Jelenleg két igazán nagy volumenű harci gép-beszerzési tender folyik a világban: a brazil F-X2 és az indiai MMRCA. Ezek valamelyike minden héten szerepel a hírek között, akár többször is, s minden valamirevaló repüléskedvelő embernek van véleménye róluk. Nos, most is csak folytatni tudjuk az eddigi sémát: ezúttal a 126 darabos indiai beszerzéssel kapcsolatban keltek szárnyra vélemények, melyek utat nyitnak a további eszmecseréknek is. Lássuk tehát a felhozatalt!

A Dél-Ázsia szubkontinensnyi országának népes internet-közössége nem meglepő módon sokat csámcsog az MMRCA-n is. Most a Sify online magazin tett közzé egy eszmefuttatást, mely mögött több helyi szakértő is felsorakozott. Ez pedig nem más, mint az az – talán már a HTKA olvasói által is felvetett – ötlet, hogy a 4. generációs vadászbombázók rendszeresítését célzó tender helyett vegyenek 5. generációs típust, méghozzá az amerikai Lockheed Martin F-35 Lightning II-t! Ezen kijelentés mellett több pro – és kontraérv is szól, nézzük ezeket.

Azok, akik támogatják a javaslatot, igencsak radikálisan gondolkodnak: szerintük az egész MMRCA tender törölni kellene, és helyette mindennemű pályázat és kiválasztási procedúra nélkül az F-35-öst kellene megvásárolni. Ugyanis – mondják ők – mire a 126 repülőgép szolgálatba áll (ez 2018 környékére tehető), India térségében már jelen lesznek 5. generációs típusok is, de 2020 utánra biztosan. Ez pedig azt jelenti, hogy a 4. és 4+ – 4++ generációs repülőgépek már nem jelentik majd a legkorszerűbb technológiát, így fölösleges rájuk alapozni az Indiai Légierő jövőjét.

F-35A ,

Az MMRCA győztese a tervek szerint 30-40 évre meghatározó része lesz az IAF-nak. No mármost, az F-35 várhatóan az évtized közepére-végére elterjed jelenlegi megrendelői között, és egyszerre elavulttá teszi a mai első vonalbeli típusokat. Ajai Shukla indiai szakértő-publicista szerint sokkal egyszerűbb lenne, ha pár évet várnának, selejteznék a meglévő elavult repülőgépeket, és a közben megspórolt, eredetileg az MMRCA-nak szánt pénzeket egy jelentős Joint Strike Fighter-flotta felépítésére költenék. Így egyből rendelkeznének egy 5. generációs típussal, mellyel ellensúlyozhatnák a Kína felől rájuk leselkedő, egyre növekvő fenyegetést.

Felmerülhet a kérdés, hogy az F-35 miért is nem szerepel az MMRCA induló között? Nos, azért nem, mert a tender kiírásakor olyannyira lecsökkentették a minimális kívánalmakat, hogy a típus átlépte a felső határt, egyszóval ’túlképzettnek’ minősítették. Ezért történhetett meg, hogy a gyártó Lockheed Martin az F-16IN-t indíthatta csak a mezőnyben. Ám ebből is látszik, hogy a JSF sokkalta jobb, mint a többi pályázó, így logikusnak tűnhetne, ha a 4. generáció tagjai helyett ezt választaná India.
Volt más oka is, hogy az F-35 kimaradt: 2003-ban, mikor beérkeztek az ajánlatok, a típus még nem repült, első felszállására csak 2006-ban kerülhetett sor. Mostanra viszont már közel a sorozatgyártás beindítása is.

Érdekes módon az ellenérvek egy része pont az Indiai Légierő magas rangú tisztjeitől származik. Szerintük az MMRCA egyrészt már elég sok időt, pénzt és erőfeszítést követelt az ország részéről ahhoz, hogy sutba dobják, másrészt pedig szabálytalan lenne, ha egy típust a törvények szerinti pályáztatás nélkül választanának ki. Továbbá felhozható a javaslat ellen az is, hogy India a közelmúltban döntött arról, hogy az oroszokkal közösen fejleszt-gyárt 5. generációs típust, tehát 2020 környékére elvileg rendelkezésre fog állni ilyen repülőgép is az arzenálban. A 4++ generációs vadászbombázók pedig még hosszú ideig megfelelnek a követelményeknek, legalábbis addig, amíg Kína nem állít fel ellenük tetemes mennyiségű 5. generációs ellenfelet. Ez pedig nem ma lesz, hanem nagyjából akkor, mikorra India is fel tud mutatni hasonlót.

Nem elhanyagolható probléma az F-35-el kapcsolatban az sem, hogy már most jelentős számú megrendelés-állományt gyűjtött össze, tehát bizonytalan, hogy ha India egy-két éven belül megrendelné, mikorra kaphatná meg első példányait. A számítások szerint körülbelül 2020-2022 tájékán, addig ugyanis az Egyesült Államok Légiereje, Tengerészgyalogsága, Haditengerészete, a NATO-tagállamok, majd a közelebbi szövetséges nemzetek kapják meg hőn áhított vadászbombázóikat. Ez pedig többezres gyártási számot jelent, így a típussal rövidtávra nem érdemes tervezni.

,

Összegezve tehát kicsi az esély arra, hogy India egyszerűen törölné az MMRCA-t, így a 126 majdani IAF-vadászbombázó annak pályázói közül kerül majd ki, hogy együtt szolgálhasson a Szu-30MKI-val és a majdani FGFA-val, a közös orosz-indiai 5. generációs harci repülőgéppel.
A versenyzők egyik leglelkesebbike, a Boeing is bízik ebben, valamint saját győzelmében, melynek ismét hangot adott. Konkrétan Rick McCrary, a cég védelmi üzletágának értékesítési menedzsere nyilatkozott optimistán a tenderrel kapcsolatban:

’Úgy vélem, India mindenképpen két hajtóműves típust választ, mivel komoly, nagy teljesítményű harci repülőgépet keres légiereje számára. Remélem, a közelmúlt pozitív jelzései, mint az LCA számára kiválasztott F414 hajtómű, előrevetítik az F/A-18E/F Super Hornet, és egyszersmind a Boeing egész csapatának győzelmét ebben a gigászi versengésben.’