A pilóta nélküli katonai légi járművek térnyerésével párhuzamosan felmerült az igény rá, hogy a jövőben esetleg ezeket a repülőgépeket is lehetséges legyen repülés közben megtankolni. Az ember vezette típusoknál lassan fél évszázada alkalmazott technológia továbbfejlesztésén főleg az Egyesült Államokban foglalkoznak kiemelten, ott is főként a USAF berkein belül. A légierő távlati terveiben fontos helyet kapnak a különféle UAV és UCAV típusok, melyek hatótávolságát és őrjáratozási idejét eddig soha nem látott mértékben megnövelhetné a légi utántölthetőség lehetőséget.
Hírünk apropóját az adja, hogy a Northrop Grumman sikeresen tesztelte új navigációs berendezését, melynek segítségével megoldható lesz a pilóta nélküli járművek rávezetése a tankerek töltőcsövére. A USAF Kutatólaboratóriuma által irányított AAR (Automated Aerial Refueling – automatikus légi utántöltés) program egyik legfontosabb elemét képezi a Relative Navigation névre keresztelt, több összetevőt magába tömörítő eszköz. A légi utántöltés két ember vezette jármű között sem kifejezetten kockázatmentes folyamat, ez pedig hatványozottan igaz akkor, ha az egyik fél egy UAV. Ennek megfelelően többszörösen biztosított és a legkisebb hibát is kiküszöbölni képes rendszerre van szükség a drága emberéletek és repülőgépek biztonságának garantálására.
A Relative Navigation főbb összetevője a Northrop Grumman LN-251 műholdas helymeghatározásra (GPS) alapuló navigációs rendszer, amit egy száloptikás tehetetlenségi pozicionáló eszköz egészít ki. Szintén most került sor a Rockwell Collins 24 csatornás GPS-vevőjének kipróbálására is, ami a folyamatos és késés nélküli adatvételt garantálja. A töredezettség-mentesség jelen esetben kiemelt fontosságot kap, hiszen akár néhány másodpercnyi késés is végzetes következményeket produkálhat a folyamatos során. Éppen ezért kellett megoldani a teljesen valós idejű információ-forgalmazást, ami a modern száloptikás kábelekkel vált megvalósíthatóvá.
A USAF az elmúlt hónapokban nyolc tesztet végzett, melyek során egy átalakított Learjet játszotta el az UAV szerepét, a másik fél pedig a Kansasi Légi Nemzeti Gárda 190. légi-utántöltő ezredének egyik – szintén némileg módosított – tankere volt. Az utántöltő gép átalakítására szintén a már említett valós idejű kommunikáció miatt volt szükség, de ez nem igényelt túlzottan nagy költségeket vagy munkaidőt. A kísérleti légi-utántöltések a légierő szerint jól sikerültek, probléma nem adódott egyik próbálkozás során sem. A következő lépés a valódi UAV-k légi tankolása lesz.
A Relative Navigation egyébként könnyedén integrálható lesz más repülőgépe, mivel moduláris felépítésű és nyílt architektúrájú. A jelenlegi cél, hogy 10-15 éven belül a légierő minden légi-utántöltő repülőgépe képes legyen pilóta nélküli járműveknek is üzemanyagot átadni repülés közben. Sőt, a rendszer alkalmazható lesz arra is, hogy két UAV adjon át egymásnak tüzelőanyagot – természetesen ehhez komolyabb módosításokra lesz szükség az utántöltő fél esetében.