Japán után Olaszország is belefogott haditengerészetének fejlesztésébe, ráadásul hasonló módszerrel: a taljánok is helikopter-hordozók építésében látják a jövőt. A Marina Militiare így két repülőgép-hordozója mellé (Giuseppe Garibaldi illetve Cavour) ugyancsak két, közel hasonló méretű LHD-t kaphat, majd később még egyet, mely már több képességgel rendelkezhet. Lássuk tehát a részleteket!

Az Olasz Haditengerészet nemrég kapott zöld utat (tehát anyagi támogatást) a projekt végrehajtásához. Első körben ez két 20,000 tonnás vízkiszorítású helikopter-hordozó dokkhajó (LHD) megépítését jelenti, melyek a jelenleg szolgálatban álló, 8000 tonnás San Giorgio-osztályú LPD-ket (partraszállást támogató dokkhajó) váltják majd le 2014 után. Előbbi egységek egyébként 1987 illetve 1988-óta teljesítenek szolgálatot.
Miután pedig a két LHD elkészült, következhet egy kicsivel nagyobb, kibővített képességű egység (LHA, azaz támadó helikopter-hordozó) is megépül majd, ez a jó öreg Giuseppe Garibaldi helyét veszi át.

Az új, 190 méter hosszú LHD-k dokkfedélzetén négy LCAC (kétéltű légpárnás jármű) fér majd el. A helikopterek számár fenntartott hangárban egyidejűleg hat közepes vagy nehéz forgószárnyas kiszolgálására van lehetőség, a fedélzeten pedig ugyancsak ennyi szállhat fel vagy le egyszerre. A szintek közti mozgatást két lift segíti majd (egy a torony előtt, egy pedig a taton). A teljes helikopter-kapacitás 12-15 darab, ez a különféle típusok méreteitől is függ.

A partraszállást támogató műveletekhez rendelkezésre áll majd még további négy kisebb LCVP és két motorcsónak is.

Giuseppe Garibaldi repülőgép-hordozó (Forrás) ,

Ami az élőerőt illeti: egy LHD összesen 760 főt lesz képes a fedélzetén hordozni, melyből – a rendkívüli mértékű automatizáltságnak köszönhetően – a repülőeszközök karbantartói és a pilóták mindössze 200-an vannak. Normál helyzetben a hajón tartózkodik egy megerősített tengerészgyalogos különítmény, melyhez a légi fedezet is hozzá tartozik. A parancsnokság számára 500 négyzetméternyi külön terület jut.

A járművek, az ellátmány és a személyzet berakodása nagy felületű rámpákon történhet, melyek biztosítják a folyamat gyors elvégzését. Rajtuk akár 60 tonnás eszközök is begördülhetnek a 360 tonnás kapacitású garázsfedélzetre, ahonnan eljuttathatók a partraszálló eszközök dokkfedélzetéhez.

A meghajtási rendszer fajtájáról még nem született döntés, de valószínűleg dízel-elektromos lesz, ahol az energiát négy, egyenként 6000 kW teljesítményű turbina szolgáltatja majd. A hajók elvárt maximális sebessége 20 csomó kell, hogy legyen, a hatótávolság pedig 7000 tengeri mérföld. Ez azt is jelenti, hogy képeseknek kell lenniük 16 csomós átlagsebesség mellett 45 napos küldetéseket teljesíteni.

A katonai feladatok mellett természetesen rendkívül fontos lesz a különféle humanitárius missziókban való részvétel. Ez magában foglalja a természeti katasztrófák utáni segítségnyújtást is, melyhez ugyancsak meglesz a megfelelő kapacitás: közel 1000 négyzetméternyi egészségügyi ellátó alakítható ki, 54 műtővel.

A hajók rendelkeznek majd elektronikus és „hagyományos” védelmi rendszerekkel is. Előbbiek nagy kapacitású előrejelző és zavarórendszerek lesznek, beleértve a különféle rakéta-csalikat is. Fel lesznek szerelve több 25 mm-es gépágyúval, valamint egy Oto Melara 76 mm-es hajóágyúval is.

Az építési költség egységenként nagyjából 300 millió euró (369 millió USD) lesz. A tervek szerint az első LHD 2014-ben készülhet el a Fincantieri vállalat üzemében, az építési idő 30 hónap lesz.