Ha szeptember, akkor Csehország!
Érdekes módon ebben a hónapban szinte párhuzamosan futtatják bohém barátaink két repülős eseményüket mindössze néhány hét eltéréssel. A CIAF változó színvonalú, de biztos programot ígér szeptember első hétvégéjén, míg az idén 10 éves ostravai NATO DAY pedig az egy évtized során felnőtt a társrendezvény mellé és igazi ritkaságokkal csábítja a haditechnika iránt érdeklődő közönséget a hónap közepén.

A 2001-ben először megrendezett bemutatón akkor még mindössze két nemzet vett részt, a házigazda cseheken kívül csak a lengyelek képviseltették magukat. A látogatók száma ekkor mindössze 10 ezer fő volt. Tavaly már 12 ország jelent meg, a legnagyobb durranás pedig egy C-5 Galaxy szállítógép statikus kiállítása volt. Ez meg is hozta az eredményt, mivel a két közönségnapon több, mint 130 ezren látogattak el a repülőtérre.

Legalább ugyanekkora érdeklődésre számítottak az idei évben is, amikor 11 ország jelezte részvételét, az igazi nézőcsalogatónak pedig az amerikai légierő B-52H bombázója ígérkezett. E mellette az angol RAF részvétele számított érdekességnek, egyrészt, mert idén elég ritkán jelentek meg külföldön, másrészt pedig azért, mert egy kisebb expedíciós egységet „dobtak át” a kontinensre. Légtérellenőrző, utántöltő, csapásmérő gépek, vadászrepülők és sugárhajtású kiképzők mellett a II. világháborús Hurricane Mk.I-es is vendégszerepelt. Mint minden repülőnapon itt is néhány előre beharangozott résztvevőt törölni kellett. Még jóval a rendezvény előtt kiderült, hogy a franciák csak Mirage 2000-es gépüket tudják küldeni a statikus sorra, a Rafale dinamikus helyett. Az azonban csak néhány órával a megnyitó előtt derült ki, hogy egyik ország sem küldheti Eurofighter típusát, ennek oka, az általunk is korábban megírt katapultülés probléma volt. Így sem német statikus gépeket, sem az osztrákok áthúzós dinamikus programját nem láthatták az érdeklődők. Maga a rendezvény egyébként egy egyhetes védelmi és biztonságpolitikai kiállítás volt, amelynek a hétvégi két utolsó napja volt a hivatalos közönségnap.

Ostrava repülőtere a várostól kb. 15 km-re délnyugatra Mosnov település mellett található. Pénteken az esti órákban érkeztünk és pont akkor ért betont RAF VC-10-es tankere, majd néhány perc múlva áthúzott a Harrierek köteléke is. Sajnos a fényképezőgép a kocsiban maradt, így ezek az események csak az emlékeinkben hagytak nyomot, nem úgy, mint a lenyugvó nap fényében előttünk pompázó zóna.

A szervezését tekintve ez kicsit eltért a többi, korábban általam már megtekintett eseménytől. Ez valóban NATO DAY, azaz egy katonai, biztonságpolitikai bemutató volt, megspékelve egy kis repüléssel is. Ez már látszott az előzetes program alapján is, mivel óránként lebontva csak 1-2 típus repülése volt beígérve, közte a szárazföldi erők és a rendőrség egységei tartottak különböző bemutatókat. Ráadásul a repülési bemutatók tengelye merőleges volt a felszállópályára, amit itthon még elég nehéz volt elképzelni és kint sem bizonyult a legjobb megoldásnak. Mindenesetre ezeket az előzetes információkat figyelembe véve indultunk mi is útnak, azzal a tervvel, hogy elsősorban a rendezvény statikus bemutatójára fogjuk az időt fordítani, ami különlegesen erősnek bizonyult.
A statikus bemutató esetében kicsit más léptékekben kell gondolkoznunk, mint itthon. A reptér – amely 3500 m hosszú 04-22-es irányú betonnal rendelkezik – északi végén található kör alakú állóhelyeken és környékén lettek kiállítva a repülőgépek. Ez a méretét tekintve nem túl nagy rész szinte elnyelte az ide felsorakoztatott masinákat, amelyek között számos igazi „nagyvas” is helyet kapott. A Kecskeméten hatalmasnak tűnő Hercules itt csak egy epizódszereplő volt, és még a B-52-is is kicsit eltörpült ebben a térben.

Természetesen a legnagyobb népszerűségnek ez az utóbbi gép örvendett, amely az Amerikai Tartalékos Légierő 93. bombázócsoportjától érkezett. A hatalmas madarat mindenki kénye kedve szerint körbejárhatta, mivel kordon nem volt. Ez természetesen a fotózás lehetőségét csökkentette, de legalább tapintható közelségbe hozta a hatalmas gépet. Igazi érdekesség volt, hogy a bombatér ajtajai nyitva voltak, egy kis tornamutatványt követően bárki megtekinthette ezt a részt is. Igazi álomnak tűnt, amikor a feljáró ajtót is kinyitották az orr alatt, azonban felmenni nem volt lehetőség, csak a betekintést engedélyezték. A gép áttelepítése nem volt egyszerű dolog. Majd egy héttel az érkezése előtt egy néhány fős előkészítő csoport érkezett a repülőtérre, amelynek tagja felmérték a hely infrastruktúráját, a kiállítási lehetőségekkel együtt. A gép közben hazai bázisáról átrepült Angliába és várta az előretolt csapat jelzését, valamint a megfelelő időjárást. Ez szerdán délután valósult meg, a bombázógép délután három óra magasságában landolt a sziléziai repülőtéren.

Ezen a területen volt kiállítva az angol légierő VC-10-es utántöltő repülője is. Igazi ritkaság volt, hiszen Kelet-Európába ezt a típust sem nagyon szokták küldeni. Az itt megjelent XV102 jelzésű gépet eredetileg 1962-ben állították rendszerbe, mint szállító repülőt. A jelenlegi tanker-szállító feladatkörre 1991-1995 között lett 12 másik társával együtt átépítve, ekkor kapták a C.Mk1(K) típusjelzésüket. A kissé viseletes repülőgép a 101. repülőszázadnál szolgál Brize Norton repülőterén, de már nem sokáig. Lassan célegyenesbe ér ugyanis az Airbus A330 MRTT típusú gépének szolgálatba állítása, ami a VC-10-esek kivonását is magával hozza.
Szintén mellettük kapott helyet a csehek nagyobb VIP gépe az Airbus 319CJ változat, így ez a triumvirátus köszöntötte a rendezvényre megérkezőket.

A statikus soron továbbhaladva a légtérfelderítőké lett a főszerep. Egymás mellett kapott elhelyezést a NATO és a RAF E-3 Sentry típusú repülőgépe. Megszokott módon a NATO gép fedélzetére most is fel lehetett menni, végignézve a kezelők munkahelyeit, valamint bekukkantva a pilótakabinba. A RAF gépe ezzel szemben megközelíthetetlen volt, mégis jó alkalmat adott a két gép külső megjelenésének összehasonlítására. Az angolok a korszerűbb CFM56-os hajtóművel repülik a felderítőt, és a gépük alkalmas a merev és a hajlékonycsöves légi utántöltésre egyaránt. Ez utóbbira emlékeztet a kabin felett hosszan előrenyúló szonda. Szintén az angol gépek jellegzetessége a szárnyvégekre telepített Yellow Gate elektronikus felderítő / zavaró konténer, ugyanakkor hiányzik az európai gépek oldalán található érzékelők áramvonala burkolata. Megemlítendő, hogy az angol gép – akárcsak a VC-10-es – igen kopottas festéssel érkezett. Talán kicsit az angol légierőt manapság jellemző pénztelenség köszönt vissza a repülőik külcsínén.
A két felderítő mellett a lengyelek CASA szállítógépe és a franciák Mirage 2000-ese fért csak el.

A következő félkör elsősorban a forgószárnyasoké lett. A hazaiak mindenhol felvonultatott tigrisfejes Mi-24-ese mellett, egy Mi-171-es is ki lett állítva. Ennek igazi érdekességei két oldalt az ablakokba szerelt önvédelmi géppuskák voltak. Hiába! Csehek menni Afganisztán!
Igazán harciasra sikerült a belgák a A109-es helikoptere a felszerelt TOW rakétaindítókkal, valamint az osztrákok Black Hawk helikoptere. A merevszárnyú gépeket itt a belgák C-130-as Herculese és a hazaiak Jak-40-es VIP szállítógépe képviselte. Előbbit kisebb sorbaállás követően belülről is meg lehetett tekinteni.

A statikus sor leghátsó részén igazi repülőgép kavalkád fogadta az érdeklődőket. Csak az An-26-osból három példány – cseh, magyar, román – volt kiállítva, de mellette F-16, F-15E, Tornado, Hawk, L-39, ALCA, CN-295, L-410, Mi-2, Zlin sem hiányozhatott a sorból. A Gripennek három példányát is kihúzták, a mi egyik kétüléses példányunk mellett a csehek két díszfestésű gépe volt kiállítva. Az egyik kétüléses példánynak szemekkel díszítették a kormányokat és a függőleges vezérsíkon emlékeztek meg a flotta 10 ezredik repült órájáról. Az együléses példány egy oroszlános mintát kapott a svancra, és a már szokásos rakétafegyverzetet a szárnyak alá.
A lengyelek nagyon nyitottak voltak a közönségre, mind a tigrisfestésű, kétüléses Szu-22-eshez, mind a kétüléses MiG-29-esükbe engedtek be látogatókat.

A statikus sor elhelyezésének legnagyobb hátránya volt, hogy a dinamikus programból szinte semmit nem lehetett innen látni. Mint korábban írtam, elsősorban a kiállított gépek miatt érkeztünk, így a repülő programról csak néhány észrevételt tudok írni. Először is a bemutató tengelye nagyon előnytelenül volt kijelölve. A kiállítási tér tulajdonképp egy T-alakú területen feküdt, ahol a felső szár aránytalanul hosszabb volt. Ennek egyik végén a repülők, a másik oldalon a szárazföldi eszközök voltak kiállítva. A repülési program pedig ennek a felső szárnak a szárazföldi eszközök felé eső végére merőlegesen zajlott, elég nagy távolságra a T alsó szárától és „láthatatlan” távolságra a felső szárának túlsó végétől. Ráadásul, ahogy korábban írtam a repülési program és a szárazföldi akciók váltják egymást, így néha fél óra is eltelt két gép repülése között. A fényképezésre jobb lehetőség csak a repülőtér másik oldaláról, a kiállítási területen kívülről volt.

A repülőtér 9 órakor nyitott, míg a légierő nyitókötelékei 11-kor húzta át a terület felett. Ezt a helikopterek és ejtőernyősök bemutatója követte. Igazi szenzációnak ígérkezett a Hurricane és a Tornado F3 közös repülése, de ez sajnos csalódásnak bizonyult. A két gép mindössze egy-két áthúzást csinált közösen, majd szétváltak. A Hurricane egy kb. 5 perces programot repült, míg a sugárhajtású vadász a nézők mögötti légtérben lyukasztgatta nagy hanggal az eget. Mindkettő élvezhetetlen volt a repülőgépek mellől a nagy távolság és a szembefény miatt. A Hurricane akciója után még egy nagy sebességű áthúzásra került sor a Tornado részéről, majd mindkét gép leszállt. A Hurrican a nézőkhöz közel gurulva állt meg, de itt kell megemlítenem a rendezvény egy másik negatívumát, a repülőteret szegélyező, iszonyatosan magas kerítéseket. Ezek sok esetben megakadályozták egy egyszerű leszállás normális fényképezését is. Tanulság: aki dinamikus programra készül Ostravába feltétlenül létrával érkezzen!

A repülési program keretében láthattunk még, cseh Gripen és L-39, román IAR-99-es, szlovák MiG-29-est és holland F-16-ost is. A programot sokszor a repülőtér normál forgalma színesítette egy-egy CSA vagy Travel Service gép érkezésével, vagy indulásával.
A nap végére maradt az angolok másik ászának a Harriernek a szereplése. Erre az időpontra mi is átsétáltunk a parkoló oldalára, ahonnan valamivel élvezhetőbbnek bizonyult a repülés. Az angol pilóta azonban nem vitte túlzásba, egy rövid nekifutásból történő felszállásból egy jobbra kifordulást hajtott végre, amiből a nézők előtt egy relatíve nagy sebességű áthúzás lett. A másik oldalról visszasorolva lebegésbe vitte a gépet, majd ebből rögtön a leszállás következett. Szerintem 5 perc sem volt az egész repülés.
Bár tudtuk, hogy még legalább a magyar Gripen hátra van a programból, azt már nem vártuk meg. Mivel majd 600 km-es vezetés még előttünk állt, nem sokkal négy óra után hazaindultunk.

A repülési program mellett mindenképp meg kell említenünk a szárazföldi bemutató néhány elemét is. Főleg a déli órákban számos esetben tüzérségi lövegek hangja dörrent bele a repülőnapi forgatag hangjaiba az autóriasztók és a kisgyermekek legnagyobb örömére. Távolról is tudtuk, hogy ekkor a cseh haderő önjáró lövegei és harckocsijai tartanak bemutatót. Ezt egészítette ki a könnyű és nehéz gépfegyverek kelepelése. Délután kicsit közelebbről is végigjártuk a területet, ahol a hadsereg mellett a rendőrség, a polgári védelem, a mentők, a tűzoltók, és a különböző búvárszolgálatok eszközeit lehetett megnézni és kipróbálni.
Ezen a területen a legérdekesebbnek egy gyönyörű Leopard 1-es harckocsi és egy átalakított Land Rover terepjáró bizonyult. Utóbbi valószínűleg minden makettező álma lenne a könnyű és nehéz géppuskákkal, rádiókkal, benzines kannákkal, és mindenféle lőszeres ládákkal megpakolva.

Ezek után tudom-e ajánlani az ostravai NATO DAY-t?
Ha a tendencia megmarad és a következő években is sikerül a szervezőknek kelet-európai szemmel nézve különlegességeket elhozni, akkor igen. Az biztos, hogy a kiutazónak el kell döntenie, hogy a statikust sort akarja-e részletesen megnézni, vagy inkább a repülőprogrammal akar foglalkozni. Utóbbi esetben ajánlott a kiegészítő felszerelés (létra) és a türelem, mert összehasonlítva a többi rendezvénnyel, pörgő repülőprogramra itt nem lehet számítani.