Az Egyesült Államok Légierejének jövőjében nem kevésbé fognak fontos szerephez jutni a stratégiai bombázók, mint eddig. Ehhez azonban az kell, hogy rendelkezésre álljon legalább egy új, nagy hatótávolságú, lehetőleg 5. generációs típus, mely leválthatja a ma üzemelő régebbi vasakat, legfőképpen a B-52-ket. A lassan 50 fölé érő Stratofortress-flotta mellett a B-2 és a B-1B még jó ideig jelen lesz a US Air Force állományában, ám idővel majd ezeket is felváltja valami. A gond csak az, hogy ez a valami még sehol sincs.
Pedig korábban már voltak próbálkozások arra, hogy életképes projekttel álljanak elő, de mindeddig nem vált valóra egyetlen terv sem. Ugyebár 2009 februárjában a Védelmi Minisztérium költségvetési problémákra hivatkozva elkaszálta a B-3 fejlesztését, majd idén márciusban a közös Boeing- Lockheed tervezet is befuccsolt, mivel nem sikerült megegyezniük a feleknek. Így egyelőre nincs se tervezője, se neve a leendő amerikai stratégiai bombázónak.
Viszont az idő egyre inkább sürgeti az illetékeseket, hiszen a meglévő típusok fiatalabbak nem lesznek, csak öregebbek, egy új bombázó kifejlesztése és rendszerbe állítása pedig akár tíz évnél több időt is igénybe vehet, nem is beszélve a ráköltendő dollár-milliárdokról, amiket szintén elő kell majd teremteni valahonnan. Így nem véletlen, hogy a téma időről-időre felröppen mind a hivatalos fórumokon, mind pedig a civil érdeklődők körében.
Legutóbb Michael Donley, a USAF felelős minisztere hozakodott elő az általa csak ’nagy hatótávolságú csapásmérő projekt’ kérdésével. Egy szeptember 13-án lezajlott sajtótájékoztatón kifejtette, hogy az új stratégiai támadó eszköz kifejlesztése létfontosságú képessége az amerikai nemzetnek, így kiemelt figyelmet fognak szentelni neki. Mindamellett felhívta a figyelmet arra is, hogy okulva a múltban történt hasonló fejlesztési programokból, óvatosan kezelik az ügyet. Itt konkrétan arról van szó, hogy – mivel szeretnék elkerülni a hibalavinát és az ezzel járó mérhetetlen költségeket – a jelenleg már meglévő, bevált technológiákat fogják felhasználni az új bombázónál, és nem kívánnak gyökeresen új megoldásokat meghonosítani.
A meglévő, bevált technológiák alkalmazásánál Donley az F-22 és az F-35 fejlesztése során felgyülemlett tapasztalatok hasznosítására gondolt, mivel a leendő stratégiai bombázónak is hasonló észlelhetőségi és szupercirkálási paraméterekkel kell majd rendelkeznie, mint a fenti vadászbombázóknak, valamint a fedélzeti rendszerek területén elért újításokat sem hagyják majd figyelmen kívül.
Emellett megerősítette Norton Schwartz vezérkari főnök azon kijelentését, miszerint az új bombázó elsősorban hagyományos fegyverekkel történő csapásmérésre lesz majd optimalizálva, de ha a helyzet úgy hozza, természetesen bevethet majd nukleáris csapásmérő eszközöket is. Utóbbi azért is fontos, mivel a jövő harci eszközeinek képességeit nem csak a jelen követelményeihez kell szabni, így bár napjaink aszimmetrikus hadviselésében a hagyományos fegyvereké a főszerep, nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a USAF pár évtized múlva újra szükségét érzi majd a potens nukleáris csapásmérő erő meglétének.
Donley kiemelte, hogy nem szeretnék, ha az új bombázó fejlesztésénél ugyanolyan problémákba ütköznének, mint amik az F-111, a B-1 és a B-2 esetében is komoly költségtúllépéseket okoztak, így sokkal megfontoltabbak lesznek ez esetben. Ez azért is szükséges, mivel a miniszter szerint most nem csak olyan minimális mennyiséget állítanak majd szolgálatba, mint a B-2 esetében, ugyanis itt jelentősen több a lecserélendő repülőgépek darabszáma, és az új csapásmérő eszköz több mint 30 évig tölti majd be az elsődleges stratégiai bombázó szerepkörét.
Az új bombázó terveit a tervek szerint a 2012-es költségvetési évben jelentetik majd meg, és ekkor kérvényezik a Kongresszustól a fejlesztési program megkezdéséhez szükséges keret jóváhagyását is.
Az amerikaiaknak igyekezniük kell, mert – ha igazak a hírek – az oroszok már elkezdték új stratégiai bombázójuk, a PAK-DA építését. Vlagyimir Putyin miniszterelnök ugyanis kedden bejelentette: a Kazany repülőgépgyártó-üzem megkezdte a munkát az első prototípuson, melyről többet továbbra sem tudni.
