Július 12-én két technológiai demonstrátor bemutatkozására is sor került, melyek egyike a brit autonóm UAV/UCAV fejlesztés megtartásáért, fejlesztése érdekében útnak indított Taranis program, míg a másik a Boeing „zöld” UAV-ja, a Phantom Eye.
Kezdjük tálén a mennydörgés kelta istenéről elnevezett UCAV demonstrátorral. A már mintegy 143 millió fontot elnyelt Taranis program keretén belül megvalósított demonstrátor egy sor olyan, hazai fejlesztésű tulajdonságot vonultat fel, mely a brit remények szerint a 2018-20 magasságában elindítandó fejlesztésű lopakodó, autonóm UCAV platformhoz nélkülözhetetlen lesz.
A már mintegy 3,5 éve fejlesztés alatt álló Taranis méreteit tekintve nagyjából egy BAE Hawk méreteivel rendelkezik. A jelenlegi brit csúcsot megtestesítő, mintegy 8 tonnás, alacsony észlelhetőségű UCAV demonstrátort mi más is emelhetné a magasba és vihetné akár interkontinentális távolságokra, mint egy Rolls & Royce hajtómű. Amiben azért benne van a gallok keze is, hiszen a Taranis-ba a Hawk legújabb változatában, illetve a Dassault nEUROn UCAV demonstrátorban is megtalálható Adour Mk 951 került, ami a RR – Turbomeca közös fejlesztésű Adour hajtóműcsalád legújabb tagja.
A BAE vezette fejlesztéshez a Rolls-Royce mellett a GE Aviation (avionika) és az autonóm vonal fejlesztéséért felelős QinetiQ is „asszisztál”.
A jelenlegi menetrend szerint a Taranis első repülésére történő előkészítő földi tesztjeire, illetve magára a 2011-ben repülésre, a BAE ausztráliai tesztközpontjában, Woomera-ban kerül majd sor.
Ugyan a Taranis két fegyverkamrával – valamint persze optoelektronikai szenzoroknak kialakított hellyel – is rendelkezik, a program menetrendjében nem szerepel éles fegyverzet tesztelése, a gép jelenlegi formájában várhatóan csak szimulált csapásméréseket hajt majd végre.
A Taranis 2010-es debütálása ,
Mindeközben az Atlanti-óceán másik partján is történt egy leleplezés, konkrétan a Phantom Ray után pár hónappal a Boeing bemutatta másik fantomját, a Phantom Eye demonstrátort, mely sokkal békésebb jószág a Taranis-hoz és a nEUROn-hoz hasonlóan szintén UCAV demonstrátor Phantom Ray-nél.
A Phantom Eye demonstrátorban egy HALE kategóriás UAV ölt testet. Persze ezekből akad már néhány, azonban a Phantom Eye érdekessége, hogy meghajtása miatt még talán a sötétzöldek sem vonogathatják szemöldöküket, hiszen munkálkodása közben csak némi vízgőzzel gazdagítja a légkört. Lévén a Ford-tól származó két motorja folyékony hidrogénnel táplálkozik majd.
Az ebből a szempontból a szűk 46 méter (150 láb, ~45,7 m) fesztávolságú Phantom Eye mindenképpen egyedi UAV elvileg mintegy 4 napig lesz képes maximálisan 65 000 láb, azaz majdnem 20 kilométer magasságban tartózkodni.
A két darab 2,3 literes, egyenként 150 lóerős motor maximálisan 150 csomós / 278 km/h sebességre lesz képes gyorsítani a Phantom Eye-t és 450 font / ~200 kg hasznos teher megemelését teszi majd lehetővé.
Fotó: Boeing ,
A Phantom Eye bemutatkozása helyszínéről, St. Louis-ból a ynár későbbi szakaszában a kaliforniai Edwards Légibázisra, a NASA Dryden Flight Research Center-be kerül át, ahol egy sor földi és gurulási teszt után a tervek szerint 2011 elején sor kerül a szűzfelszállásra is.
