Franciaország és Nagy-Britannia illetékesei megkezdték egy európai fejlesztésű, MALE (Medium Altitude Long Endurance) kategóriájú, pilóta nélküli légijármű (UAV) megvalósíthatóságának kidolgozását – nyilatkozta a közelmúltban Eric Trappier, a Dassault Aviation vezető beosztású embere.
„Francia és brit hatóságok finanszírozzák a megvalósíthatósági tanulmányokat.” – közölte a médiával Trappier. „A közös haditechnikai kutatási és technológiai projektet egy magas szintű munkacsoport koordinálja.”
A BAe Systems számára már ismerős lehet a dolog, hiszen a brit Védelmi Minisztérium megrendelésére fejlesztette ki a Mantis UAV-t, melyet az amerikai MQ-9 Reaper alternatívájának szánnak. Lehetséges, hogy ebbe a programba társulnak be a gallok, ám mindenképpen jó alapot nyúlt a közös fejlesztéshez.
Az Egyesült Királyság politikusai már áldásukat is adták a projekt költségvetésére, ezt várhatóan hamarosan követik a francia képviselők is. Az afganisztáni tapasztalatok rámutattak, hogy mindenképpen szükség van hasonló kategóriájú eszközökre a hadszíntér felett (most főképp amerikai rendszereket használnak), így a felsőbb vezetőség vállszélességgel a projekt mögött áll.
Franciaország másik lehetősége az amerikai MQ-9 Predator B (avagy ismertebb nevén Reaper) beszerzése.
„Ipari és stratégiai kérdések forognak kockán.” – érveltek az amerikai technológia ellen. „A Predator-üzlet egy rövidtávú megoldás, mely hosszútávon mind Franciaországban, mind az európai repülőgép-ipar egyéb képviseleteiben lemaradást okoz.”
A francia kezdeményezés nem új keletű, 2008 májusában a Dassault és a Thales az Indra és az Israel Aerospace Industries (IAI) vállalatokkal közösen tett ajánlatot SDM (Systeme de Drone MALE) jelzéssel a spanyol és francia kormányok részére. Az akkori rendszercsomag alapjául az izraeli Heron TP szolgált volna.
AZ EADS Talarion projektje sem áll túl jól, a konzorcium tájékoztatása szerint ha nem nem sikerült tető alá hozni a fejlesztést finanszírozó kontraktust Franciaországgal, Németországgal és Spanyolországgal, akkor kifutnak a programra szánt pénzmagból. Ám a franciák vonakodnak, mert a program költsége a 2 milliárd dollárhoz közelít, ám csak 2018-20 körülre lesz szolgálatba állítható példány, ami böki a gallok csőrét, hiszen nekik minél hamarabb (lehetőleg 2012-15) kéne az égi járgány.
Kérdés tehát, hogy miként dönt Franciaország. Amerikai eszközt vásárol, így jutva leghamarabb a szükséges képességhez, ráadásul minimális rizikó mellett. Avagy az európai ipart támogatva kooperálva fejleszt(get) UAV-t, aminek kérdéses a sikeressége, sőt minden valószínűség szerint sokkal több kiadással is jár majd.
