Az minden, a téma iránt kicsit is jobban érdeklődő ember számára ismert tény, hogy a repülőgépekről indított, irányított rakétafegyverek jövőjét az olyan eszközök jelentik, melyek képesek egyszerre levegő-levegő és levegő-föld üzemmódban is működni, tehát egymagukban válthatnak le több, jelenleg szolgálatban álló fegyvert. Nem véletlen tehát, hogy a világ vezető védelmi ipari cégei közül több is nekifogott – ki állami támogatásra, ki saját szakállán – , hogy létrehozzon egy ilyet. Az Egyesült Államokban a Raytheon és a Boeing járnak az élen, ők előbbi kategóriába tartoznak.
A Raytheon például most kapott 27 millió dollárt a DARPA-tól (Defense Advanced Research Projects Agency), melynek fejében a T3 nevű rakétán kell dolgozniuk. Ez a már alapból futurisztikus nevet viselő eszköz hivatott arra, hogy a jövőben az Egyesült Államok ötödik generációs, csökkentett észlelhetőségű vadászbombázóinak alapvető, nagy hatótávolságú precíziós harceszköze legyen. A T3 a ’ triple target terminator’ névből ered, mely a három megsemmisítendő célpontcsoportra vonatkozik: ellenséges repülőgépek, földi célpontok és légvédelmi rendszerek.
A DARPA konkrétan a Raytheon AIM-120 AMRAAM és Texas Instruments AGM-88 HARM családok leváltását tervezte, de ha már lúd, legyen kövér: hozzácsapták a precíziós földi csapásmérést is. Az ügynökség hivatalos dokumentumai is úgy írják le a fegyvert, mint ’nagy sebességű, nagy hatótávolságú rakéta, mely képes levegő-levegő üzemmódra, földi célok támadására cirkálórakétához hasonlóan és az ellenséges légvédelmi rendszerek kiiktatására is alkalmazható’.
Mindeközben pedig a Raytheon házon belüli konkurenciát is kapott, méghozzá a JDRADM (Joint Dual-Role Air Dominance Missile) képében. Ezt a USAF Kutatólabor és a Boeing közösen készíti majd, s szintén az AMRAAM és a HARM összeolvasztásával kívánja létrehozni a jövő rakétafegyverét. A program több kisebb ágra tagolódik: a robbanófej fejlesztése a MR ROKM keretében folyik, az irányítórendszer létrehozása pedig a SITES elnevezésű csapat feladata. E kettőért a USAF Kutatólabor felel, a Boeing a tolóerő-vektoros irányítású, szilárd hajtóanyagú rakétahajtómű kifejlesztésén fáradozik a DRADM-T keretében.
Az alapvető probléma ott leledzik, hogy az Egyesült Államok fegyveres erőinél 2016-tól szolgálatba álló, s a jövő fő vadászbombázójának szánt Lockheed Martin F-35 Lightning II nem képes az AGM-88 HARM hordozására belső fegyverterében, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a ’radargyilkos’ rakéta nem fér be. Ám ha sikerül összehozni egy olyan fegyvert, mely egyszerre helyettesítheti az AMRAAM-ot és a HARM-ot, valamint még normál földi célok ellen is bevethető, akkor azzal jelentős ugrást érhetnek el minden tekintetben. Egy ilyen rakétával felvértezve az F-35 képes lenne ’lopakodó’ üzemmódban behatolni az ellenséges területre, semlegesíteni a légvédelmet, szembeszállni a felszálló vadászokkal, és még földi csapásmérést is végezhet – mindehhez pedig csak egyfajta eszközre lesz szüksége.
