2011. október 25-én, majdnem 50 évvel a típus hadrendbe állítása után sor került az utolsó B53 típusú termonukleáris fegyver, azaz az Egyesült Államok által hadrendben tartott nukleáris fegyverek között a legnagyobb hatóerejűek közé tartozó gravitációs bomba utolsó példányának szétszerelésére. Az Mk-53/B53/W-53 1962-1997 között tartozott az aktív állományba, mellyel egyben az USA által leghosszabb ideig hadrendben tartott típusa is. Ezen 9 MT hatóerővel rendelkező szörnyek utolsó példányát hol máshol tették volna múlt időbe, mint az Energiaügyi Minisztériumhoz tartozó Pantex Plant területén. (A bevetést leszámítva a nukleáris fegyvereket az Energiaügyi Minisztérium kezeli az Egyesült Államokban. A Pantex pedig az USA egyetlen üzeme, ahol nukleáris fegyverek szétszerelése zajlik.)
Egy B53 érkezése a Pantexhez 2011 februárjában | Fotó: National Nuclear Security Administration ,
1962 augusztusa és 1965 júniusa között 350 darab került legyártásra. A korai példányok kivonása 1967-ben már meg is megkezdődött. Újabb körös kivonási időszak zajlott a 80-as évek alatt, a Titan II ICBM-ek nyugdíjazásakor, lévén az USA legnagyobb ballisztikus rakétáján is az Mk-53/B53 lovagolt W53 jelöléssel.
Autó, vagy termonukleáris bomba burkolata – ezen a telepen úgy tűnik egyre megy… | Fotó: National Nuclear Security Administration ,
A B53 nem nukleáris komponenseinek végzete. Ez a fotó konkrétan 2007-ben készült | Fotó: National Nuclear Security Administration ,
Az anno a Moszkva környékén beásott szovjet parancsnoki központok kiütésére tervezett fegyverből 50 darab egészen 1997-ig, a szerepkörben az utódot jelentő B61 Mod 11 érkezéséig az aktív állományban maradt. Sőt! Ez az 50 bomba ezt követően egészen 2010-ig az Egyesült Államok nukleáris arzenáljának második lépcsőjében, az ún. „Hedge Stockpile”-ban volt megtalálható. Az ebbe a kategóriába sorolt nukleáris töltetek ugyan nem azonnal bevethetőek, ám teljes mértékben hadra foghatóak, mindössze párosítani kell őket a szintén rendelkezésre álló hordozóplatformjukkal – rakéta, bombatest. Mindenesetre ezzel kapcsolatban elmondható, hogy a Nemzeti Nukleáris Biztonsági Hivatal (National Nuclear Security Administration) korábbi közlése szerint 2010 őszére dolgozták ki a B53-asoknak az NNSA Seamless Safety for the 21st Century rendszere által támasztott követelményeknek eleget tevő szétszerelésnek módját, illetve ehhez előállítani a szükséges eszközöket.
B-52 és a B53 ,
Az Mk-53, majd később B53-ra átnevezett bomba fejlesztésének kezdete 1955-ig vezethető vissza: az év novemberében a védelmi minisztérium egy ún. Class C (5 tonnánál kisebb tömeg, megatonnás kaliberű hatóerő) bomba megvalósíthatósági tanulmányának elkészítésére kérte fel az Atomenergia Bizottságot. 1956 szeptemberében Los Alamos kapja a megbízást a töltet kifejlesztésére, melyet 1957 júniusában hagy jóvá a védelmi minisztérium Mk-46 jelöléssel.
1958 márciusában a Stratégiai Légiparancsnokság formálisan igényt jelent egy Class C kategóriájú fegyverre, melyet a 25 MT hatóerejű Mk-41 utódjának szánnak. Los Alamosban ekkorra már jól haladtak a dolgok, a Castle Bravo tesztben debütált TX-21 „Shrimp” prototípus továbbvitelével megalkotott újabb prototípus készen állt a tesztelésre. Az 1958-ban futó Operation Hardtack I tesztsorozatban 3 alkalommal robbantották a prototípust, illetve a 2. teszt eredményei alapján annak áttervezett változatát:
- 1958. május 11., 18:15 (UTC) Butternut – a leendő Mk-46 első fokozatának tesztelése. 105 kT becsültek a termonukleáris reakció beindításához szükséges környezet megteremtéséért felelős atombombától. 81 kT energia szabadult fel.
- 1958. május 26., (UTC) Yellowwood – a második fokozat is tesztelésre került, azaz immáron hidrogénbombaként mutatkozott be az TX-46. Ámde csúfosan, ugyanis a fúzió csak immel-ámmal valósult meg, „mindössze” 330 kT energiát szabadítva fel.
- 1958. június 28., 19:30 (UTC) Oak – az áttervezett csomag újbóli tesztelése. 8,9 MT energia szabadult fel, mellyel a 6. legnagyobb amerikai nukleáris tesztnek tekintendő.
Operation Hardtack – Oak teszt. A Marshall-szigeteki Enewetak atoll területén végrehajtott tesztben a 37 inch átmérőjű és 100,5 inch hosszú prototípust egy sekély – 12 láb / 3,6 méter – vízben rögzített, kissé alámerült uszályon robbantották fel. A teszt következtében a helyszínéül szolgáló lagúna fenekén egy durván 1,7 km átmérőjű és 62 méter mély kráter keletkezett ,
Az Oak tesztben teljes erejével bemutatkozott TX-46-ból lett 4 évvel később a B53-Y1 változat ,
Az 1959 elejétől már TX-53 megjelöléssel futó programban a fejlesztések tovább zajlottak, egészen 1962 augusztusáig, mikorra véglegesítve lett minden és elkészültek az első példányok is. A végleges változat, az Mk-53 sohasem került tesztelésre, noha az Operation Dominic, azaz az Egyesült Államok utolsó atmoszferikus tesztsorozatában erre megvolt a lehetőség. A később B53-ra átnevezett fegyvert két változatban – B53-Y1/”piszkos” és B53-Y2/”tiszta” – gyártották. A B51-Y1 esetében a második fokozat köré U-238 réteget vittek fel, mely jelentősen növelte a bomba hatóerejét, illetve az azt követő radioaktív kihullás (fallout) mértékét. A „tiszta” változatban a fúziós fokozat köré ólom, vagy volfrám került, melyet a fúzió során felszabaduló nagy energiájú neutronok nem hasítottak volna. A tiszta változat hatóereje kérdőjeles, de elviekben kisebb kellett legyen az Y1 változaténál.
A típusnak a Titan II ICBM-ekre szánt W53 változatából összesen 65 darab került legyártásra – összesen pedig 63 silóban lapítottak Titan II-esek.
molni: köszi a tegnapi tippet @ B-52 hír :)
http://www.youtube.com/watch?v=JlSQAZEp3PA&NR=1
Ez szép. Jo a cikk.
Szívesen. :)
Más. Pénteken elvben elkezdem írni az F-15 cikket. Sanszosan lesz egy Haditechnikás verziós és egy sokkal-sokkal bővebb HTKA-s. Körbeszimatolásom végeredménye az, hogy nem túl valószínű, hogy könyvként bárki kiadná, de azért majd, ha elkészült az HTKA-s változat, akkor azért bepórálkzok vele, hátha érdekel valakit.
(A könyvespolcokon levő silány termékekből ítélve nem vagyok optimista.)
Én biztos vevő lenék egy könyvre :)
Legfeljebb kinyomtatod a HTKA-s cikket. :)
Nevetni fogsz Kiszoktam A haditechnikai eszközök újságok Könyvek közötti gyűjteményemben benne vannak az itteni cikkek is :)
Kisszériás könyvek elég drágák, ebbe szoktak belebukni a normális haditechnikai könyvek (nem a Földi Pál/Kurt Rider és tsa szutykokra gondolok)… Mostani Haditechnikában is a torrentezőkre mutogatnak, hogy miattuk nem veszik elegen a könyvüket, ezért készült 5 évig a második része, a 3. része meg lehet el se készül ha nem rohan mindenki azonnal megvenni. Pedig én momentán azért nem vettem meg, mert ami benne van az torrentezés nélkül is megtalálható az interneten… Osprey kiadványok közül viszont megvan néhány (Párduc, Sherman, most tervezem a T-34 beszerzését).
Viszont ha már könyvet adatsz ki akkor lehetne egy tényleg naaagy vastag nyomtatvány amin megragad az ember szeme. (F-14,F-15,F-16,F-18 az amerikai légierőben vagy vmi hasonló)
Mondjuk az álag könyvek színvonalát nézve a nagy kérdés az lenne, hogy ki értené meg egyáltalán azt a „fanatikusokon” kívül?
Múlt héten bementem három könyvesboltva. A „hadtitchnikai” könyvek túlnyomoró része 1-2 oldalas „típusismerető” volt úgy, hogy az oldal fele vagy 2/3-a fotó. Tényleg szép fotóttak tömik tele, de a net is tele van képekkel. És ezért elvben kiad valaki súlyos ezreket. Meglepő.
Nem könnyű úgy megcsinálni egy ilyen szak könyvet ami a laikus is megérti Meg az is értékeli aki már egy kicsit ért a témához Bosszankodtam már olyan élírásoktól hogy a falnak mentem hogy lehetett ilyet leírni Még olyannal is találkoztam szak könyvben hogy a típusjelet sem tudták normálisan leírni
A könyvhöz vagy újra kellene írni mellékletként a HT összefoglaló egy részét aerodinamikával, vagy szimplán mellékelni kellene hozzá azt is, persze még tovább finomított formában, hogy érthető legyen…
Sajnos ilyen a könyvpiac, amilyennek leírtátok és ez nemcsak a haditechnikára igaz. Az igényesen megírt szakmunkákra kicsi a kereslet, ahogy Molni írta az emberek megveszik több ezerért a „jé de szép képek vannak benne” könyveket,aminek az árából kb. két igényes munkát is vehetne.
Érdekes a magyar könyvpiac is az tény. Nem a reklámozom, de van néhány nagy áruház olykor jó akciókkal. A csillagászait albumokba kellenek a nagy képek, mert anélkül túl száraz és talán nem is értelmezhető lenne a leírtak. Utoljára egy ilyet vettem, azt is akcióban. Nem lenne rossz, ha vastagabb és tartalmasabb haditechnikai könyvek lennének. A jövőbeli F-14/15/16/18 könyvhöz lenne egy cím javaslatom: Amerikai tinédzserek – mielőtt még bárki ketté harapnak viccnek szántam.
Talán többen levennék a polcról!
Van egy-két sorozat, amit olvasok, de abból az egyiknek sosem lesz már befejezése magyar nyelven pedig jó történet! A másik pedig nagyon elsorvadt, két-három évente egy könyv, míg 6 évvel ezelőtt ez a 2-3 könyvben realizálódott évente…
Bezzeg mást kiadnak………….
molni lassan össze is füzhetnél párat… és ha nem is könyvként de digit könyvként megjeleníthetnéd őket. Kvázi ugye kész is van mára könyved 4/5e.
Aztán felrakhatod vmi ekönyvboltba vagy akárhova egy „Donate” gomb kiséretében és aki értékeli annyira az ad érte pl. „990Ft”. Vagy darabonként 199Ftért. Tényleg pl. …és elnézve a kínálatot aki elolvassa és utána nem értékeli 190Ftre az elmehet kukutyinba…. :)
molni lassan össze is füzhetnél párat… és ha nem is könyvként de digit könyvként megjeleníthetnéd őket
Mármint fizetősen? Kizárt. Tele vannak szerzői jogvédett képekkel, a röntegrajzoka meg aztán főleg…
A bevételed el is menne a jogdíjak nagy részére…
Tudnátok olyan oldalt linkelni, ahol lehet szabadon felhasznált képeket találni? Minden jöhet, harci gépek a kor nem számít, teherszállítók, harckocsik, hajók stb.
Előre is köszönöm!
Össsze sem lenne mérhető. Egy röntgenrajz ára ~500-1000 Euró. A képek darabja 10-20 k HUF.
Donate
Szerintem azután is kell adózni, ugyanúgy szerzői jogi hecehruca. Nem éri meg vele foglalkozni. vagy kiadja valaki, vagy nem. Ha nem, akkor mindent megjelölök forrásként és használok szívbaj nélkül.