Az északi-sarki régióhoz is köthető orosz repülőgép-hordozó csoportokról szóló hírrel ellentétben, mely alapvetően mindebben „némiképp” érdekelt hajóépítő vállalathoz köthető, addig azon bejelentés, miszerint Moszkva növelni kívánja a kontroll az északi tengeri út (régi nevén északkeleti átjáró) mentén, az már a legfelsőbb szintről, Vlagyimir Putyin miniszterelenöktől érkezett.
Lerágott csont, miszerint az Arktisz felosztásának rendezése egyre jobban előtérbe kerül. Mi is jópár alkalommal foglalkoztunk már ezen témával. A sarkvidéki régió fontosságának növekedésével párhuzamosan, illetve a klímaváltozásból eredő hosszabb idejű hajózhatóbbá válásával kezd újból előtérbe kerülni az északi tengeri útvonal is. A stratégialag, illetve gazdaságilag nem csak Oroszoszág számára kiemelten fontos tengeri útvonal összeköti az Atlanti-óceánt a Csendes-óceánnal, miközben végighalad Oroszország sarki partvonala mentén – a hivatalos orosz definíciója szerint Murmanszktól Oroszország sarki vizen, Szibéria mentén a Távol-Keletig.
Putyin miniszterelnök keddi bejelentése szerint Oroszország szándékában áll tengeralattjáró erejének fokozása az útvonal mentén. Az ország sarki régiójának biztonságának fokozására hivatkozván ennek érdekében a partvonalon az útvonal teljes vonala mentén kiszolgáló létesítményeket kívánnak létesíteni, ahonnét az Orosz Katasztrófavédelmi Minisztérium ott állomásozó tagjai hatékonyan reagálhatnak az útvonal mentén kialakuló bármely váratlan helyzetre.
Kapcsolódóan említést érdemel, hogy az orosz határőrség idén tavasszal megszellőztette azon tervét, mely keretén belül az arktiszi régió hatékony ellenőrzése érdekében jelzőhálózatot építenének ki a jeges-tengeri Novaja Zemlja és a Kelet-szibériai-tengeren található Vrangel-sziget között.
—–
Nem lennék a szonárosok helyében, a zajló jég pokolian megnehezítheti az idegen tengeralattjáró észlelését. Természetesen ez a másik félre is igaz… Amúgy az új tengók – Borey, Yasen – mellett időnként 1-1 régi cucc is visszakerül a hadrendbe. Most éppen a „Voronezh” nevű Oscar-II. SSGN tért vissza az Északi Flottához, gyenge 5 év „szanatórium” után:
http://www.barentsobserver.com/kursks-sister-ship-returns-to-service.4981619-58932.html
Off:
Tcat, a lenti képen látható A-10 Warthog fedélzeti gépágyújával mi történt? Nen hinném, hogy ez az új szabvány… :-))
Ez a hír akár a kanadai tengós cikkel együtt is megjelenhetett volna. Ok és okozat. Ha az USA baráti vagy kevésbé baráti áron, de odaadja levetett LA Class egységeit Kanadának, akkor ellensúlyozhatja az oroszok terveit. A még mindig igen potens LA osztály nem a kukába menne, hanem juharleveles zászló alatt költözhetne a sarki jég alá. Így hát értelmet nyer, miért akar kanada nukikat. A kanadai Upholderek és a más nemzetek hagyományos hajói még AIP-pel sem képesek a jég alatti tartós járőrözésre. Az oroszoknak is talán ezért kellenek még a már rég kohószökevénynek minősített hajók is. A jég alatt ücsörögni azok is jók egy kis szonárfejlesztés után. Miért? Mert a nukik tápszivattyú-, és reaktorhangjait nagy eséllyel elnyomja a sarki jég mozgása. Tehát egy kvázi hangosabb (nem hangos) egység is jóó eséllyel lavírozik. Kulcs a passzív érzékelők minősége. Ebben az amik egyelőre jobbak. Kérdés: mi lesz az új orosz ladikokon? A nyugati megfigyelő állomások már léteznek, az oroszok is egy kvázi sosust szeretnének létrehozni. Lassan csúcsforgalom lesz a jég alatt….. Szegény jeges medvék….
Gyönyörű képsorok a videón:)
Amikor gyerekként (meglehetősen naivan)az embernek a természet feletti győzelmének szurkoltam (akkor még nem tudtam a környezeti károkról, csak faltam a Verne regényeket)akkor ilyen csodálatos emberi alkotásokról álmodtam.
Kedvenc könyvem volt a Magyarok az Antarktiszon.
…így most, felnőtt fejjel tudom, hogy a sark ásványi kincseiért beindult a küzdelem, de ezek a jégtörők akkor is…
….csodálatos emberi alkotások.
A jegsapka alatti harc egy teljesen mas, uj szakma. Eddig nagyreszt csak az SLBM ek cirkulaltak arra viszonylag kisszamban, es par vadasz. Azonban ha ott nagyobb szamban jelennenek meg a tengok az egy uj jatszoteret nyitna uj szabalyokkal.
A jeg zajlas csak egy a sok uj, a leg tobb tengos altal eddig nem vagy alig tapasztalt helyi adottsagbol. A kulonbozo es uj aramlatok de legfokeppen a jeghegyek olyan szituaciokat tudnak teremteni hogy senki semmikor nem lenne ott biztonsagban.
Csak gondoljatok bele hogy pl egy oreg nukitengo is megtudna lapulni egy jeghegy tengeralatti resze mogott varva hogy ki cirkulal arra es uszik bele a torpedoinak celkeresztjebe. Gyakorlatilag ujra „dogfight ” lenne .
@KC: nem, valóban nem üzemszerű állapotban leledzik :) Konkrétan hasraszállás miatt: http://www.edwards.af.mil/news/story.asp?storyID=123091878
„Csak gondoljatok bele hogy pl egy oreg nukitengo is megtudna lapulni egy jeghegy tengeralatti resze mogott varva”
Szép elképzelés, de ilyesmire a Jeges tenger területének 1%-án azaz egy százalékán huszonöt évente egyszer van lehetőség, amikor egy Grönlandi gleccserről akkora darab jég szakad le ami megfelel ennek a kritériumnak. Az arktikus vizek jéghegyeinek gyakorlatilag száz százaléka maximum egy, nagyritkán két méter vastagságú a tenger felszínén képződött jégtakaróból levált jégTÁBLA.
A neten jéghegyekről fellelhető fotók 99%-a az antarktiszi vizeken készült, mivel ott vannak meg az adottságai a jéghegyképződésnek.
Kedves Blogen….
Igazságod vagyon, hiszen Kuruc kolléga a déli féltekéhez Khmmm kötődik…. :-) :-) Neki a Sark az az Antarktisz…
Viszont a tengerfenék az Arktiszon sem asztallap. Ott el tud bújni akárki. Lényeg, hogy az északi útvonalakon lassan kresz-táblákat kell kirakni, akkora lesz a forgalom. Alul is meg felül is…. A sarkkutatóknak pedig vigyázniuk kell, mit mondanak, mert nem tudni, ki hallgatózik a lábuk alatt :-) :-) :-) :-)
Kresz táblákat biztosan nem, mert egyelőre az északi utak mucsamocsoládi bekötőutak. Ezek a forgalmi adatok:
északnyugati átjáró 2010: 18, azaz tizennyolc hajó
északkeleti átjáró 2010: 15, azaz tizenöt hajó
az átjárók egyes szakaszait további több száz, de ezernél kevesebb hajó járta meg. Összehasonlításképp néhány jelentősebb tengerszoros forgalma:
Szuezi-csatorna: 14 000, azaz tizennégyezer hajó
Panama-csatorna: 14 000, azaz tizennégyezer hajó
Boszporusz: 50 000, azaz ötvenezer hajó
Malaccai-szoros: 60 000, azaz hatvanezer hajó
Gibraltári-szoros: 100 000, azaz százezer hajó
LJ
A közvélekedésen kívül miből gondolod, hogy az ami szonárok jobbak?
Mégiscsak legfőbb ideje lenne megcsinálni a Sziámi – csatornát.
Kedves Gacsat….
Írtam már, hogy a fiam a Deutsches Marine tengós tisztje. Az én érdeklődésem is közelebb áll ehhez a témához. Hogy miből gondolom, hogy az US szonárrendszerek jobbak, mint a hasonló orosz rendszerek?
Több oka van ennek:
Kezdetnek válasszuk szét az aktív és a passzív szonárokat.
Az aktív rendszerek megkülönböztethetők frekvencia-tartományuk szerint. Sugározhatnak a réteghatárokig, vagy azokon át is. Ezek nagyjából azonos fejlettséget képviselnek.
A passzív szonárok, azaz az érzékelőkben van a kutya elásva.
Az US szonárok kutatása/fejlesztése visszanyúlik a 1910-es évekre (ASDIC).
A passzív rendszerek lelke az érzékelő szenzor és a feldolgozó számtech kapacitás, valamint a rendelkezésre álló adattár.
A szenzorok gyártási technológiája, elhelyezése a tengón nagyban befolyásolja a lehetőségeket (pl. vontatott szenzorok).
A számtech kapacitás az orosz tengerészet hajóin a legutóbbi időkig és egyesek szerint ma is erősen korlátozott. Nyugati alkatrészekre szorulnak és/vagy gyártási kultúrájuk sem az igazi.
Az adattár: a SzU, majd Oroszország sokkal később kezdte meg a nyílt vizi hang-adattár létrehozását, mint az USA vagy bármely állam. Az előbb említett számtech-kapacitás is behatárolta ennek lehetőségét. Mára már közelítenek az adatmennyiségek, de pl. – állítólag – az összeg LA Class hajó hangja még nincs meg az oroszoknak, pedig lassan kivonják őket.
Nagyjából, munkaidőben írva… ennyi…. Tudom, kiegészítésre szorulna, de ezt meghagyom más, kedves kommentelőnek.
Üdv.
Hát, ez igazán korrekt tájékoztatás volt.
blogen, azok a jéghegyek alighanem sűrűsödni fognak, ha igaz, amit a felmelegedésről hallani lehet – márpedig valószínűleg létezik a felmelegedés.
Nem valószínű, a grönlandi gleccserek már szinte mind hosszú fjordokba szakadnak, nincsenek nagy tengerbe lógó jégmezők, így minimális az esélye nagyméretű jéghegyek megjelenésének az északi vizeken.