A McDonell Douglas F-4 Phantom II fénykorában a világ egyik legjobb vadászbombázó repülőgépe volt és három haderőnem kötelékében szolgálva hosszú évekig adta az Amerikai Egyesült Államok légiflottájának gerincét. Az aktív szolgálatból az 1990-es évek közepére végképp kiszorították az új, fejlettebb 4. generációs típusok, így napjainkban már csak néhány külföldi rendszeresítő használja. Azonban mégsem tűnt el teljes egészében a USAF állományából, ugyanis egyetlen repülőszázad még mindig repüli – sőt, nemrég új feladatot is találtak a számára.

A Tyndall légibázison állomásozó és az 53. fegyverzet-kiértékelő csoport alárendeltségébe tartozó 82. légicél-kezelő század az utolsó amerikai alakulat, mely a Phantomot repüli. Pontosabban a QF-4C/E/G/R változatokat, amelyek nevében a Q betű arra utal, hogy pilóta nélküli légi célként is felhasználhatók. Természetesen emellett megőrizték annak a lehetőségét is, hogy személyzettel repülhessenek. Ez utóbbi most igencsak jól jött, ugyanis új feladatkörben kellett alkalmazni a típust.

„Már régóta dolgoztunk az ötleten, mely szerint a Phantom II-t alkalmassá tennénk légi célok vontatására is. Most ez szükségessé is vált, ugyanis a Lear Jet regionális utasszállítók helyett valami más típust kellett igénybe vennünk ebben a szerepben.” – ismertette a kialakult helyzetet Ryan Luchsinger alezredes, a 82. század parancsnoka. „A haditengerészet részéről merült fel az igény egy új repülőgépre a Lear Jet helyett, melyet kivontunk a szolgálatból. A QF-4 pedig tökéletes választásnak tűnt, így nekiláttunk az átalakításoknak. Visszatekintve úgy értékelem, hogy jól döntöttünk.”

A USAF 82. századának egyik QF-4 Phantomja – ez az egység üzemelteti a pilóta nélküli célgépeket |Fotó: USAF ,

A 82. század által használt, 36-42 éves átlagéletkorú F-4-eseket fel kellett készíteni a légi célok vontatására, valamint szükségessé vált biztonsági előírások létrehozása is. Amikor ezekkel elkészültek, sor kerülhetett a próbákra: először csak a rendszer működését ellenőrizték, majd következhettek az éleslövészetek.

Maga a célvontató rendszer a haditengerészet egy hasonló, de régebbi eszközéből került átkonvertálásra, melyet az korábban saját F-4-esein használt. Az új rendszer azon kívül, hogy korszerűbb, biztonságosabb is lett – legalábbis a készítők szerint.

A céltábla 18 méter hosszú, és speciális rögzítők segítségével csatlakoztatták a repülőgépekhez. Kiengedése egy 36 méteres lánc és egy 487 méteres kábel segítségével történik, így összesen több mint 520 méter van közte és az F-4-es között, ami már tökéletes biztonságot nyújt a Phantom számára. A lövészeteket egyébként a haditengerészet légvédelmi tüzérei hajtják végre, így kizárólag előre kijelölt tengerszakaszok felett repülnek, ahová polgári hajókat és repülőgépeket nem engednek be. Feladatuk végrehajtása után az F-4-esek visszaviszik a célokat a bázisra, ahol így lehetségessé válik a kiértékelés.

A Phantom II ilyen célú alkalmazásával a hivatalos adatok szerint a légierő évente mintegy 750 000 dollárt takarít meg, ami nem elhanyagolható mennyiség. Ez előrevetíti, hogy a típust még sokáig fogják repülni légi célok vontatására is, így a jó öreg Phantom II karrierje továbbra sem ér véget.