Oldalunk látogatói számára minden bizonnyal ismert, hogy az immáron révbe ért A400M „Grizzly” program bizony alapos mélypontot állított be megmenekülése előtt. A megrendelők végül azért összezártak a program megmentése érdekében, az időbeli és pénzügyi csúszásokat lenyelve pénzügyi bizalmat szavazva a programnak – ez alól egyedül a 2005-ben teljes ipari partnerként csatlakozó Dél-afrikai Köztársaság volt kivétel, akik 2009 novemberében, a helyzet akkor már kedvező irányba állása ellenére bejelentették, hogy nekik elegük van, visszamondják 8 gépes rendelésüket és kiszállnak a programból.

Mindemellett pedig az Airbus Military-val anno megköttetett szerződés értelmében visszakövetelték a programba fektetett pénzüket. A dolog nyilván nem ment gördülékenyen, hiszen 2011 márciusában a Dél-afrikai Köztársaság védelmi minisztere közölte, hogy pénz még nem érkezett az európai vállalattól és ha ez 1-1,5 évig továbbra is így marad, akkor egyéb módszerekhez kell folyamodniuk a pénzük visszaszerzéséhez.

Nos, éppen rooibos teát (dél-afrikai vörös tea) szürcsölgetve megírhatjuk, hogy ezen egyéb lépésekhez nem kell folyamodniuk Pretorában, ugyanis a hírek szerint az Airbus Military egy, a dél-afrikai állami fegyverkereskedelmet kezelő Armscor részére végrehajtott átutalással rendezte a vitát. Hogy az eredetileg 379 millió dollárról szóló igényről a két félnek miként sikerült megállapodni, arról nem szól a fáma, azaz az átutalás összege sem ismert.

Ugyanakkor a vita rendezése azt is jelenti, hogy az Airbus Military éppenséggel tehet ajánlatot A400M szállításra a szállítóflotta kapcsán a kiöregedett Herculesei és matuzsálem korú C-47-esei végett rosszul álló SAAF-nak.

Az A400M rendelés visszamondásával Dél-Afrikának a programmal való kapcsolata ráadásul egyáltalán nem szűnt meg, lévén több dél-afrikai vállalat tölt be továbbra is beszállító szerepkört: a Denel Aerostructures és az Aerosud a sárkányszerkezeti, míg a Cobham South Africa a típus műholdas kommunikációs antennájának beszállítói.

Érdekes kérdés, hogy ha Pretoria netán valóban újból érdekélődést mutatna a célegyenesben lévő A400M iránt, akkor a gépeket mikor vehetnék át – és mennyiért. Hozzátesszük az A400M helyzete nem lenne könnyű, lévén a Lockheed Martin nemrégiben bejelentett, némiképp fapadosított Super Herculese a komoly ellenfélnek tűnik egy Hercules üzemeltető ország esetében – pláne, hogy a Lockheed Martin kiemelten potenciális vevőként tekint a dél-afrikaiakra.