Az idei év februárjának elején keltek szárnyra azon hírek, miszerint a két Korea közti helyzet romlása miatt a dél-koreai kormány tagjai között egyre markánsabban körvonalazódik, hogy az FX-III (FX Phase 3) tender megkezdését a korábbi 2014-es dátumról célravezető lenne az idei évre előrehozni. A program keretében az FX-I és FX-II során beszerzett 40+20 F-15K mellé újabb 60 darab vadászbombázót kívánnak beszerezni és erre maximálisan mintegy 9 milliárd dollárt szánnak.
Korábban a két amerikai gigász a Boeing és a Lockheed Martin neve, és az F-15SE és az F-35 merült fel, ám a Szöülban a múlt héten megtartott International Conference for Air and Space Power alatt támadásba lendült Európa is. Az FX-I tendert az Eurofighterrel elbukó EADS úgy döntött, hogy a két csökkentett észlelhetőségű vasmadárral szemben ideje bevetni a nehéztüzérséget és csábító ajánlatot tett a koreaiaknak: meghívták őket az Eurofighter programba, az EADS teljes értékű tagjának.
„Várjuk a koreai ipar részvételét, az EADS teljes értékű tagjaként” – nyilatkozta az EADS export vonalon vezető tanácsadója, Erwin Obermeier, egyben megerősítve a teljes technológiai transzfert: „Rendelkezésükre állna az Eurofighterrel kapcsolatos összes előny, tudás és technológia.” Mindezek mellett emlékeztetve arra is, hogy a konzorciumhoz csatlakozás további előnyökkel is járna a dél-koreai ipar számára, lévén az Eurofighter program tagjai közösen fejlesztik, állítják elő és szállítják le a megrendelt gépeket.
Elmondása szerint ha Szöult sikerül az Eurofighter mellé csábítani, akkor a megrendelendő 60 gép mintegy fele Dél-Koreában épülne meg. Konkrétan az első 10 Eurofighter épülne teljesen Európában, a következő 24 dél-koreai szállítású elemekből szintúgy az öreg kontinensen, míg a maradék már Dél-Koreában kerülne összeszerelésre.
Eurofighter egy adag Paveway-IV-el ,
Az ajánlat kétségtelenül csábító – főleg a technológiai és gazdasági vonatkozásai miatt. Kérdés, hogy elegendő lesz-e a dél-koreai repülőgép iparral szoros szálakat ápoló Lockheed Martin, vagy az FX-I és FX-II szállítások és egyes komponensek helybeni gyártatása végett szintén komoly lövészárkokkal rendelkező Boeing kifüstölésére.
Nyilván nem lepődik meg senki, hogy mind a Boeingnak, mind pedig a Lockheed Martinnak megvan a maga álláspontja az FX-III program kapcsán.
A Silent Eagle-el induló, Chicago-i székhelyű mamutvállalat egyrészt azzal a nehezen vitatható érvvel áll ki portékája védelmében, hogy csökkentett észlelhetőségű gépéhez a korábbi F-15K Slam Eagle beszerzések végett rendelkezésre áll az infrastruktúra, másrészt ezen vasmadár tudja a legnagyobb mennyiségű fegyverzetet magával cipelni a legszélesebb skáláról a jelenleg a piacon elérhető megoldások közül.
A Silent Eagle demonstrátorként funkcionáló F-15E1 nyitott fegyertérrel | Fotó: Boeing ,
Lockheed Martinék defenzív vonalat voltak kénytelenek felvenni az őket ért, erősödő kritikák miatt: határozottan cáfolták, hogy a dél-koreaikra az F-35 első szériájából kívánnak elvetemült áron csak minimum képességekkel rendelkező gépeket rásózni.
Az F-35A második sorozatgyártott példánya. A japán jövő? |Fotó: Lockheed Martin ,
