Moszkva: túl korai még a taktikai atomfegyverekről tárgyalni

Most hogy a közelmúltban orosz részről is ratifikálásra került a tavaly áprilisban aláírt Új START szerződés, már csak a ratifikációs dokumentumok kicserélésére van szükség az egyezmény hatályba lépéséhez. Dimitrij Medvegyev nyilatkozata szerint erre a két fél külügyminisztereinek soron következő találkozója kapcsán kerül sor, melyre várhatóan még a héten, február 3-4. között, Münchenben kerülhet sor.

A hadászati nukleáris fegyverzetek csökkentésének ezen új szakasza azonban egyben a harcászati nukleáris arzenál hasonló redukálásának nyitánya is lehet (a későbbiekben). Az amerikai Szenátus ugyanis a ratifikálás kapcsán kötelezte Washingtont kétoldali tárgyalások megkezdésére a témában.

Jelenleg az aktív állományú taktikai atomtöltetek mennyiségét sokkal durvább saccolásokkal kénytelenek megadni az ezzel foglalkozó civil szervezetek, lévén mivel ezen töltetek száma nincsen egyezményben szabályozva mind az Egyesült Államok, mind pedig Oroszország mélyen hallgat pontos mennyiségükről.

Amit tudni lehet, hogy az anno még Jelcin elnök által beígért, a készletet több mint felező komoly kurtítások egy 2007-es orosz bejelentés szerint bekövetkeztek – ennek ellenére Moszkva rendelkezésére még így is mintegy négyszeres mennyiség állhat rendelkezésre a mérvadó szervezetek becslések szerint. A forró kását nem kerülgetve, azok részére, akik eddig nem ismerték a szóban forgó becsült mennyiségeket: ~500 vs. ~2 000.

Az amerikaik taktikai vonalon mára már csak az 1960-as években kifejlesztett B61-es gravitációs bomba harcászati változatait, – B61 Mod 3 és Mod 4 – illetve haditengerészeti alkalmazásra a Tomahawk TLAM-N változatán alkalmazható W80 robbanófejet tartják az aktív arzenálban. Utóbbiból elvileg 100 darabot, míg előbbiből 400-at, melyből 150-200 európai NATO szövetségesek területén található – amerikai kontroll alatt, ám a szövetséges erők általi bevethetőséggel.

Az M-28 és M-29 Davy Crockett Weapon System névre hallgató khmm… mókás kis megoldások már régen a múlt időt jelentik. A három fő által kezelhető fegyver által kilőtt lövedékben egy W54-es robbanófej kapott helyet, mely 0,1 / 0,2 kT hatóerővel rendelkezett. A megoldás szépséghibája az volt, hogy az M-28 2, az M-29 pedig maximum 4 kilométerre volt képes elköpni a 34,5 kilogrammos lövedéket. Ez egyben azt jelentette, hogy a kezelőszemélyzetnek nagyjából esélye sem volt a robbanásból eredő hatások megúszására. Különösen akkor nem, ha nem a járművel szállított változatról került volna sor az indításra. Összesen 2 100 darab készült, a rendszer pedig 1961 – 71 között állt a U.S. Army rendelkezésére.

Az M65 Atomic Cannon, azaz becenevén Atomic Annie minden bizonnyal ismertebb a Davy Crockettnél. A 280 mm-es, nukleáris belsőséggel (W9-es töltet) rendelkező „malacok” röptetésére alkalmas szerkezetet Európában és Dél-Koreában telepítették 1953-tól kezdődően. Igazából roppant hamar elavult, de azért 1963-ig hadrendben állt ettől függetlenül. A W33 (203 mm) és a W48 (155 mm) képében egyébként egészen 1992-ig megtalálhatóak voltak a tüzérség által célba juttatható nukleáris töltetű lövedékek az Egyesült Államok arzenáljában. Apropó, az M65 mintegy 20 mérföld távolságba tudta ellőni a 15 kT-ás töltetet rejtő lövedéket. Egyetlen éles tesztje az Operation Upshot-Knothole tesztsorozat Grable tesztje volt. A fenti videó az arról készült filmanyagból van – Full HD felbontásban is ;) Ajánlóként: a tesztsorozat egyik másik tesztje kapcsán korábban közzétettünk egy hosszabb cikket, mely a Desert Rock hadgyakorlatokkal is foglalkozik. Ezekben az atomfegyverek harctéri alkalmazhatóságát vizsgálták és a robbantás helyszínét megközelítő csapatmozgásokat is tartalmaztak. A cikk erre olvasható.

Az orosz taktikai atomarzenál azon felül hogy jelenleg jelentősen nagyobb az amerikainál, felhasználás szempontjából színesebb összetételű is.

Az amerikaiakhoz hasonlóan már nincsenek atomfegyverek a szárazföldi csapatok kezében, ám a légierő és a haditengerészetnél természetesen igen. Mindemellett az aktív készlet majd harmada légvédelmi célokat szolgál a Moszkva környéki rakétavédelmi rendszer elemeként, az 53T6 Gazelle elfogó-rakéta robbanófejeként, de főleg az Sz-300 nukleáris fejjel szerelt rakéták indítására alkalmas változatán. A becslések szerint a légierő számára 650 töltet áll rendelkezésre gravitációs bombák, vagy robotrepülőgépekre szerelhető robbanófejek formájában. A haditengerészet elvileg mintegy 700 töltettel gazdálkodhat – robotrepülőgépek robbanófejeként, illetve tengeralattjárók ellen bevethető fegyverek és torpedók képében.

Az inaktív és/vagy megsemmisítés előtt álló készletek kapcsán az Egyesült Államok kapcsán további 7-800, míg Oroszország kapcsán további cirka 3 400 töltettel számolnak.

A taktikai arzenál egyezményben történő szabályozásáról Washington tehát kész tárgyalásokat folytatni, azonban Moszkva egyelőre ódzkodik ettől.

„Még csak a közelében sem tartunk annak, hogy ebben a témában tárgyalásokat folytassunk a lehetőségekről, már csak azért sem, mert még nem tudjuk, hogy az új egyezmény (az Új START) hogyan lesz implementálva.” – nyilatkozta Szergej Ribakov orosz külügyminiszter-helyettes újságíróknak még múlt hét pénteken. „Míg nem látjuk, hogy miként teljesülnek a vállalások, az egyezmény szellemisége mennyire kerül követésre a felek részéről, addig ez a kérdés számunkra korai.” – állt nyilatkozatának folytatásában.

Folytasd a fórumban

Hasonló hírek

Boeingra cseréli E-3 Sentry flottáját az USAF

Boeingra cseréli E-3 Sentry flottáját az USAF

Végrehajtotta szűzrepülését a Tu-160M első példánya

Végrehajtotta szűzrepülését a Tu-160M első példánya

Itt az első japán KC-46A

Itt az első japán KC-46A

Polcra rakja az F-35-öt az USAF?

Polcra rakja az F-35-öt az USAF?