segítségükkel létesített ideiglenes táborok között. Erre ők e legalkalmasabbak, lévén Herculeseik speciális kialakításúak, sítalpakkal rendelkeznek, így a kontinensen „bárhol” le tudnak szállni.

LC-130 felszállás közben | Fotó: USAF ,

A 2011-2012-es szezonban a 109-esek 6 LC-130 típusú szállítógépe McMurdo állomás és 18, a kontinens különböző részein található hely között összesen 359 bevetést hajtott végre. Általánosságban elmondható, hogy ezen repülések célpontja többsége általában Déli-sarkon található Amundsen-Scott állomás. Arról nem szólt a fáma, hogy sikerült-e teljesíteni a szezonra vállalt mennyiséget – hiszen arrafelé nem a menetrend, hanem az időjárás dönt ugyebár…

C-17A sütkérezik a McMurdo állomás jég futópályáján, a Pegasus Field-en | Fotó: USAF ,

A Herkik ezen 359 bevetés alatt több mint 7 millió fontnyi, azaz több mint 3 175 tonna ellátmányt és üzemanyagot, illetve 1 600 főt szállítottak. Az antarktiszi feladatra kijelölt C-17 pedig 72 repülést hajtott cégre Új-Zéland és a McMurdo állomás között, melyek alatt összesen több mint 6,3 millió fontnyi rakományt és több mint 5 000 személyt szállított – 2 524-et az Antarktisz felé, 2 631-et pedig azok hazafelé vezető útjuk első szakaszán Új-Zélandra. Ez a 72 – egy másik USAF aloldal szerint 74 – C-17A bevetés egyébként hattal (néggyel?) több, mint a tavalyi.

„Egész jó teljesítmény egy 1 gépes kis századtól.” – kommentálta a 35 fős század parancsnoka, Bill Eberhardt alezredes.

USAF nagyvas ide-oda, az Antarktiszi amerikai jelenléthez szükséges ellátmány jelentős része érkezik vízi úton – az Egyesült Államok Parti Őrségének jégtörős problémái miatt alkalmasint orosz jégtörők segítségével. A fotón az MV Green Wave idén február közepén a McMurdo állomásnál. ,

Alább megtekinthető egy 3 részes, cirka 25 perces videóanyag, mely főleg az LC-130-asok antarktiszi tevékenységére őszpontosít, – lévén Nemzeti Gárdás anyag – de az első részben akad egy kis általános bevezetős és némi C-17 is. (Angol nyelvtudással az igazi.)

—–

Kapcsolódóan megemlítenénk, hogy persze nem csak az amerikaik repkednek az fagyos kontinensre, hiszen az Ausztrálok Airbus-szal, a kivik pedig speciálisan módosított B757-el, illetve C-130-al jelennek meg. Bővebben a mirelit kivis írásunkban :)