Kim Ir Szen, a Kim-dinasztia megalapítója ez év április 15-én lenne 100 éves, amit az észak-koreai vezetés méltón akar megünnepelni: bejelentésük szerint a Kwangmyongsong-3 nevezetű műholdjukat valamikor április 12-16. között kívánják pályára állítani.
Azaz várhatóan 1 hónapon belül az ENSZ BT 1718. határozatának immáron második megszegésének lehetünk majd tanúi. Észak-Korea első, 2006 októberi atomrobbantása után röviddel összehozott határozat többek között ugyanis eltiltja Phenjant mindennemű ballisztikus rakétákkal kapcsolatos tevékenységtől.
Phenjant ezen határozat persze korábban sem nagyon izgatta, hiszen 2009 áprilisában útnak eresztette Kwangmyongsong-2 nevezetű telekommunikációs műholdját. Mint talán ismert az észak-koreai állításukkal szemben a forradalmi dalokat sugárzó műhold nem állt pályára, hanem a Japán felett elhúzó hordozórakétával együtt a Csendes-óceánba csapódott. Talán mondanunk sem kell, hogy sokan egy burkolt ICBM tesztet látták a dologban. (A műhold pályára állításához az Unha-2 jelölésű rakétájukat használták, melyet a 2006-ban sikertelenül tesztelt Taepodong-2 ICBM eredetűnek vélnek a szakértők.)
Az áprilisra ütemezett, egy Unha-3 megnevezésű rakétán útnak indítandó műhold kapcsán már be is futottak néhány reakció – többek között Japánból.
A japán Sankei napilap szombati számában olvasható Naoki Tanaka védelmi miniszter nyilatkozata, melyben az áll, hogy Tokió kész lelőni az észak-koreai műholdat, ha a szükség úgy hozza.
Bár talán a cím pontosabb lenne úgy, hogy „Japán újfent kész lelőni az észak-koreai műholdat” lévén 2009 áprilisában is készültségbe helyezték a légvédelmet, aminek bevetésére nem volt szükség, lévén a rakéta első fokozata még Japán nyugati partjai előtt a tengerbe csapódott, míg a 2. és az elviekben arról nem szeparálódott 3. fokozat Japántól már távol csapódott az óceánba.
A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) adatai alapján vörössel megjelölve a Kwangmyongsong-2 illetve hordozórakétájának rakétafokozatainak becsapódása során érintett területek | Forrás: Wikipedia ,
Ettől függetlenül a Patriot ütegek nyilvánvalóan teljes készültségben lesznek április közepe körüli napokban, arra az esetre, ha netán Japán területét veszélyeztetne az észak-koreai rakéta.
A Patriot PAC-3-al felszerelt légvédelmi rakétaosztályok elhelyezkedése Japán területén belül. Az ábra már nem teljesen pontos, lévén átcsoportosítások végett már északabbra, konkrétan Szendai városának környékén is találhatóak Patior ütegek. | Forrás: japán védelmi minisztérium ,
Sziasztok, most regisztráltam, de már régóta olvaslak titeket, és a hozzászólásokat is. :)
Szerintem ha úgy adódna, hogy Japán mérlegelne, és valóban lelőné a fent nevezett műholdat, akkor jönne a szokásos szájkarate az északi vezetés részéről, és a szent háborúval való fenyegetés, ami azonban legtöbbször csak süket duma. Bár szerintem lennének annyira hülyék, hogy valamiféle ellencsapás legyen a részükről, amiből valószínűleg vesztesen jönnének ki, hacsak nem kapnának segítséget mondjuk Kínától.
Üdv a klubban Drone!
Japán az egyetlen ország, aki képes egy táborba terelni Phenjant és Szöult valamint Pekinget és Taipeit.
Amikor elkészült az északi atombomba, akkor – természetesen a hivatalos aggodalmak mellet – a dél-koreaiak a kezüket dörzsölték fél szemmel Japánt figyelve: íme, a koreai bomba!
Hasonló a helyzet Kína és Tajvan ügyében is – mihelyt Japán képbe kerül, Kína és Tajvan összezár – lásd a múlt hónapban!
És túl közel van Kína valamint Oroszország – akivel ráadásul még békeszerződése sincs 1945. óta.
Ha Észak-Korea Japánt fenyegeti, akkor Dél-Korea mosolyog és csöndben van. Bár az is igaz, hogy ebben az ügyben most épp Japán fenyegetőzik, de pont a fentiek miatt nem hiszem, hogy Japán lőne – kivéve, ha pl. egy műszaki hiba miatt Japán területére vagy valamelyik városára veszélyt jelentene a koreai rakéta, de ez innentől kedve csak vis maior elhárítás lenne.
Ellenkező esetben ez hadüzenet – ennyi erővel az USA vagy Kína is bármikor lelőheti bárki műholdját vagy hordozóját, ha éppen neki ez valamiért nem tetszik.
Üdv: M
Továbbra sem értek ezzel egyet. Ha a DK dörzsölné a kezét, hogy „íme a mi bombák is”, akkor – már elnézést – mi a lófasznak épített ki olyan brutális haderőt? A hagyományos fegyverekre miért nem vonatkozik az, hogy „íme a mi MiG-29-ünk”…?
Nem értem az egy táborba terelést sem. Egyetlen környező ország sem örül a ÉK atomnak. Akkor – ha felteszem, hogy DK büszke erra – akkor ez hogyan is terelné egy táborba a fenti országokat…? Hajam égnekáll ettől a „logikától”..
>egy műszaki hiba miatt Japán területére vagy valamelyik városára >veszélyt jelentene a koreai rakéta
Van értelme rálőni egy visszahulló valamire? Ha eltalálják az módosítja a becsapódás helyét vagy csak egy nagy helyett több kisebb becsapódás lesz?
>Japán az egyetlen ország, aki képes egy táborba terelni Phenjant és >Szöult
Ennek a második világháborúban történtek miatti bosszúvágy az alapja/oka vagy vagy gazdasági megfontolások?
Akinek arra fele van sm-3 rakétája az bármikor lelőheti a műholdakat.
Ha japán lelőné akkor ÉK amúgy sem tudna válaszcsapást mérni .
@Roni: majd küldenek egy búvárvezette torpedót/minitengeralattjárót, ahogy a dél-koreai hajó ellen is. Ágyúzni túl messze van Japán.
Sokan a majd fejlesztés alatt álló sz-500 hasonlítják a pac-3 rakétát ez miért van ?
http://www.haborumuveszete.hu/rovatok/fegyverek/bombak/pac3/
Pedig a rakéta hatótávolsága is csak 70km és 24 km magasan repülő gépek ellen hatásos .
A sz-400 ennél jóval több .
S-500 rol hirlik hogy az oroszok annyira nyomjak a fejlesztest hogy elkepzelheto hogy az elso uteg iden szolgalatba all.
Roni
Azért van mert ugyan az lesz az S-500 feladata mint ami a PAC-3-é azaz nem repülők ellen lesz(van)optimalizálva hanem rakéták ellen.
Minden esetre a hír nem a lelövés miatt fontos, legalább is szerintem. Másrészt nem a minden ároni lelövésről van szó, hanem csak akkor ha letér a pályáról a rakéta. Mert hát ha mindenki lelőhetné a feje felett repkedő rakétákat akkor az hova vezethetne. (Esetleg a műholdakat is.) A lényeges az hogy a művelet sikere vagy kudarca. Én ezt Irán szempontjából nézem. Irán is több műholdat állított pályára, és később is látott hozzá a fejlesztésekhez. Sokan ugyanis (mint múltkori bér atombomba tesztelése hír esetében)összefüggést látnak a fejlesztések terület Irán és Korea között. Az Irániak ugyanis szeretnének egyrészt magasabb pályára állítani műholdakat, másrészt pedig nagyobb hasznos tömeget szeretnének fellőni. Ha visszatekintjük az eddigi tevékenységüket e téren akkor sokan csak mosolyognak, mint például a legutolsó kísérleti műhold esetén amikor az fényképeket küld vissza a földi állomásra, de a felbontás csak kb. 750 méter lehetett a leírások alapján. Ha azonban a hírek mögé nézünk akkor elmondhatjuk hogy a műholdas technika minden fontosabb eleme ki lett dolgozva. A fényképező rendszer a navigáció az adatátvitel, stabilizáció stb. Így adott esetben várható egy minőségi ugrás úgy 1-5 év között saját erőből. Mindez pedig a hordozóktól is függ. Most úgy tudom 100-200 tudnának max. 500 kilométer magasságba feljuttatni..
Álságos és süket duma a műhold ellövésének még a fenyegetése is!
Japán amúgy már volt része imperialista szándékú háborúban, a hajlam úgy látszik megmaradt.
Amúgy ÉK. a következő rakettával megkínálhatná Tokiót és akkor lenne miért ugrálni.
Kár lenne kiprovokálni.
Mert Észak akár a gyakorlatlan fegyveres rabló ki nem számíthatóan reagálná le a dolgot, nagy valószínűséggel.
Ma még folyik az utódlás körüli huzavona és nem tudni melyik csoportocska kezében van a gomb…
Csutak, azért egy É.-Korea által Tokióra lőtt rakéta jelen állás szerint radírt jelentene a koreai rezsimnek. Sok hülyeséget elhitetnek népükkel, de azért nem hülyék. Pontosan tudják, meddig mehetnek el. Tokióig semmiképp…
Igla,
én már semmiben nem vagyok biztos!
De nem akarom a politikát ide hozni.
Egy minden eresztékében recsegő, összeomlás szélén álló rendszer egyes egyedei bármilyen illogikus lépést elkövethetnek:(
Adja az Úr, hogy tévedjek!
Gondolom a lelövés akkor valósul meg, ha nem sikerül pályára állítani a műholdat és a rakéta irányt tévesztve Japán felé/irányába veszi az útját. Az űrben keringő műhold lelövése nem olyan egyszerű.
Észak-Korea a jelenlegi állapotába a legjobb mindenkinek.
Ha a rezsim bukik akkor ott lesz 25 millió koldus. Dél jó léti államot jobban padlóra küldené mint egy háború.
Japánt Tokió elvesztése gazdasági csődbe vinné ezzel práhuzamos világgazdaságot recesszióba sodorná.
USA Ázsia érdekeltségei meg meginognának.
Üdv!
„Hajam égnekáll ettől a “logikától”..” – by Molni.
Ezen nem tudok segíteni.
Terminator:
Csak nagyon röviden: ha egy műszaki hiba miatt az idő előtt „visszatérő” egység – például, ha a fokozatok még nem váltak szét – igen komoly problémákat tud okozni. Ilyenkor lehet jobb, ha még kellő magasságban szétlövik – már persze akkor, ha tudják.
Japán:
Az USA addig tudja egyben tartani a távol-keleti szövetségeseit, amíg van elég ereje elérni azt, hogy ezek az államok elsősorban az USA globális érdekeit szem előtt tartva a második helyre szorítsák a saját érdekeiket. Ahogy gyengül az USA befolyása a térségben, annál inkább erősödni fognak az ottani államok nemzeti törekvései.
A térségben pedig van két nagyhatalom, aki – egyéb érdekek miatt – bármikor készek lesznek támogatóként fellépni ezekben a kérdésekben, pláne, ha ez az USA szövetségesei közötti konfliktushoz vezet.
Üdv: M
„Az USA addig tudja egyben tartani a távol-keleti szövetségeseit, amíg van elég ereje elérni azt, hogy ezek az államok elsősorban az USA globális érdekeit szem előtt tartva a második helyre szorítsák a saját érdekeiket.”
szerintem az USA Délkelet-ázsiai érdekszférájának és szövetségi rendszerének legnagyobb ösztönző ereje, legfontosabb összetartó és motivációs eleme nem más mint Kína és a kínai hegemóniától való félelem a térség országaiban.
kis túlzással az USA ölelbetett kézzel, némi diplomáciai aláfestéssel szemléli, amíg Kína visszatereli a térség országait az USA „védőszárnyai” alá. (és köszöni szépen)
Ezen nem tudok segíteni.
Valahol szomorú, hogy a rámutatás után sem látod a kőkemény ellentmondást a saját nyúlfarknyi kommentedben…
„Ennek a második világháborúban történtek miatti ”
1592 óta. Az volt az első jappán kisérlet Korea mexálására. (Különben Kína és India is a programban volt.) Azóta bizonyos rendszerességgel újra megpróbálják.
Eldöntetlen nemzetközi jogi kérdés áll a háttérben.
Meddig terjed fölfelé a nemzeti szuverenitás a légtérben és a világűrben?
Erre ma nincs egyértelmű válasz, pontosabban csak vitatott válaszok vannak, mert azt kellene eldönteni, hol húzódik a világűr határa, ami ugyebár nem méterre egzakt fogalom. Szerencsére a gyakorlatban nem mindennap előálló probléma.
Bizonyos nézőpontból támogatható, hogy a pályára álló hordozórakéta ne haladjon el idegen területek felett. Az államok általában az indítási hely kiválasztásánál figyelnek erre a szempontra.
Az északiak földrajzi helyzete miatt a Japán fölötti indítások megkerülhetetlenek. Normális körülmények között nyilván tárgyalásos úton rendezhető lenne a probléma, de hol vannak ilyenek?
Tudtommal meg el van döntve. Az olyan eszköz, ami már nem aerodinamikai felhajtóerő által kering, az már a világűrben van. (Kármán vonal.) Tehát ami így kering, az már űrobjektum, tehát légtérsértés nem áll fent.
Ellenben a hordozórakétával, ami által fönnállhat légtérsértés.
Ezért van az, hogy rakéták indítása mindig úgy van végrehajtva, hogy a leváló fokozatok a tengerbe zuhanjanak vagy a semmi közepén. Nem véletlenül van Cape Canaveral floridában és ÉK is a tenger felé indíotta rakétáit.
Nyilván te is látod a különbséget Canaveral és ÉK helyzete között.
(gyk. az egyiknél legfeljebb egy szigetcsoport van útban, a másiknál egy baszott nagy szárazföld.)
Továbbra sem értem a problémát. Az I. fokozat még Japán előtt a tengerbehullik. Ha van 2. és 3. azok sanszosan bőven Japán keleti parjain túl. Nem rémlik, hogy eddig bármi Japánra hullott volna.
R: Igazából izgi kérdés, hogy a leendő S500 a THAAD, SM3, SM6 vagy PAC3 kategóriában játszik… de imho legkevésbé a PAC-3éba. PAC-3 nem egy ICBM gyilkos… légvédelemre, Scud/Iskander ellen hatásos lehet.
De lehet most nagyon mellé löttem… főleg, hogy S-500nál még ugye keményen tapogatunk.
Azt hiszem a szájkarate itt Japán esetében is fennáll. Nem igazán hiszem hogy Japán egy műholdat lelőne, már csak azért sem mert ehhez nincs joguk. Rendelkeznek ugyan az SM-3al amely képes az alacsony pályán levő műholdak lelövésére, de erősen kérdéses számomra hogy vajon kockáztatnának-e egy nyílt konfliktust egy atomhatalommal szemben. Én azt hiszem nincs az a japán vezető Aki egy újabb atomcsapásra okot adó cselekményt engedélyezne.
molni szerintem Monte Dél-Korea esetében nem büszkeségre hanem arra gondolt, hogy azért dörzsölték a markukat hogy lám-lám Mi megmondtuk hogy a gonosszal cimborálnak…
Nem, monte a múlban már kijelentette, hogy szerinte DK büszke az északi atomra, hiszen koreai atom. Én azóta is a falba verem ezen a fejem…
khmmm a hülyeségre sajnos nincs diéta…
Üdv Molni!
Nos, hogy a kifogásaid egyik részét kapásból ki tudjam elégíteni, így nem holmi „nyúlfarknyi” hozzászólást kapsz most Tőlem, persze, nagyon nem kell aggódnod, ígérem, nem lesz túl „hosszú”. Némiképp rontani fog a helyzeten az, hogy…, a vaskos talán nem a legjobb szó, nevezzük inkább fajsúlyosnak. Mármint a hozzászólásom mondanivalójára gondolok, csak hogy egyről beszéljünk. ;)
A Távol-Kelet jelenlegi helyzetére mutatnék egy kissé sánta, de talán a lényegre nagyjából utaló hasonlatot, minimális asszociáció is bőven sok lesz hozzá:
Ma Japán nagyjából olyan Ázsiának (Távol-Kelet), mint Nagy-Britannia és Németország Európának. Ugyanakkor Észak- és Dél-Korea kérdése nagyjából olyan Ázsiának (Távol-Kelet), mint amilyen az egykori NSZK-NDK reláció volt Európának. Mindez megfűszerezve némi ázsiai tradícióval, illetve Ázsia Franciaországával (Oroszország) és Ázsia Amerikájával (Kína).
Mivel Ázsia esetében most csak és kizárólag a Távol-Keletre összpontosítunk, így, hogy ne zavarjalak össze, nem fűzöm tovább Indiától egészen Ázsia nyugati félszigetéig (Európa) a fő kapcsolódási pontokat, de utalnék arra, hogy szemben a mi európai szemléletünkkel arrafelé Ázsia centrikus világkép dívik. Ha nem tudod, hogy ezeknek mi az alapja, akkor naná, hogy nem érted a logikáját annak, amiről írok. De most segítek rajtad! :D
A jelenlegi ázsiai viszonyrendszerekkel kapcsolatban két dolog egy egyszerű európai – mint például én vagy Te – számára is bizton sejthető:
– legalább annyira bonyolultak, mint a közel-keleti térségbeli relációk, márpedig azok sem egyszerűek
– ebből eredően arrafelé (is) a jelenlegi papírforma szerinti szövetségi rendszerek (érthetőbben: status quo) mostanában sokféleképpen minősíthetőek, de stabilnak nem csúfolnám egyiket sem
Dél-Korea térségbeli fő riválisa valójában nem Észak-Korea, hanem Japán. Ezt nyugodtan nézhetjük akár a gazdasági-, akár a földrajzi-, akár a katonai összefüggések kérdésében.
Az ázsiai népek nacionalizmusa a történelemben már néhányszor felülírt aktuális viszonyrendszereket, azért nem írok példát, mert könyvtárnyi anyaga van Ázsia (szűkítve a régiót: a Távol-Kelet) nem kicsit véres történelmének.
A koreai lakosság döntő része a több száz éves történelmük tapasztalatából indulnak ki: Japán évszázadok óta a legfőbb ellenség, a szétszakított Korea északi része (Észak-Korea) a dél-koreaiak szemében pusztán megszállt területek, ahol csak a bábkormányt tartják hazaáruló (értsd: Koreát eláruló) bagázsnak, azaz ellenségnek. (Mint anno a Vichy-kormányt a francia nemzet.) Ez a dél-koreai társadalom nézőpontjának az alapja, nem ötven évnyi megszállás, hanem ötszáz évnyi tradíció.
Sem az északi- sem a déli emberek nem akarják a saját népüket és testvéreiket gyilkolni egy újabb testvérháborúban. A dél-koreai nacionalizmus nagyon erős. Az észak-koreai nacionalizmust – amire a frusztráció pluszban rápakol – kizárólag a világtörténelem legdurvább sztálinista rendszerével tudják csak kordában tartani.
(Tudod Molni, arról a 15 millió északi nyomorultról beszélek, akiket az ’53-as háború óta is csak tovább szívatnak, de rendületlenül. – Így talán közérthetően fogalmaztam mindenki számára.)
Molni első házi feladata: Kik, hogyan és miért tartják fent Észak-Koreát? Kinek mi ebből a haszna?
Ugyanakkor Kína „gravitációs ereje” rendkívül megnőtt a térségben, ami elkezdte felborítani az eddig úgy-ahogy egyensúlyban tartott viszonyrendszereket.
Molni második házi feladata: Miért kellett az USA-nak pár hónapja nyíltan deklarálnia azt, hogy az USA számára a legfontosabb térség immáron Ázsia és a Csendes-óceán?
(Kisbetűs rész, segítségnek: Obama szükségét érezte annak is, hogy tudassa: az USA csendes-óceáni hatalom marad, azaz értsd: az USA marad a Csendes-óceán egyetlen hatalma. Evidens dolgokat nem kell deklarálni.)
Dél-Korea térségbeli hatalmának megszilárdításához előbb-utóbb szüksége lesz az északi területeire, és a mi a legfontosabb, békés úton. Ez az út pedig Pekingen és Moszkván keresztül vezet – ezért fejlődik nemcsak a kínai-dél-koreai viszony (fontosabb, mint a kínai-észak-koreai kapcsolat, mivel az csak egy rövid és egyirányú gyeplő), hanem az orosz-dél-koreai is, nem feledve kedves Molni azt sem, hogy Oroszország és Japán között területi vita van, békeszerződés ellenben nincs. Cirka 67 éve.
Az egyesülő Korea Japán számára olyan lenne, mint amilyen a német egyesülés volt a bepánikoló angol és francia elitnek. Rohantak is Gorbacsovhoz, hátha a Szovjetunió majd ezt megakadályozza. De Gorbacsov meg az orosz agytrösztök sem voltak totál hülyék így a britek és a franciák legnagyobb sajnálatára nem sikerült ismételni, a német-orosz tűzijáték elmaradt, mondjuk azóta túl sok ellentétet nem látok Moszkva és Berlin viszonyában.
Molni harmadik házi feladata: Orosz-japán viszony távolabbi kilátásai?
(Néhány gondolattal is megelégszem.)
Végezetül: Nem szívesen válaszolok olyan stílusban megfogalmazott gondolatokra, ami még ennyi idő után sem bírja megütni az udvariasság legalapvetőbb szintjét, miközben a delikvens ismeretanyagát nagy jóindulattal is maximum szerénynek merném nevezni.
Molni, ahhoz már elég öreg vagyok, hogy kellő türelemmel legyek olyankor, ha a hülyeség párosul a szorgalommal. De az már zavar, ha ezt udvariatlanul teszik. Emiatt engedd meg, hogy – rendkívül udvariatlanul – kéretlen házi feladatokat dobjak Neked, tényleg kíváncsian várom a gondolataidat.
Üdvözlettel: M