|

Dassault Mirage 2000

Következő írásunk remélhetőleg egy cikksorozat első tagja lesz, melyek a II. világháború utáni francia repülőgépgyártás remekeit fogják bemutatni. Első áldozatunk a Mirage 2000.

Mirage01

A Mirage szó nálam egyet jelent a francia eleganciával. Legyen szó a hatvanas évek sikertípusáról a Mirage III-asról, vagy a többfeladatú könnyű harci gépről a Mirage F1-esről. Mindegyiket a gyönyörű vonalvezetés és az esztétikum jellemzi. Igaz ez a hidegháború végének generációját képviselő Mirage 2000-esre is. A laikusok talán meg sem tudják különböztetni a régebbi Mirage III-astól és nem is csoda, hiszen annak deltaszárnyú kialakítását vették alapul a tervezéskor, kiegészítve a modern kor legújabb fejlesztéseivel. Mégis mérsékelt sikert aratott, amit leginkább az önfejű francia hozzáállásnak köszönhet.
De lássuk milyen képességekkel rendelkezik az utolsó Mirage.

Fejlesztés, rendszerbe állítás

A ’60-as évek végétől új nagy teljesítményű a nehézbombázókat valamint a fedélzetükről indított robotrepülőgépeket is elfogni képes vadászrepülőre volt szüksége a francia légierőnek. Ezek működési területe 8 – 10 km magasságban volt, így az új vadászgép repülési jellemzőit is erre a rétegre kellett optimalizálni.

A Dassault cég a kor szellemének megfelelően először a változtatható szárnynyilazással próbálkozott, de az ACF (Avion de Combat Futur) projekt keretében létrehozott Mirage G típusjelzést viselő gép túl drága és bonyolult lett, ezért törölték a programot. Ezt a kis kitérőt követően visszatértek a deltaszárnyhoz és 1975-től hivatalosan is nekiláttak az új gép tervezésének.

Az elvetélt francia változtatható szárnynyilazású Mirage G gép, egy- és kétüléses változata

Az első prototípus 27 hónap múlva – 1978. március 10-én – emelkedett először a levegőbe. 1979 végéig még további együléses és egy kétüléses prototípus is bekapcsolódott a tesztekbe. Közben a gép bemutatkozott Farnbourghban a nagynyilvánosság előtt is. Az első sorozatban gyártott gép 1982. november 20-án emelkedett el a földtől, míg az első hadrafogható repülőalakulat a 2. Cigognes vadász-ezred 1. százada lett 1984 júliusában 10 db C és 4 db B géppel.
A különböző verziók gyártása 2007. novemberig tartott, ekkor adták át a görög légierő részére az utolsó Mirage 2000-5Mk2-es gépet.
Az utolsó francia hagyományos kialakítású deltaszárnyú repülőgépből így már biztosan nem fog több épülni, a gyártási kapacitás teljes gőzzel átállt a Rafale-ra.

A prototípus

A Mirage 2000 esetében mindenképp hátránynak bizonyult a többi negyedik generációs vadászbombázóval szemben, hogy a francia gépnek kezdetben specializált alváltozatai voltak. Az első elfogóvadász változatot, a kétüléses gyakorló gépek, majd a nukleáris csapásmérés végrehajtására kialakított modifikáció, legvégül a hagyományos fegyverzettel felszerelt csapásmérő támadó változat érkezett meg a csapatokhoz.
Az első igazi vadászbombázó változat a 90-es évek fordulóján tervezett Mirage 2000-5-ös változat lett.

A vadászrepülőgép – alapváltozat

Alap vadászváltozat a Mirage 2000C jelzést viseli, amelyet sokszor Mirage 2000DA-ként is jelölnek. Első példányát 1982-ben adták át az E.C.24/118-as kísérleti vadászrepülő századnak. A harci szolgálatot a 2. vadászrepülő ezrednél 1984 júliusában kezdték meg. 1995-ig 7 vadászrepülő századot szereltek fel vele.

Mirage 2000C változat két Magic és két Super 530 rakétával járőrözik

Alapvetően egy nagyon egyszerű felépítésű, deltaszárnyú, hagyományos futómű elrendezésű típusról van szó. A deltaszárny alacsony transzszonikus légellenállást és nagy belső teret biztosít. Kisebb a radarkeresztmetszete is, mint a hagyományos elrendezésű gépeknek. Kialakítása kedvez a nagy sebességű elfogási feladatoknál, ugyanakkor a deltaszárnyú gépeknek nem erőssége a kis sebességű repülés és nagy figyelmet igényelnek a le- és felszállási manőverek. Fordulókban a nagy húrhosszúságú szárnyak miatt hamar kopik a sebesség, így romlik a manőverező-képesség is. Hátrányként említendő, hogy a delta szárny miatt általában relatíve nagy az ilyen típusú gépek leszállósebessége ezért elég hosszú pályára van szükségük a leszállásoknál. Magassági kormányok helyett a szárnyak kilépőélein elhelyezett elevonokkal kell a gépet kormányozni. A technikai fejlődés azonban segített ezeknek a problémáknak legalább a részleges megoldásán. A gép aerodinamikai középpontja a súlypontja elé került, így a gép sokkal instabilabb lett, mint a korábbi delták, ezzel pedig javult a manőverező-képessége is.

A beömlőcsatornák oldalán kis aerodinamikai felületek lettek kialakítva, amelyek alacsony sebességnél örvénylést biztosítanak, így több felhajtóerőt termelnek. Ugyanebben segítenek az automatikus orrsegédszárnyak is, amelyek a szárny teljes hosszában megtalálhatóak. A szárnyak kilépőéleire differenciál csűrő- és magassági kormányokat szereltek, amelyek az orrsegédszárnyakkal együtt fékszárnyként is működnek. Ezeken kívül a szárnyak alsó részén egy-egy féklap is található.

A biztonságos irányításhoz egy duplikált fly-by-wire rendszert fejlesztettek ki, de a gépet felszerelték egy analóg FCS (Flight Control System) repülésvezérlő rendszerrel is. Ennek elsődleges feladata a le- és felszállásoknál, valamint a delta szárnyaknak kritikus helyzetnek számító helyzetekben (pl. manőverező légiharc) az aerodinamikai felületek irányítása. Ez a rendszer felelős légi harcban a maximális 9 g terhelés és 270 fok/sec fordulási sebesség betartásáért. Földi célok elleni konfigurációban ugyanezek az értékek korlátozva vannak 5,5 g-re és 150 fokra.
Mindkét esetben, ha a pilóta további 30 kg erővel meghúzza a botot, akkor áttöri ezt a korlátozást és további 2 g-vel terhelhető még a gép, azaz 11, illetve 7,5 g-vel.

A régebbi Mirage III-assal hatalmas hazai és nemzetközi üzemeltetési tapasztalatot szereztek, így a Mirage 2000 esetében szinte ismeretlen fogalom az anyagfáradásos strukturális probléma. Ennek fő oka a hatalmas deltaszárnyak egyenletes terhelésátadása a törzsre, valamint kis felületi terhelésük. Másik oldalról hátrány, hogy ez a deltaszárnyas kialakítás 1500 óránként ipari nagyjavítást igényel, ami nagyon megdrágítja a teljes élettartamot. Eredetileg két nagyjavítást terveztek, de van olyan gép, amely már több mint 5 000 órát töltött a levegőben és tervezik az élettartam növelést 6 000 órára, sőt napjainkban már 7 500 órára is.

Mirage05

A felhasznált anyagokat tekintve teljesen fémépítésű gépről van szó, csak a vezérsíkoknál alkalmaztak kompozitokat. A szívócsatornák félkör alakúak és benne kúpok szabályozzák a levegő beáramlását.
A gép sérülésállósága átlagosnak mondható, szárnyanként egy-egy kormányfelület elvesztését tudja elviselni. Semlegesgáz rendszerrel azonban nem rendelkezik, ami hatalmas hátrány a mai hadviselésben.
A kabin kialakítása légellenállási szempontból nagyon jó, de kilátás szempontjából ugyanez nem mondható el. Különösen lefelé és a hátsó légtér irányába nagyon korlátozott a személyzet kilátása. A pilóták kicsit szűknek is érzik a Mirage 2000-es kabinját.
A hazai gépeknél a személyzet tagjai SEMB Mk10 típusú dupla nullás katapultülésekben ülnek, míg az exportváltozatokba a Martin Baker Mk-10-es dupla nullás katapultüléseket építették be.
Az első sorozatú gépek kabinjában egy kezdetleges HOTAS rendszer van kialakítva, amelyet sok irodalomban egyszerűen HOTAS-Lite néven illetnek. A későbbi S4 és S5 sorozatú gépeknél már javítottak a rendszeren, igazi HOTAS rendszert hoztak létre.

Levegőben utántölthető, az erre szolgáló csonkot a szélvédő előtt, kissé jobbra eltolva merev kivitelben építették be, és hajlékonycsöves rendszer fogadására alkalmas. Ezt amennyiben, a feladat nem követeli meg le is szerelhetik.
A földi manőverező képessége nem túl jó. Az alapváltozat nem rendelkezett sem fékhoroggal, sem fékernyővel, de megrendelésre ezek beépíthetők, és sok megrendelő kérte is a gépeihez. Ekkor azonban néhány kombinált zavartöltet-szórót le kell szerelni. Szükségrepülőterekről nem üzemeltethető, mivel nagy a földi eszközigénye, ami egyben a típus egyik legnagyobb hátránya is.

Kecses forma és a deltaszárnyak eredményezte hatalmas belső terek jellemzik a gépet

Kilenc felfüggesztési pontján korlátozva csapásmérő fegyverzetet is szállíthat, de alapvetően egy légvédelmi változatról van szó.
Az első sorozatát S1 jelzéssel illették. Ezekben Cyrano RDM radart szereltek, így légi harcra csak Magic infravörös rakétákat használhattak. Az RDM radarok 100 km-es elvi és 60 – 70 km-es gyakorlati hatótávolsággal rendelkeztek. Később a fejlesztések előrehaladtával feljavították ezeknek a radaroknak a kapacitását is.
Az ezeket követő S2 változatú gépek már javított Doppler jelfeldolgozást igénylő földháttér-üzemmel is rendelkeztek, de a lokátoros rakéták alkalmazásának lehetősége még mindig hiányzott. Csak az S3 sorozat volt alkalmas az R530F rakéták használatára. Az RDM lokátorok ezek ellenére tulajdonképpen többfunkciósak voltak, mivel légi üzemmód mellett rendelkeztek levegő-föld üzemmóddal is, amely még a hajók elleni funkciót is tartalmazta. Összesen 37 db „C” és 15 db „B” változat radarját hozták fel erre a szintre, mielőtt 1987-től az RDI radar is elkészült. A legtöbb korai export gépet is RDM radarokkal szállították.

Először az S4 és S5 változatokba kerültek beépítésre az új RDI lokátorok, és az orange-i 5. vadászezred kapta meg őket, majd a 12. ezred Cambriában. Ezeknek az eszközöknek javították a levegő-levegő üzemmódján és már 150 km-es felderítési hatótávolsággal rendelkeztek és alkalmassá vált a Super 530D változatú lokátoros félaktív önirányítású rakéták célra vezetésére. Volt azonban visszalépés is az RDM radarokhoz képest. A levegő-föld üzemmód ugyanis teljesen elmaradt, így a gépek teljes egészében légvédelmi feladatra szorultak vissza.

A fent már említett radaron kívül a vadászváltozat legfontosabb elektronikai rendszerei közé tartozik az ULISS52 inerciális navigációs rendszer, TMV-980 adatmegjelenítő rendszer – VE-130 HUD és alatta beépítve a középkonzolon a VMC-180 Head-down radar display – egy Type 2084 típusú központi számítógép és egy Type 90 számítógép, IFF rendszer, különböző Have Quick titkosításra is alkalmas rádiók. A pilótakabint egyébként a hagyományos analóg műszerek uralják. Később a gépeket alkalmassá tették GPS navigációs rendszer használatára is.

A Mirage 2000C/B változat fülkéjét még az analóg műszerek uralják

A Mirage 2000 számos aktív zavarórendszerrel rendelkezik radarok és rádióadók ellen. Ennek antennái a függőleges vezérsíkon és a szárnyak kilépőinél kaptak helyet. A komplex rendszer az ICMS jelzést viseli. Ennek három fontos összetevője:

  • a SERVAL radar besugárzásjelző, melynek az antennái a függőleges vezérsíkon és a szárnyak végén kaptak helyet,
  • a szintén a függőleges vezérsík első részére beépített SABRE zavarórendszer,
  • a korai gépek még Eclair zavarótöltet szóró rendszerrel rendelkeztek. Ezeket később lecserélték a SPIRALE zavarótöltet kivető rendszerrel, amelynek két egységébe egyenként 112 töltetet lehet tárazni. Infravörös, valamint lokátorok zavarására egyaránt alkalmas.

Az első S1 sorozatú Mirage 2000C gépek SNECMA M53-5 típusú hajtóművel készültek, amelyek 54 kN tolóereje, utánégetős üzemmódban 86,3 kN-ra emelkedett. A többi gép már M53-P2 változatot kapta meg. Ezek tolóereje 64 kN, míg utánégetővel 98 kN. Az alapváltozat 3 978 l belső üzemanyagkészlettel rendelkezik és a kétüléses változatok is alig 100 l-rel, hordoznak kevesebbet.

A beépített fegyverzet 2 db 30 mm-es DEFA 554 típusú gépágyú. Ennek lőszer-javadalmazása 125 db lövegenként. Tűzgyorsasága 1 800 lövés percenként, amelyet a földi célok támadásakor egy kapcsoló segítségével 1/3-dal lehet csökkenteni 1 200 lövésre.
A gépen lévő felfüggesztések közül a törzs alatti és a két belső szárnytartó 1 800 kg, a négy többi törzstartó 400 kg, a két külső szárnytartó 300 kg teherbírású. Ezeken egy időben maximálisan 6,3 t függesztményt hordozhat.

Tigris század díszfestésű gépe

A vadászváltozat esetében közeli légi célok ellen Matra R550 Magic 2 infravörös önirányítású rakétát használnak, míg nagy távolságokra pedig a Matra Super 530 félaktív lokátoros rakéták vethetők be. Ezek szemből 40, hátulról 20 km távolságból indíthatóak. Egy időben egy célra egyetlen rakéta célra vezetése lehetséges. A fegyvert azonban csak a szárny alatti belső és a törzs alatti hossztengelyben lévő pilonokra függeszthetőek, azaz pontosan a póttartályok helyére. A fejlesztés idején ez még megfelelő volt, az ezredfordulóra azonban reménytelenül elavulttá vált. További probléma, hogy négy légiharc rakéta függesztésével már csak a törzs alatti póttartállyal lehet a repülési távolságot növelni. Ezen kívül csak az utántöltés marad, de ebben az esetben ez kevés. A gép utántöltő csonkját a kabin elé lehet felszerelni fixen. Ha a feladat nem követeli meg a használatát a műszakiak leszerelik.
A törzs alá egy 1 300 l-es, míg a szárnyak belső pontjaira egy-egy 1 700 l-es póttartályt lehet felszerelni.

Az eredeti vadászváltozatú Mirage 2000C típusú gépek földi célok támadásakor csak néhány szabadon hulló bombatípust használhattak, amelyeket a törzs alatti kis teherbírású bombazárakra függeszthettek. Néhány külföldi változat, pl. az indiai gépek fedélzetén, integrálták az ATLIS konténert, amellyel már amerikai gyártású Paveway II lézerirányítású bombát is a célra vezethettek.

Az egyik első üzemeltetője India volt a típusnak. Az exportváltozatok a Mirage 2000E jelzést viselik

Az exportra gyártott gépek típusjelzése Mirage 2000E. Ezek a vadászváltozat S2 sorozat alapján készültek RDM radarral felszerelve. Természetesen országonként vannak különbségek, a beépített elektronikai önvédelmi rendszere például sokszor modernebb, mint a francia példányoké.

A gyakorlás is fontos

A „C” változat kétüléses oktató változata lett a Mirage 2000B típus. A gépet 0,19 m-el meghosszabbították, és az üzemanyag mennyisége 3 870 l-re csökkent. Ez a minimális csökkenés is mutatja a deltaszárnyú kialakítás előnyét a belső terek tekintetében. Hiába egy második ülés, az üzemanyag mennyiség csökkenése alig 100 l. Összehasonlítva egy F-18-assal vagy F-16-ossal ezek az értékek 350 – 800 l-t mutatnak.
A gép így az alaptípus feladatainak végrehajtására is alkalmas. Nincs beépített fegyverzete, viszont ez a változat is rendelkezik RDM, majd később RDI radarral.
Az első repülésére 1980. október 11-én került sor, de csak 1984 júliusában került a dijoni 2. vadászezredhez.
A „C” változatot üzemeltető századok összesen 30 db „B” változatot rendszeresítettek.

Mirage10

Atomot neki

Mirage 2000N a nukleáris csapásmérő változat, amelyet a kétüléses „B” változat bázisán alakítottak ki elsősorban a Mirage IVP gépek leváltására. Első repülésére 1983. február 3-án került sor. A gyakorló géphez képest megerősítették a törzs szerkezetét, hiszen a kis magasságú nagy sebességű repülések jobban igénybe veszik azt. A csapatszolgálatba állítás 1987 februárjában kezdődött és 1995-ig a hadászati légierő három, és a FATAC egy századát szerelték fel vele.

Szintén ezt a kis magasságú repülést segíti az RDI lokátor helyett beépített Thomson CSF Antilope V automata terepkövető és térképező lokátor, amely folyamatosan figyeli a két TRT AHV 12 rádió magasságmérő adatait. Ezzel együttműködve képes 60 m magasságban terepkövető repülésre és térképezésre is. A hátul ülő navigátor-fegyverrendszer kezelő (WSO) munkáját kettős SAGEM Uliss52 tehetetlenségi navigációs rendszer segíti. Mindkét fülkében található mozgótérkép indikátor és a fülkevilágítás kompatibilis az NVG (éjjellátó) eszközökkel. A kabin műszerezettsége még mindig inkább az analóg eszközökre támaszkodik.
Önvédelmi rendszere a SABRE aktív zavarórendszerből és a SPIRALE kombinált zavarótöltet szóró eszközből áll.

Az első 30 gépből azonban még hiányzott a SPIRALE rendszer. Ezt az első sorozatot a Mirage 2000N-K1 jelzéssel jelölték és kizárólag a szabadon hulló AN.52 típusú atombombából hordozott két példányt. Ezeknek a gépeknek a mai napig is korlátozott a csapásmérő képességük, bár folyamatosan fejlesztéseket hajtottak végre rajtuk, hogy elérjék a következő sorozat szintjét.

A második sorozat 45 db gépének a jelzése Mirage 2000N-K2 lett. Fő fegyverzetük a 300 kT-ás ASMP rakéta, és önvédelmi rendszere is elnyerte a teljes kapacitását. Az ASMP rakétát 100 km távolságból képes a célpont ellen indítani. Ezek a gépek már hagyományos csapásmérő képességgel is rendelkeznek. Alkalmasak a Matra 68 mm nem irányított rakéták, hagyományos szabadesésű bombák, valamint a Belouga kazettás, BAP100 és Durandal kifutópályák elleni bombák és a BAT120 élőerő és páncélozott járművek elleni bombák hordozására. Alkalmas lézerirányítású bombák bevetésére is, de ekkor a célpontot egy másik gépnek vagy a földi csapatoknak kell megvilágítaniuk.

Nukleáris csapásmérő Mirage 2000N változat

Tüzelőanyaga 80 l-el kevesebb, mint az alapváltozaté, ezért rendszeresítették hozzá először a 2. és 8. tartóra a 2 000 l-es 541/542 típusú póttartályt. Ezzel hatótávolsága utántöltés nélkül 2 800 km-re nőtt.

Önvédelemre a külső felfüggesztőn meghagyták a Magic 2-est, illetve mostanában egyre gyakrabban MICA IR rakétát hordoznak. Utóbbi rakétának azért a manőverező képessége gyengébb, mint a Magic 2-esé. Ugyanide Thomson CFS 3141/3163 Remova zavarókonténert is helyezhetnek.

Összesen 75db Mirage 2000N épült 1993-ig.

A fejlesztések természetesen nem álltak meg. A nukleáris csapásmérő gépek egy része Pod Reco NG felderítő-konténert kapott, amely hagyományos és infravörös kamerákat, digitális adatrögzítőt és adattovábbító rendszert helyeztek el, amellyel on-line képes az adatokat a harctéri parancsnokságra továbbítani. Mára a gépek egy részén a SABRE zavarórendszert felváltotta a korszerűbb Chameleon zavaróegység. Fejlesztették a gépek ELINT képességét és a légiharc rakéták pilonjaiba a SAMIR DDM rakétaindításra figyelmeztető rendszer érzékelői kerültek. Ez a rendszer figyelmezteti a személyzetet az indítás tényére és aktivizálja a SPIRALE zavarótöltet-szóró rendszert. Ezek a gépek a Mirage 2000N-K3 jelzést viselik.

Csapásmérés

Kétüléses, hagyományos fegyverekkel rendelkező támadóváltozat a Mirage 2000D. Az „N” változatot vették alapul, olyannyira, hogy az egyik nukleáris csapásmérőt alakították át prototípusként. Szerkezetében is megegyezik a két változat, hiszen a D változat is a legtöbbször kis magasságú, nagy sebességű repülésben közelíti meg a célpontot. Elhagyták az orról a pitotcsövet és a gépágyúkat.
1991. februárban végezte el első felszállását egy Mirage 2000N változatból átalakított gép, míg az első legyártott példány bemutatkozó repülésére 1993. március 31-én került sor.
Az első alakulat az E.C.1/3 század volt, amely 1994-ben elérte vele a harckészültséget.

A teljesítményt szándékosan visszafogták a szívócsatorna kúpjainak fix rögzítésével, így a végsebesség 1,4 M lett.

Csapásmérő Mirage 2000D változat alul-felül terepszínű és hiányzik az orráról a pitot-cső

Két újabb besugárzásjelzővel szerelték fel és arannyal bevont fülketetőt kapott. A továbbfejlesztett Antilope V lokátor mellé SAN digitális navigációs és fegyvervezérlő rendszert is beépítettek. A radar segítségével képes éjszaka 1 100 km sebességig 60 m-es magasságban tartósan repülni. Felderítő üzemmódja azonban mindössze 30 km-ről képes észlelni a légi célokat.

A SAGEM navigációs rendszert kiegészítették GPS navigációs rendszerrel is. Korszerűsítették elektronikai harcra tervezett eszközeit, így a rendszer az ICMS 2 jelzést viseli. A rendszer része a SERVAL besugárzásjelző, ABD 2000 Cameleon zavaróberendezés, Matra SPIRALE szórórendszer – melynek dipólköteg vetői a szárny belépőélein, az infracsapda szórók a törzs hátsó részein vannak – valamint SAMIR DDM rakétaindítást érzékelő rendszerrel is rendelkezik. Az AVEM-130-as HUD már lézeres és az infravörös konténerek képét is ki tudja vetíteni. A kabin teljesen NVG kompatibilitást kapott és a HOTAS rendszer is fejlesztésen esett át.

A csapásmérő változatok légiharc fegyverzete igen szegényes, hiszen lokátoruk nem alkalmas rakéták célra vezetésére. Így mindössze 2 db Magic II infravörös légiharc rakétával szokták felszerelni önvédelmi célra. Manapság ezek a gépek is egyre inkább a MICA IR változatot hordozzák.

Mirage13

A hagyományos csapásmérő változatnál földi célok elleni támadáskor segítséget nyújt a Thomson TTD vagy ATLIS II típusú lézeres célmegjelölő konténer, amelyet a törzs alatti mellső tartón hordozhat, azonban csak nappal lehet használni őket. Az újabb – éjszaka is használható – kombinált lézeres, optikai és infravörös kapacitással rendelkező PDLCT, majd később a nagyobb felbontású PDLCTS célmegjelölő konténer tömege 300 kg és a fejrészt a gép tengelyétől 135 fokig lehet fordítani, így fordulóban is célon tarthat. Ezt a konténert a szívócsatorna alá lehet szerelni és a 90-es évektől elérhető a gépek fedélzetén. Ezzel lehetővé vált az AS-30L lézerirányítású rakéta és lézervezérlésű bombák autonóm bevetésére.

Az ellenséges lokátorok ellen a szárnyak alatt egy-egy AS-37 Martel rakétát szállíthat, amelyek hatótávolsága 90 km körül van, vagy pedig az 550 kg-os ARMAT rakétát, amelyet 15 és 120 km között lehet bevetni.
Hajók ellen ugyanezeken a tartókon AM-39 Exocet rakétákat szállíthat.

Egyéb rendszeresített földi célok elleni fegyverzete a BM-400-as 390 kg-os bomba. Ennek egyik változata 800 db repeszt terít szét és 12-17 mm-es páncélt üt át, míg a másik változat 1 500 repesszel 7-12 mm-t üt át. Előnye, hogy nagy sebesség mellett alacsonyan repülve is alkalmazható. Két BM-400-assal egy 600×100 m-es terület fedhető le. 1989-től két új töltet is megjelent a kínálatban az egyik az SMABL, a BAT-120-as bombából és az SMAP, a BAP-100-as bombából. Ebből a fegyverből egy törzs alatti póttartállyal és két Magic 2-essel együtt 6db-ot tud hordozni.

A Durandal betonromboló bombából 16 db-ot függeszthetnek egyszerre.
A francia gyártású SAMP típusú hagyományos szabadesésű bombái közül a 150 kg-os EU2-est, a 247 kg-os Type25-öst, a 345 kg-os T.200-ast, a 452 kg-os EU3-ast és az 1 000 kg-os BL-4-est alkalmazhatja. Ez utóbbit Matra BGL-1000 jelzéssel, lézeres fejrésszel is gyártják, és egyszerre 3 db-ot vihet magával. Ezek mellett az amerikai GBU-10-est is használják.
A 250 kg-os bombákból 18db lehet egyszerre felfüggesztve, de ekkor sem póttartály, sem légiharc rakéta nincs a gépen.
A nem irányított rakétafegyverzetek közül a 19db-os Matra rakétaindítókat rendszeresítették 68 mm-es rakétákkal. A négy szárnytartóra lehet egyet-egyet felszerelni, de mára csökkent a jelentősége, nem igazán használják.
A 305 kg-os BLG66 Belouga típusú szórótartályokkal egyenként 15 db 1,3 kg-os gránátot indíthat, amelyek töltete lehet repesz, páncélozott célok elleni és területlefogó. Összesen 7db ilyen konténert szállíthat.
A korszerű precíziós fegyverek közül integrálták az Apache és a Scalp robotrepülőket is.

A csapásmérő változat hordozhatja a PDLCT célmegjelölő konténert

Felderítő kapacitását külső konténerekkel elégítik ki. Az 565 kg-os Raphael konténerrel képes az elektronikus felderítésre bármely időjárásban, de elég rossz felbontásban, 100 km-ről 36, 50 km-ről 9 m-es felbontásban. A 680 kg-os Harold elnevezésű konténerben 1 700 mm-es kamerát helyeztek el. A 400 kg-os COR-2-esben pedig 4db 44-600 mm-es hagyományos filmre dolgozó kamerát, egy TRT70-es panoráma kamerát és egy Super Cyclope infravörös vonalpásztázót. A 257 kg-os Syrel konténer elektro-optikai kamerákkal lett felszerelve.

Az „N” változatoktól külsőre leginkább festése különbözteti meg igazán, mivel ezek alul-felül terepszínűek. E mellett nem hordoznak az orron pitot-csövet sem.

Összesen 86db épült belőle, és akárcsak az N változat esetén itt is két sorozatot különböztethetünk meg. A Mirage 2000D-R1 sorozatú gépek még nem képesek az összes fegyverrendszer hordozására és önvédelmi rendszerük sem teljes körű. A Mirage 2000D-R2 sorozat esetében integrálták az Apache és Scalp robotrepülőket, az ATLIS II célmegjelölőt és a korszerűsített zavarórendszert.

Mirage-2000-5

Korszerűsített változat, amellyel a típus versenyképességét próbálták megőrizni a fegyverpiacon a 90-es évek fordulóján. Első példánya 1990. október 24-én szállt fel. Ennél került először rendszeresítésre a Mica aktív lokátoros légiharc rakéta és a többfunkciós RDY lokátor. A gépnek létezik egy- és kétüléses változata is. Utóbbiba az első generációhoz hasonlóan nem építettek be gépágyút.

Jelentősen nőtt a légiharc fegyverzet mennyisége. Három póttartály mellett négy Mica és két Magic 2 a függesztménye

A Mirage 2000-5-ös változat szerkezete +13,5 és –9g között terhelhető, de a személyzet ezt nem bírná, így +9 és –4,5g közé lekorlátozták. Fékkioldás után 3,5 perccel 10 km magasságban 1,09 M-ra gyorsulhat. A bázisrepülőtértől 150 km-re 2,5 óráig járőrözhet utántöltés nélkül. Az üzemidő felénél, azaz 3 000 repült óránál vagy 12 év után továbbra is nagyjavításra szorul. Az ipari szintű javításokra 36 havonta kerül sor. A repült órákra vonatkoztatott munkaigénye 11,5 óra. Két meghibásodás között üzemidő átlagosan 6 óra. Az üzemanyag rendszerét továbbra sem szerelték fel semmiféle védelemmel, ami egy korszerű 4. – 4+ generációt képviselő típusnál elfogadhatatlan.

A Mirage 2000-5-ös hajtóműve SNECMA M53-P5 típusú. Ennek cseréje meghibásodás esetén mindössze 90 percet vesz igénybe. Rendkívül egyszerű, kis tömegű hajtómű, aránylag nagy fogyasztással és alacsony élettartammal. Tolóerő automatával, valamint beépített APU-val sem rendelkezik, és csak kényszerhelyzetben lehet a fedélzeti akkumulátorokról újraindítani a leállt erőforrást. A hajtómű első nagyjavítására 1 100 óra után van szükség, de 300 óránként egy modulonkénti ellenőrzést is el kell végezni.

A Mirage 2000-5-ös változat Thomson CSF RDY lokátorral rendelkezik, amely a szemből közeledő célokat 145 km-ről észleli. Memóriája 24 célpontot tud tárolni és ezek közül 8 célpontot tud megjeleníteni 90 km-en belül. Miután elvégezte a befogást, javaslatot tesz a megsemmisítés sorrendjére. Segítségével egyszerre 4 célpontra tud rakétát indítani. Alkalmas a vízfelszíni célok felderítésére is. A radar rendelkezik NCTR üzemmóddal, amely alkalmassá teszi a rendszert az ellenséges repülőeszközök kategóriájának és azon belül a típusának az azonosítására. Ehhez természetesen egy elég komoly adatbázist is létre kell hozni. A lokátor terepkövető üzemmódban sávosan jelzi a magasságot, egyébként nem rendelkezik földi cél kiválasztó üzemmóddal. Adatfeldolgozó sebessége nagyobb, mint az F-15-ös AN/APG-70-es lokátoráé.
A Magic rakéták indításához a sisakra szerelt célzóberendezés is használható. A pilótát 800Hz-es hang figyelmezteti, ha befogta a célt és 1 kHz-es, ha indíthatja a rakétát. Lokátor nélkül a Magic 2 fejrészével is lehet célt keresni, de csak 500 m-es távolságból látja azt meg.

A Mirage 2000-5 változat legnagyobb üzemeltetője Tajvan

A pilóta viselheti az éjjellátó szemüveget és a törzs alá lehet egy infravörös FLIR konténert szerelni. A fülkében lévő három színes és két monokróm katódsugaras kijelző segíti a pilóta munkáját. Ezeken a navigációs adatokat, a lokátor és a gép adatait lehet megjeleníteni. A 2000-5-ös változat kabinja NVG kompatibilis. A függesztmények TV és infravörös képét egy TMM-410-es képernyőre vetítik ki. A légi harc során egy VEH-3020-as holografikus HUD-on jeleníti meg az adatokat. A navigációt SAGEM UNI-52D inerciális és GPS műholdas navigációs rendszer segíti. A robotpilóta memóriájába 32 fordulópontot lehet betáplálni. Az elektronikai ellentevékenységet képező rendszerét ICMS 2 jelzéssel fejlesztették tovább. Ez egy SERVAL besugárzásjelző, ADD-2000 aktív zavarórendszer, SPIRALE dipól és infracsapda szóró berendezésből áll. A Magic rakéták indítósíneibe SAMIR DDM rakétatámadás-jelző lett beépítve.

A típus talán legnagyobb hiányossága, hogy nem a széles körben elterjedt amerikai MIL 1553B digitális adatbusz rendszert, hanem egy saját fejlesztést használtak. Ezzel tulajdonképp elvágták a fegyverzet széles körű bővítésének lehetőségét, így a gép export lehetőségei nagyon lecsökkentek.

A Mirage 2000-5-ös változat nagy távolságú légi célok ellen a Mica típusú aktív lokátoros légiharc rakétát vetheti be maximálisan 60 km távolságig. Ahogy korábban említettük ezekkel egy időben négy célpontot tud támadni.
A hatótávolságot 2 db szárny alá szerelhető 2 000 l-es póttartállyal növelheti. A törzs alá lehet RPL-552-es 1 300 l-es póttartályt is szerelni. Ezekkel együtt 4 db Mica és 2 db Magic 2 rakéta lehet a légi célok elleni bevetésen a fegyverzete, ami komoly előrelépés a korai vadász verzió kapacitásához képest. A Mica rakétákat legtöbbször a törzs alatti csomópontokon hordozza. Manapság már van lehetőség a Mica infravörös IR verziójának függesztésére is.

A Mirage 2000-5-ös kétüléses változata

A Mirage 2000-5-ös az első korlátozott képességű vadászbombázó változat. A korszerű légiharc fegyverzeten kívül a földi precíziós csapásmérés eszközeit is képes hordozni. A lézerirányítású bombák és rakéták ugyanúgy megtalálhatóak a fedélzetén, akárcsak a Mirage 2000D változatnál. Ezek autonóm bevetéséhez a Thales TV/CT CLDP konténerét hordozhatja.

A legkorszerűbb francia apró hiányosságokkal, Mirage 2000-5F

A francia légierő sokáig nem mutatott érdeklődést, a fejlettebb Mirage 2000 változatok iránt. Ők ekkor már a Rafale-ra tették le a voksot, azonban a program csúszása miatt át kellett gondolniuk terveiket. Az ezredforduló közeledtével, ugyanis a francia légvédelmet még mindig olyan vadászgépek alkották, melyek képtelenek voltak nagy hatótávolságú aktív lokátoros, önirányítású légiharc rakétákat bevetni. Logikus lépés volt a régi gépeket felhozni a Mirage 2000-5-ös szintjére, de mivel túl sokat nem akartak rájuk költeni, így egy öszvérmegoldás jött létre, amely a Mirage 2000-5F típusjelzést kapta.

Összesen két század 37 gépén végezték el az átalakítást és 2000-től rendszeresítették őket. Feladatkörük megmaradt pusztán elfogóvadásznak. Elektronikus önvédelmi rendszereiket nem fejlesztették, megmaradt a régi ICMS rendszer ezek fedélzetén, pedig a Dassault és a Thomson CSF ajánlatott tett a légierő részére ezek korszerűsítésére is. Így az exportra gyártott gépek felszereltsége jobb, mint a francia gépeké. Egyedül a lokátorokat cserélték RDY változatra. A régi gépekből felszabaduló RDI lokátorokat pedig a még régebbi addig csak RDM változatokkal repülő Mirage 2000-esekbe építették be.

A franciák félig korszerűsített Mirage 2000-5F változata

A korszerűsített gépek külső megjelenésükben is könnyen felismerhetőek a korábbi C változatokhoz képest. Egyrészt csak ez a típus hordozhatja a Mica rakétákat. Másrészt – hasonlóan a D változathoz – ez sem hordoz pitot-csövet az orron. Az orr alatt két kis késantenna, a függőleges vezérsíkon pedig a Mica rakéták pályakorrekciós adatait sugárzó antenna kapott helyet.

Az utolsó esély, Mirage 2000-5Mk2

A 90-es évek végén, látva a Rafale program további csúszását újabb verzió kialakításába kezdtek be a Dassault mérnökei. A Mirage 2000-5Mk2-es a 4+ generáció tagja.

A fejlődés egyik leginkább szemléletesebb eleme az MDPU (Modular Data Processing Unit) átvétele a Rafale fedélzetéről, amely egyetlen egységben helyettesíti a korábbi két bevetési számítógépet, valamint a képernyők és a HUD jelgenerátorait. A berendezések számítástechnikai kapacitása hatszázszoros nőtt a korábbi verzióhoz képest és rendelkezik 50% bővítési lehetőséggel is.

A Mirage 2000-5-ös fülkéje is korszerű volt, itt azonban még tovább mentek. A két oldalsó 8,9 x 11,4 cm-es kijelzőt, 10 x 12,7 cm-esre cserélték. A középső monitor mérete pedig 12,7 x 12,7 cm lett. A VEH3020 típusú HUD és a HLD (Head Level Display) kijelző változatlan maradt. A kabin belső világítása NVG kompatibilis lett és megteremtették a Topsight sisakdisplay későbbi integrációjának lehetőségét is.

A teljes légiharc fegyverzet mellett csapásmérő eszközöket és póttartályt is képes hordozni egy időben a 2000-5Mk2-es változat

Az RDY-2-es lokátorok képességét tovább növelték, így földháttérben közeledő célpontot már 130 km-ről képes észlelni. Több új üzemmóddal is ellátták, például terep szintetikus apertúrájú letapogatására is képes, amely belépő a fejlesztés alatt álló francia GPS vezérlésű bomba integrációjához.

Szintén a Rafale fejlesztésből vették át a Damocles lézeres célmegjelölő konténert is. Ez a 225 kg-os GBU-12 és -22, valamint az egytonnás GBU-10 és -24 sorozatú bombák célba juttatását segíti.
Kisebb bombák részére dupla bombazárakat is kifejlesztettek.
A túlélőképességet jelentősen javította, hogy integrálták a több száz kilométer távolságból indítható Scalp csapásmérő cirkálórakétát, amelyet a törzs alatti függesztőn hordozhatja a gép. Ugyanide lehetséges felderítő konténer függesztése is.

Összehasonlítva a Mirage 2000C kabinjával jól látható a fejlődés

A gép új besugárzásjelzőt, és aktív zavaróberendezést kapott, viszont a SPIRALE dipólszóró változatlan maradt. Csakúgy, mint a régebbi gépeknél ebben is 112 db töltetet helyeztek el a szárnytő mögötti mechanikus berendezésben.
Az infracsapda kilövőket a bevetés jellegétől függően lehet változtatni, a törzsvég alatt többféle méretű kazettát lehet felszerelni. Ezek működése automatikus a besugárzásjelző adatai alapján, de természetesen a pilóta is vezérelheti.
Szintén a védelem része a SAMIR DDM jelű rakéta-indítás érzékelő, melyet a Magic rakéták indítósíneibe helyeztek el. Ezek érzékelik a közeledő rakéták hőjét, és ennek alapján vezérlik a zavaróeszközöket. Ez az új elektronikai zavarórendszert már ICMS 3 elnevezést kapta.

Találat esetén azonban probléma van, ugyanis ez a változat sem kapott passzív védelmet, azaz az üzemanyag rendszerben nincsenek robbanásgátló megoldások.

Egy pontosabban nem ismert, de elvileg NATO szabványú adatátviteli rendszert építettek be, amely 2,5 másodpercenként frissíti az adatokat a levegőben lévő maximum nyolc gép között, esetleg a repülő és a földi állomás vagy az AWACS és a gép között.
Szintén korszerűsítették a navigációs rendszert. A Thales Totem 3000 rendszer részeként egy blokkba került az inerciális rendszer és a GPS. Utóbbi érdekessége, hogy képes együttműködni az orosz GLONASS rendszerrel is. Ezzel teljesen kiváltották a korábbi ULISS 52 navigációs rendszert.

A hajtóművezérléssel kapcsolatban a legnagyobb fejlődés, hogy felszerelték tolóerő automatikával. Ez nem csak leszállás közben segít tartani a siklópályát, de akár másodpercnyi pontossággal biztosítja, hogy bármikor a megfelelő helyszínen legyen a gép.

Az önállóságát OBOGS fedélzeti oxigénellátó rendszer beépítésével növelték.

A törzs alatti központi dupla tartón irányított bombák, melyeket autonóm módon is képes bevetni

A Mirage 2000-5Mk2 változatot végül egyedül a görögök rendszeresítették. Összesen 15 db új gyártású gépet rendeltek, valamint további 10 db régebbi gyártású gépük átalakítását is elvégzik. A megrendelésre 1999-ben került sor, az első gép 2003 közepén készült el, míg a görög légierő 2004 elején került állományba. Mivel az RDY-2 radar nem működik együtt a Super 530 rakétával, ezért a görögök megrendelték a Mica típust is. Ugyancsak beszerzik a Scalp csapásmérő robotrepülőt, melyből 56 db-ot vásárolnak.

Az arab kapcsolat

A megrendelő igényei minden gyártónak, így a Dassaultnak is fontos. Ezért amikor Abu Dhabi előállt fejlesztési terveivel, a franciák nyitottak voltak arra. Az arab ország még 1983-ban rendelt 22 db együléses EAD, 8 db felderítő konfigurációjú RAD és 6 db kétüléses DAD változatot. 1998-ban megkezdett projekt keretében további 30 db új, saját igények alapján fejlesztett Mirage 2000-9-es jelzéssel ellátott verziót rendeltek, valamint 33 db korábbi gépük átalakítást erre a szabványra.

Abu Dhabi fontosnak tartja légiereje fejlesztését.  Harminc új Mirage 2000-9-es mellett 33 további gépüket is korszerűsítették

Érdekesség, hogy már a korábbi gépeiknél is számos olasz fedélzeti elektronikai rendszert és fegyverzete alkalmaztak és ez az integráció az új fejlesztésű gépeknél is megmarad.
Az olaszok korábban kifejezetten az arab ország részére fejlesztették ki az Al Hakim fegyvercsaládot. A PGM (Precision Guided Munition) néven is emlegetett fegyverek tulajdonképpen rakétahajtóművel felszerelt 227 kg-os Mk82 vagy 907 kg-os Mk84 típusú bombák. Ezek orrára moduláris cserélhető lézeres, infravörös vagy televíziós rendszert szerelnek, hátulra pedig szárnyak és kormányrendszer került. A fegyver alsó részére rögzítik a kisméretű rakétahajtóművet, amely segítségével a fegyver kis magasságból 15, közepes magasságból 30, nagy magasságból 50 km megtételére képes. Természetesen a közvetlen irányzás csak kisebb távolságból oldható meg. Az infravörös és televíziós irányítású rendszerek kétutas adatvonallal rendelkeznek, melynek jeleit a repülőgép törzse alá szerelt konténer veszi. A pilóta real-time látja a műszerfal képernyőjén a bomba kamerájának képét, és ennek alapján módosíthatja a becsapódás helyét.
A lézeres önirányítású változat a visszavert jeleket veszi, és ennek alapján dolgozza ki a kormányparancsokat. A kisebb tömegű fegyver az „A”, a nagyobb a „B” jelzést viseli, míg az 1-es a lézeres, 2-es a televíziós, a 3-as az infravörös önirányítású változatot jelöli (pl. PGM-1A).
A Mirage 2000-9-es gépek elsősorban a kisebb változatokat fogják hordozni, a nagyobb bombák hordozója az F-16 Block60 lesz.

Az arab ország rendszeresíteni fogja a Storm Shadow egyik változatát Black Shahen néven. Shehab néven fogják integrálni a Damocles célmegjelölő konténert, valamint egy infravörös kamerákkal felszerelt navigációs konténert, amely a Nahar nevet kapta.

Fontos újítás a többi változathoz képest a megerősített törzs alatti csomópont, amely így alkalmas akár 2 db 500 fontos lézerirányítású bombát is hordozni. Közben két póttartály és hat légiharc rakéta is lehet a gép fedélzetén. Ugyanezen a ponton képes hordozni az Apache robotrepülőgépet is.

Ez a változat is akárcsak a 2000-5 Mk2-es RDY-2es radarral van felszerelve. Az Mk2 verzió radarjával csaknem azonos berendezés növelt levegő-föld kapacitással, így alkalmassá teszi a 2000-9-es változatot, hogy egy időben két hajót is támadhasson Exocet rakétával.
Önvédelmi rendszerét IMEWS típusjelzéssel korszerűsítik. Ezzel kapcsolatban követelmény volt, hogy a legkorszerűbb orosz típusokat, még akár az Sz-400-ast is képes legyen zavarni. A besugárzásjelző veszélyesség alapján osztályozza a célokat és a legveszélyesebb nyolcat jeleníti meg a kijelzőn. Az önvédelmi rendszer elektronikai felderítést is végezhet és a földön is betáplálhatóak a másik gép által felderített lokátorok pozíciói. Állítólag még a légiharc rakéták pályakorrekciós jeleit is képes zavarni.

Felszereltségében és fegyverzetében a 2000-5Mk2 változathoz áll legközelebb az „arab 2000-es

Próbálták egyszerűsíteni a gép karbantartását. A repülésbiztonsággal eddig sem volt gond. A francia gépeknél 96,5%-os a hadrafoghatóság, ami azt jelenti ezer felszállásból mindössze harmincötöt kell elhalasztani. A kiszolgálás egyszerűsítése végett fedélzeti oxigénellátó rendszert (OBOGS) kapott. A teljes üzemeltetési és javítási dokumentációt elektronikus formában CD-ROM-on biztosítják.

Az öböl menti ország gépeinek átalakítását hazai bázison végezték francia mérnökök vezetésével. Műszakilag fel voltak erre készülve, mivel a gépek szervizelését eddig is itt végezték.
Az első új építésű gép 2003 áprilisában repült át a gyári reptérről Al Dhafra bázisra. 2005 végére mind az átalakítások, mind az új gyártás befejeződött, de egy kis üröm vegyült az örömbe. Az egyik újonnan gyártott kétüléses gép még Franciaországban lezuhant 2005. április 4-én hajtóműhiba miatt.

Alkalmazó országok

Abu Dhabi

22db Mirage 2000EAD vadász-, 6db Mirage 2000DAD kétüléses és 8db Mirage 2000RAD felderítő feladatú gépet rendeltek 1989-ben. A repülőkbe olasz eredetű elektronika és fegyverzet került. A felderítő gépekhez különböző külső konténereket rendszeresítettek. SLAR2000-es radar konténert, COR2-es kamerakonténert hagyományos és infravörös kamerákkal és AA-3-38 HAROLD kamerakonténert, amely nagy gyújtótávolságú optikai kamerával van felszerelve.
A gépek közül 30 db-ot korszerűsítettek a legújabb Mirage 2000-9-es verzióra 2003-tól. Ugyanekkor további 33 db-ot rendeltek, melyek közül 20 db együléses, míg 12 db kétüléses változat.

1. század – Sharjah
2. század – Al Dhafra

Egyiptom

Az egyik első vásárlója a típusnak. 1986-ban rendeltek meg 16db Mirage 2000EM, 4db Mirage 2000BM változatot. A gépekhez nagy mennyiségű, Super 530D, Magic rakétát, Atlis II lézeres célmegjelölőt, bombákat, AS-30L és Armat rakétát vásároltak.

Görögország

36db Mirage 2000EG, 4db Mirage 2000BG változatú gépet rendeltek 1985-ben.

További 15db Mirage 2000-5MkII gépet rendeltek 1999-ben. Ez utóbbiak közül az első 2004-ben vették át. Ezeken a gépeken állandóan fel van szerelve a légi utántöltő csonk és a függőleges vezérsíkon látható a Mica rakéták pályakorrekciós adatait sugárzó hegyes antennák is. A korábbi változatokból is 10 db gépet átalakítanak az új szabvány szerint.

2001-től a gépekhez 56 db Scalp típusú robotrepülőgépet, – amely tulajdonképpen a Storm Shadow, – és 100-100 db infravörös és lokátoros önirányítású Mica rakétát is beszereznek. Minden gép ICMS 1 ellentevékenységi rendszerrel van felszerelve és integrálták a görög gépek fegyverzetében az AM-39 Exocet hajók elleni rakétát is.

114. repülőezred (331. (Aigeusz) és 332. (Héja) század) – Tanakra

Mirage24

India

42db Mirage 2000H, 7db Mirage 2000TH típusú gépet vásároltak 1985-ben. Indiában a Mirage 2000-esek elnevezése Vajra, azaz Mennydörgés.
Érdekesség, hogy ez első 30 db gép (26 db együléses és 4 db kétüléses) még M53-5-ös hajtóművel érkezett és ezeket később hajtóművezték csak át az M53-P2-esre.
A gépek egy része állítólag Antilope V radarral és a Mirage 2000D duplikált INS navigációs rendszerével repül, ami arra utal, hogy az indiaiak együléses csapásmérő repülőgépként használják ezeket a példányokat.
2002-ben 100 db Python 5 infravörös önirányítású rakétát rendeltek Izraeltől gépeikhez. Egyes források szerint az orosz R-73 infravörös légiharc rakétát is integrálták a fedélzetükön.
2004-ben átvettek 10 db Mirage2000H gépet, amelyek az eddigi veszteségek pótlására lettek rendelve. A gépeket még 1996-ban rendelték meg és korszerűsített RDM-7-es radarokkal érkeztek.

1. „Tigris” repülőszázad – Gwalior
7. „Battle Aces” repülőszázad – Gwalior

Mirage25

Peru

10 db Mirage 2000P és 2 db Mirage 2000PM típusú gépet rendszeresítettek, melyek a 4. repülőezred 412. „Hawks” századánál szolgálnak La Joya repterén. A gépekhez ők is rendszeresítették az Atlis II célmegjelölő konténert.

Katar

9 db együléses 2000-5EDA és 3 db kétüléses Mirage 2000-5DDA változat 1997-től. Érdekes módon néhány év múlva – 2004-ben – a gépek eladása mellett döntettek, és India jelentkezett mint vásárló. Konkrét üzletről nincsenek hírek.

Mirage26

Tajvan

60 db Mirage 2000-5 változatot rendeltek elsőként az új változatból. Ezek közül 48 db együléses 2000-5EI, míg 12 db 2000-5DI kétüléses példány. Elvileg vadászbombázó feladatkörben is lehetne alkalmazni, de a tajvani légierőben csak elfogóként használják. Összesen 960 db MICA és 480 db Magic II légiharc rakétát is vásároltak a gépekhez. Szállításuk 1997-ben kezdődött és 2001-ben álltak hadrendbe az utolsó gépek. A gépekhez rendszeresítették az ASTAC elnevezésű ELINT konténert is. A tajvani Mirage gépek üzemeltetését tesztelték autópályáról. A géppárok légiharc fegyverzettel szálltak le a kijelölt útszakaszra, majd a végére gurulva, ott megfordulva újra felszálltak.
A gépek a 499. ezred alábbi alakulatainál szolgálnak:

41. repülőszázad – Hsinchu
42. repülőszázad – Hsinchu
48. repülőszázad – Hsinchu

2004-től a 41. és 42. századok Tactical Fighter Group-ként üzemelnek, míg a 48. századból kiképző alakulat lett.

Brazília

Az utolsó külföldi rendszeresítő, aki 12 db használt gépeket vásárolt Franciaországtól 2005-ben. A gépek 2006. szeptember 4. és 2008. augusztus 26. között érkeztek a dél-amerikai országba, ahol Anapolisban az 1. század Mirage IIIEBR típusú gépeit váltották fel.

Franciaország

Összesen kb. 315 db Mirage 2000 gépet rendszeresített a gyártó ország. Ezek közül 124 db Mirage 2000C, 30db Mirage 2000B, 75 db Mirage 2000N, és 86 db Mirage 2000D.

Az első 37 db C változat még RDM radarral és M53-5-ös hajtóművel készültek. 1987-től és a 38. legyártott példánytól álltak át az RDI radarra és a M-53-5 P2 hajtóművekre. A legtöbb repülőezred régebben három századdal rendelkezett, de ma már csak kettővel jegyzik őket. A kiképző feladatokat 1993-as feloszlatásukig a dijoni EC1/3 század végezte. Ezután átkerült a feladat Orange-ba.

2005-ben RDY radarral felszerelt Mirage 2000-5F érkezett a kecskeméti repülőnapra (fotó: Block50)

Az ezredfordulóban 37 db régebbi 2000C változatú repülőjük átalakítását rendelték meg 2000-5-ös változatúvá. Az átalakított gépek 2000-ben álltak szolgálatba. 15-15 példányt kapott a Dijonban állomásozó két repülőszázad. A maradék 7 db gép a CEAM kísérleti központba került.

5. repülőezred 1. „Vendee” százada – Orange, Mirage 2000C/B

5. repülőezred 2. „Ile de France” százada – Orange, Mirage 2000C

5. repülőezred 3. százada – Orange, Mirage 2000C feloszlatva 1997-ben

2. repülőezred 1. „Cigognes” százada – Dijon, Mirage 2000C/B és Mirage 2000-5F

2. repülőezred 2. „Cote D’or” százada – Dijon, Mirage 2000C, majd Mirage 2000-5F

2. repülőezred 3. százada – Dijon, Mirage 2000B, feloszlatva 1993-ban.

12. repülőezred 1. Cambresis” százada – Cambrai, Mirage 2000C

12. repülőezred 2. „Picardie” százada – Cambrai, Mirage 2000C

4. repülőezred 1. „Dauphine” százada – Luxeuil, Mirage 2000N

4. repülőezred 2. „La Fayette” század – Luxeuil, Mirage 2000N

4. repülőezred 3. „Limousin” százada – Istres, Mirage 2000N

3. repülőezred 1. „Navarre” százada– Nancy, Mirage 2000D

3. repülőezred 2. „Champagne” százada – Nancy, Mirage 2000D és Mirage 2000N

3. Repülőezred 3. „Ardennes” százada – Nancy, később valószínűleg Ochey repülőtérre települtek, Mirage 2000D

Mirage28

Harci alkalmazás

Öböl-háború

Az orange-i 5. repülőszázad Mirage 2000C gépei 508 légvédelmi bevetésben 1 416 órát repültek. Az első 14 db gép 1990 októberében érkezett a szaúdi Al Adsaiba. Ezek a gépek végül 1998-ig vettek részt a légtér ellenőrzésében, amikor hazarendelték őket. Légigyőzelmet nem értek el. A saját légterük védelmére az Emirátusok Mirage 2000EAD gépei is repültek légvédelmi bevetéseket a háború ideje alatt.

Bosznia

1993-tól az Orange-i alakulat gépei közül vettek részt Cerviából és Istranából felszállva a hadműveletekben. Légigyőzelmet nem értek el. Az 1995-ös csapásmérések idején hagyományos fegyverzettel Mirage 2000N gépeket is bevetettek hagyományos – Mk82-es – bombákkal. Ezek közül az egyiket a szerbek SA-16 Igla légvédelmi rakétával lelőtték. A személyzet – Chiffot százados és Sauvignet hadnagy – katapultált és fogságba esett.

Kasmír

Az indiai légierő 7. századának Mirage gépei az 1999-es kasmíri konfliktus idején többször támadták a beszivárgó gerillák állásait lézerirányítású bombákkal. A Paveway II és BGL-1000 sorozatú bombákat ATLIS konténerek segítségével vezették célra, amelyeket az alakulat nem sokkal korábban kapott meg.
Az első bevetésükre június 17-én került sor, de ekkor még csak 450 kg-os nem irányított bombákkal támadták az ellenséges állásokat. Az első GBU-12 éles kioldása június 24-én történt a Tiger Top hegyen lévő pakisztáni állásra, maximális eredményességgel.
Ezt követően az indiai Mirage 2000 gépek éjjel-nappal támadták az ellenséget. Éjszaka természetesen precíziós támadásról nem lehetett szó, hiszen az ATLIS nem rendelkezik ilyen funkcióval. Viszont hagyományos bombázásukkal folyamatosan zavarták az ellenséget.
Július 8-án négy gépük összesen 24 db 450 kg-os bombával semmisített meg teljesen egy pakisztáni katonai tábort.
A légi támadásokon kívül részt vettek a támadókötelékek kíséretében a Mig-29-esekkel közösen. A háború első napjaiban történt olyan eset, amikor a pakisztáni F-16-osokkal befogták egymást, de végül rakétaindításra nem került sor.
A két század egységei a háború során összesen 515 alkalommal emelkedtek a levegőbe, ebből 240 bombázófeladat volt. Ezzel arányaiban a legjobban kihasznált típus volt, hozzátéve, hogy a karbantartással is nagyon elégedettek voltak az indiaiak.

Az indiaiak elégedettek voltak a Mirage 2000-es teljesítményével a Pakisztán elleni háborúban

Afganisztán

A francia légierő 2002 elején 6 db Mirage 2000D típusú gépét telepítette a kirgizisztáni Manasz / Bishkek repülőterére. Ezek innen felszállva elsősorban felderítő és légi támogató bevetéseket repülnek Afganisztán felett. Később a gépeket a tadzsik Dushanbe és az afganisztáni Kandahar repülőterére is telepítették. Folyamatosan 3-6 db Mirage 2000D van jelen a hadszíntéren a szárazföldi csapatok légi támogatására.
A hazai bázisokon a 2001. szeptemberi terrorakciót követően tíz Mirage 2000-est helyeztek kétperces készültségbe hónapokon keresztül. A pilóták bent ültek a kabinban, bekapcsolt rendszerekkel várták az indítási parancsot és a gépek betöltött gépágyú fegyverzettel jártak normál gyakorló repülésekre is.

Tajvan

Éles harci helyzetbe – legalábbis hivatalosan – nem bonyolódtak a tajvani Mirage 2000 gépek. Az biztos, hogy a kínai légierő többször is kóstolgatta a szigetország készültségét, így a Szu-27-esek és a Mirage 2000-esek is repültek már nem tervezett köteléket.

Peru

Az 1995-ös Ecuador elleni háború során a Mirage 2000-es gépek is a harci övezetben voltak, azonban nem sok szerepet kaptak. Már a háború előtt problémák voltak a gépek üzemeltetésével és mindössze 3-4 üzemképes gépük volt. Február 10-én voltak a legközelebb a légi összecsapáshoz. Ezen a napon ecuadori Mirage F1-esek lelőttek két perui Szu-20M gépet. A készültségben álló Mirage 2000-eseket azonnal a körzetbe irányították, de sajnálatos módon a gépekhez nem rendszeresítették a Super 530 légiharc rakétákat, az üldözés során pedig nem sikerült a Magic rakéták hatótávolságán belülre kerülniük.

Ezt a török F-16-ost egy görög Mirage 2000-es fogta be

Égei-tenger

A görög – török konfliktus számos éles helyzetet eredményezett már az Égei-tenger térségében. Ezekben szerepet kaptak a görög légierő Mirage 2000 gépei is. Legtöbbször egy kis kergetőzés után a fotógéppuska felvétele lett az elfogás egyetlen bizonyítéka. Kicsit másképp alakult a történet 1996. október 8-án. Az Athén melletti Tanagra légibázison a 114. ezred 331. századához tartozó Mirage 2000-es gépet Thanos Grivas hadnagy vezetésével riasztották behatoló török F-4E gépek ellen. A szomszédos légtérbe hajtott végre kiképző repülést a török légierő egy F-16-os köteléke is, akik szintén bekapcsolódtak a kergetőzésbe. Ezek a gépek fegyvertelenek voltak, csak a gépágyú volt betöltve. Az érkező Mirage szárnyai alól hirtelen egy Magic 2 infravörös önirányítású légiharc rakéta indult el és telibe találta az egyik F-16D kétüléses gépet (91-0023). Az elöl ülő Nail Erdogan százados azonnal életét vesztette, míg Cemil Cicekli alezredes katapultált és a görög kutató-mentő szolgálat halászta ki egy félórás fürdőzést követően. A tüzelés okaként pilótahibát állapítottak meg, rossz helyzetben volt a fegyverzet kapcsolója a botkormányon és véletlenül elindította a rakétát. Ennek ellenére a fiatal görög pilótát azonnali hatállyal letiltották a további repülésekről.

Mirage31

Fontosabb műszaki jellemzők

Típusváltozat Mirage-2000C Mirage-2000-5 Mirage-2000D
Hossz 14,36 m 14,36 m 14,55 m
Fesztávolság 9,13 m 9,13 m 9,13 m
Magasság 5,2 m 5,2 m 5,15 m
Üres tömeg 7 600 kg 7 900 kg 7 800 kg
Max felszállótömeg 16 500 kg 17 000 kg 17 000 kg
Belső üzemanyag tömege 3 160 kg 3 160 kg 3 100 kg
Külső üzemanyag tömege 4 030 kg 4 030 kg 4 030 kg
Fegyverzet tömege 6 300 kg 6 300 kg 6 300 kg
Max. sebesség 2 340 km/h 2 340 km/h
Szolgálati csúcsmagasság 18 000 m 18 000 m 18 000 m
Emelkedőképesség 285 m/sec 285 m/sec
Emelkedés 9 700 m-re 1,75 perc
Emelkedés 15 000 m-re parkoló helyzetből 4 perc
Hatósugár 4 t fegyverzettel 1 480 km 1 480 km
Hatósugár 2 db 1 700 l-es póttartállyal 1 850 km
Max hatótávolság 3 db póttartállyal 3 500 km 3 500 km 3 500 km
Felszállási út 4 db rakétával 590 m
Felszállási út max terheléssel 1 200 m
Leszállási út hossza 690 m
Hajtómű típusa(SNECMA) M53-5 vagy M53-P2 M53-P5 M53-P2

Mirage32

Felhasznált irodalom

2 hozzászólás “Dassault Mirage 2000”

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.